NEHAZUGGY

Takarékoskodj, magyar!

Horn Anna | 2020. Április 16, Csütörtök | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Végre-valahára kaptunk egy nagyszerű életvezetési tanácsot, ami nagyon ránk fért már ezekben a zűrös időkben. Mert azt továbbra sem tudjuk pontosan, hány méterre kell elkerülnünk egymást, mennyi ideig lappang bennünk a ragály, ha esetleg „bekaptuk”, tényleg tetőtől talpig át kell-e öltözni fürdés után, ahányszor csak hazaérünk az utcáról, vagy mégsem? Ha vírushordozó vagyok, bár nem tudok róla, mert tüneteim nincsenek, attól még a környezetemet tisztességesen meg tudom-e betegíteni? És így tovább, olyan apróságokról már nem is szólva, mennyi a valódi betegek és áldozatok száma. Ezt sem nagyon kötik az orrunkra. Minek is a népeknek mindent tudni, nem igaz?

Na, ebbe a káoszba robbant bele az Állami Számvevőszék elnökének testet-lelket üdítő tanácsa, ami nagyon ráfért már a sok tévelygőre. Arról szólt ugyanis a havi 4 millió forintért elnökösködő főember, hogy a magyar családoknak takarékoskodnia kellene a nehéz helyzetben, és akkor minden nagyszerű lesz.

Uff, erre, basszus, nem gondoltam, és magamtól soha nem is jöttem volna rá arra, hogy a boldogság kulcsa ennyire egyszerűen kézbe vehető.

„A pénzügyi egyensúly eléréséhez arra kell figyelni, hogy a család kevesebbet költsön a bevételénél, a különbözetet pedig mindig tegye félre. Meg kell tanítani az embereket arra, hogyan takarítsák meg az első ezer forintot, azután lehetőleg a következő ezreket.”

Van ám tovább is, megtalálható az ÁSZ honlapján.

Nekem ennyi is elég, a hálától könnybe lábadt a szemem, úgy érzem, végre valaki igazi segítséget nyújtott nekem a bajban. Mert ki a búbánat gondolta volna, hogy minden anyagi bajunk megoldása ennyire egyszerű? Tegyél félre egy ezrest, később még egyet, és minden marhára rendben lesz.

Ha komolyra akarom fordítani a szót, azt kell mondjam, imádom, amikor ennyire egysejtűnek nézik a népet. Vagyis ez még nem komoly, csak abból gondolom, hogy az, mert egy ilyen magas rangú nertárs tollából olvasható, tehát hót komolynak kell lennie az üzenetnek. És a megfelelő IQ-szintet is kiválóan tükrözi. Hogy a küldőét-e, vagy azokét-e, akiknek szánta, mindenki döntse el saját hatáskörben.

Szóval, ne költs többet a bevételednél. Ezt lehet másképp is csinálni? Ja, tudom, hitelek, hitelkártyák, stb. Ezeket valószínűleg azért használják, akik rákényszerülnek, mert imádnak eladósodni, horribilis kamatokat törleszteni, mert tovább akarnak nyújtózni a rövidke, térdig sem érő takarójuknál. De akinek nincs ilyesmije, az vajon hogyan tud többet költeni, mint a bevétele? Nyomtat otthon stikában színes printerrel egy kis plusz zsét? Hiába, ezt nem magyarázta meg nekem világosan Domokos László őnagysága.

Mennyi idő alatt kell félretenni az első ezrest? Szabad annyival kevesebb adót fizetni, esetleg, hogy jusson rezsire és kajára? (Gyógyszert már úgysem veszek, minek az egy időskorúnak, hamarabb megszabadítom terhemtől a nagyérdemű társadalmat). És utána milyen ütemben rakjam félre a többi kis ezrecskét? Hetente? Havonta? Évente mennyit kell elcsalnom magamtól, hogy „pénzügyi biztonságba” kerüljek – ahogy tanácsolja az elnök?

Honnan és hogyan van valakinek bőr az arcán ezeket leírni, és kipakolni az ÁSZ honlapjára? Azzal a kísérő szöveggel, hogy ilyen „apróságokon” majdnem, annyi múlik a magyar családok részéről a jelenlegi válság kezelésében, mint a kormány intézkedésein. Ez a mondat volt a KO számomra. Kiütéssel győzött a kormányvédő nagyember a felháborodásomon.

Hát, nem tündéri arra biztatni, mondjuk, nyugdíjasokat, közmunkásokat, egészségügyi dolgozókat, tanárokat, és így tovább, hogy csak azt az első ezret kuporgassák össze ügyesen? Mindezt a 4 milliós havi fizetés – nem bevétel – elefántcsont toronyból?

Gusztustalan, cinikus, képmutató – mint az egész rendszer, amelyet kiszolgál.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!