Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Levél a távolból

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van egy barátom, Jónás, aki egy másik országban él. (A történetben szereplő neveket magyarosított formában írom.) Gyerekeimmel egykorú, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, jól megértjük egymást. Jónásról azt kell még tudni, hogy az apja hazájukban az egyik leginkább tiszteletben tartott személy, ezért őt is sokan ismerik, korszerű szóval influenszer. Ráadásul általánosan elterjedt vélemény, hogy tudásával, személyiségével egyszer majd apja helyére léphet a közéleti megbecsülésben.

Leginkább levelezni szoktunk, így többek között futottunk pár kanyart arról, hogy miben hasonlítanak, illetve különböznek kettőnk hazájának hétköznapjai. Jónás váltig állítja, hogy az ő társadalmi rendszerük egyedülálló, hiszen a közoktatás nagyon hatékony, pl. a gyerekek már kamaszkoruk elejétől kezdve biztosak lehetnek abban, hogy milyen életpálya vár rájuk, így nincs bizonytalanság a későbbi munkakörrel, az elhelyezkedéssel, a munkanélküliséget gyakorlatilag nem is ismerik. Szintén egyedülálló náluk, ahogy az emberi kapcsolatok hektikus belső feszültségeit, ellentmondásait kezelik. Nincsenek is nagyon szegények, nagyon gazdagok, nincsenek kisebbségi vagy genderegyenlőségi kérdések.

Jónás pár napja írt arról, hogy a koronavírus járvány hozzájuk is eljutott, bár ezt a tényt országa lakói részéről általános megrökönyödés övezte, mert úgy tartották, hogy az ország határain ki-bejárást szigorúan ellenőrzik.

Örömmel újságolta, hogy a hatóságaik nagyon hatékonyan kezelik a dolgot. Alapvetően kedvező helyzetben van az ország lakossága, mert mindenkiről lehet tudni, hogy mi a hatásköre, mik a feladatai. Ezért már a legelső napok óta megnyugtató volt az emberek számára azt hallani tv-ből, rádióból, olvasni az interneten, újságokban, hogy kik azok a személyek, szervezetek, képviselők, akik a vírust valahogy beügyeskedték a határon az országba, illetve hogy ki azok, akik a gazdaságukat pl. az ország pénze elleni támadásokkal gyengítik. De viszont – és ez ad nagy lelkierőt és összekovácsoló hangulatot az országban – ugyanígy azt is lehet látni, hallani, olvasni, hogy ki az, aki megmenti majd országukat ettől a bajtól. 

Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsak mindenkit, Jónás nem írta azt, hogy az ő apja lenne ez az ember, úgyhogy valaki még magasabb tudású szakember lehet az. (Megjegyzés, de ki lehet az, akinek nevét Jónás nem meri a szájára, pontosabban tolla hegyére venni? Erre rá kell majd kérdeznem a válaszlevelemben.)

Visszatérve a járványhoz. Jónás büszkén írt arról, hogy a kórházaikat tudományosan megalapozott stratégia mentén – mely stratégiát és végrehajtásának aktuális eredményeit a közmédia rendszeresen közzéteszi – alakítják át a pár tucat prognosztizált vírusfertőzött  biztonságos és eredményes ellátása érdekében.

A kórházak felkészítését, átszervezéést az ország egyik legelismertebb szakorvosa, dr. Dezső Telek dudororvos koordinálja, aki magasfokú empátiájáról, szakmai függetlenségéről, önállóságáról, valamint és leginkább arról közismert, hogy együtt segíti az országi erdeiben túlszaporodó vad és apróvad létszámgazdálkodási mutatóinak célratartását dr. Alex Faművessel, aki viszont a … (az ő pontos funkcióját nem tudom lefordítani magyarra, elnézést! A fordítóprogram állandóan az dobja ki, hogy keresztapa, ami természetesen hülyeség.)

A kórházátszervezésben azt tartják Jónás szerint a leghumánusabb lépésnek, hogy lehetőséget teremtettek az addig a kórházakban magányosan sínylődő fekvőbetegeknek arra, hogy újra családjuk, szeretteik körében gyógyuljanak tovább.

Példamutatónak írja le Jónás a tömeges tesztelések megszervezését és módját. Mind a betegség előtti, mind az utáni állapotot pontosan diagnosztizáló tesztelő anyagokból (is) folyamatos az ellátás. Véletlenül sem fordulhatna elő, hogy a kórházakban a betegség utáni immunitás tesztelésére szolgáló egységeket használnák a megbetegedés megállapítását szolgáló vizsgálata esetében, mint ahogy az sem, hogy az ujjbegyből vett vér alapján tesztelnék a fertőzöttséget és nem a torokból, vagy orrból vett minták alapján.

Most viszont abba is hagyom a levelezés ismertetését, mert olybá tűnhet, hogy tetszik nekem Jónás – szerintem – alapvetően mégiscsak szürke, előre kiszámítható világa. Pedig nagyon nem!

Jónás ma reggelre küldött egy újabb levelet. Azt írja, hogy képzeljem, milyen simán megy náluk a kórházak átállítása a vírus elleni küzdelemre. A minap például a központi operatív nyilvántartóban egyszerűen kikeresték, hogy kinek az életpályája a szabotáló főorvos, és miután ezt megtalálták, már intézkedtek is, jöhetett a kirúgás és a megtanulni való igazságot tartalmazó közlemény erről. Az “osztani ér!” társasjáték ott nagyon népszerű.

Az ilyen esetekben az is a jó, nem kell az embereket megzavarni az érintett bűnös magyarázatával az elvárások teljesítésének objektív korlátairól, a központból – amit arrafelé kaspoidoknak hívnak – az elmúlt hetekben érkező ellentmondó, irreális elvárásoktól hemzsegő és kapkodó utasításairól, a mégis megtett lépésekről, és leginkább arról a szakmai körökben közismert tényről, hogy a már korábban említett dr. Eugén Telek vetett szemet a szabotáló főorvos intézményére.A level végén Jónás boldog karácsonyt húsvétot kívánt. Én is ezt teszem.

másikszempont

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.