Június 5,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Zúg a traktor

Veszélyes korban vagyok, annyira veszélyesben, hogy bármikor számíthatok arra, hogy egyik napról a másikra akár életben is maradhatok. Minden előzetes bejelentés nélkül. Orvosom szerint a szívem valószínűleg egészen addig fog dobogni, amíg élek. Ez legalább megnyugtat. Viszont ebből kifolyólag le vagyok tiltva bizonyos élő adásokról, szennylapokról.

Ezért aztán sorra lemaradok a kaspó-kommandó rendszeres fakításairól. Nekem már csak az erősen megszűrt és válogatott részletek jutnak. De nem panaszkodom, megpróbálom gyakorlatba ültetni a sok szép és nagyon hasznos tanácsot ezekben a víruszivataros időkben.

A tojás hipózásán, élelmiszerek, szemceruzák fertőtlenítésén túlvagyunk, következik tehát a szellőztetés. Mégpedig úgy, hogy ablakot kinyitva! Fegyelmezett polgár vagyok, megfogadok minden szaktanácsot, tettem tehát egy próbát, kinyitottam az ablakot. És láss csodát: azonnal üdítő friss tavaszi levegő árasztotta el a lakást, annyira friss, hogy harapni lehetett volna. De nem szabad mindenbe csak úgy beleharapni, mert a fogorvosok most karanténba vonultak, egy új híd meg elég drága. Koronáról már nem is beszélve.

Műszaki ember vagyok, de férfiasan bevallom, sose értettem, hogy minek szerelnek kilincset az ablakokra ezek a hülyék, amikor úgyis az ajtón járkálunk ki-be. Na ugye, hogy még ebben a korban is van mit tanulni? Szinte biztos vagyok abban, hogy ez a kaspóból kikandikáló néni a végén valamilyen duplakeresztes lovagina rend első és második fokozatát fogja kapni. Nem elfeledve, hogy áldásos tevékenységének köszönhetően sikerült teljesen ellaposítani a járványgörbét. Lőrinc valamelyik cégének úthengerével.

De addig még várni kell keveset, ahogy minden kipcsakok magasságos atyaúristene mondta: egyelőre még nem látszik a fény az alagút végén. Nem bezony. És amelyik alagútba őfényessége becsámpázik, annak fény már az elején se látszik. Elios lámpák világítják lépteit, fel is rugdos mindent, ami útjába kerül. Sötét alagútban még az is előfordulhat, hogy az ember saját pofonjával találkozik.

Így alakult tehát, hogy a nagypéntek reggeli igehirdetésében ismét sikerült orrát belefújnia az ünnepi asztalterítőbe. Ezúttal az ellenzék lett a soros, akiről most már tudjuk, hogy még egy idősek otthonát is képtelen vezetni. Ha én kormánypárti polgármester lennék valamelyik településen, ahol az idősek otthonában megjelent a vírus, most nagyon szégyellném magam. Egyrészt azért, mert a gazdám ellenzékivé degradált, másrészt mert még egy idősotthont is képtelen vagyok vezetni. Merthogy időközben kiderült, hogy az országban még vagy 5 idősotthonban megvetette lábát a járvány. És némelyik település vezetése nagyon kormánypárti. Márpedig ez esetben vagy a vírus nem kapott megfelelő ideológiai képzést, vagy pedig bölcs vezérünk nincs tisztában a települések vezetőinek politikai hovatartozásával. Valahogyan tájékoztatni kellene, mert nem mindegy, hogy kecsesen ringó fecske, vagy recsegve fingó kecske.

Ugorgyunk! A NER-társak majd úgyis egymás torkának ugranak, ha eljön az idő és marakodni fognak a koncon. Maradjunk az ünnep fényességénél. Járvány ide, vírus oda, húsvét másnapján a jólnevelt keresztény és nemkeresztény férfiember magára ölti az ünnepi gúnyát, bajusz kipödörve, kalap leporolva, kölnisüveg belső zsebbe. Idők szavára hallgatva, idén csak virtuálisan. Szkájpon is lehet locsolkodni, csak kölni helyett fertőtlenítővel kell feltankolni a kisüveget. Hogy ebből lesz-e másnaposság, azt majd az idő eldönti. Munkaalapú társadalomban a versike semmiképp nem maradhat el:

„Zúg a traktor, szánt az eke
Nertársnő, meglocsolhatlak-e?
A Domestos senkinek sen árt
Éljen a Kipcsak Kommunista Párt!”

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.