Június 6,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Lesz-e még fény az alagút végén?

2019. december 10-én mutatta be az RTL-Klub „Házon kívül” című műsorában a velem készült riportot. A riportban arról beszéltem, hogy milyen élethelyzetbe kerültem az életkorom végett. Nyugdíjba még nem mehetek el, mert fiatal vagyok, de dolgozni meg öreg vagyok 61. évesen.

A riport után több megkeresés történt felém. Magánszemélyek, munkáltatók ajánlották fel a segítségüket különféle formában. Azt soha nem gondoltam volna, hogy a legtöbb segítségnyújtás olyan emberektől érkezik, akik már voltak az enyémhez hasonló helyzetben. Sok felajánlás érkezett külföldiektől is, főleg állás ügyben. Jónéhány emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot. A magyar munkaadókról viszont megvan a véleményem. Nem is ért nagy csalódás, mert több éves tapasztalatom van, hogy milyen módon akarják kihasználni, és rabszolgaként használni az embert. Egy nagy bevásárló cég is megkeresett állás ügyben. Koromnál fogva már nem bírom a nehéz fizikai munkát és a vasárnapi munkanapok sem megoldottak a vidéki élet miatt, ha a tömegközlekedés ritkított.

Most reménykedtem, amikor egy újabb munkalehetőség adódott. Egy szálloda recepciójára kerestek munkaerőt. Karácsony előtt három nappal csengett a telefonom. Egy hölgy jelentkezett.

„El tudna-e jönni egy elbeszélgetésre”? – kérdezte.

„Mikor”? – visszakérdeztem.

„Most azonnal”- hangzott a válasza.

„Sajnos, most nem jó az időpont nekem, mert éppen most szálltam fel a buszra, hogy a közeli városba menjek bevásárolni” -feleltem.

„Hát, akkor majd 2020. január 3-án keresni fogom” – ez volt a válasz.

Azóta sem keresett meg. Sőt, 2020. januárban az egyik megyei hirdető újságba újra hirdették ugyanazt az állás. Röviden ennyi a véleményem arról, hogy mennyire komolytalanok az idős munkavállalókkal szemben az ilyen állásajánlatok. Január közepén megkeresett egy másik munkáltató, hogy ő tudna nekem megfelelő munkát biztosítani, de csak február közepén tudtunk személyesen beszélni. Ez meg is történt. Akkor úgy tűnt, hogy pár héten belül elkezdhetek majd dolgozni végre. Azonban, abból sem lett semmi. Március van már, munka még nincs, de lehet, hogy nem is lesz. A nyugdíjazásomig még kb. 1400 nap van hátra. Addig még élni kell, és fizetni a számláimat. Sőt, a vállamat terheli a gázszolgáltatónál fennálló több, mint 100 000 Ft-os részletfizetésem. Ezen kívül fizetnem kell még a többi közüzemi számlámat is. Hogyan bírom így ki, azt nem tudom. Ez nemcsak sokk, hanem maga az őrület.

Mára a helyzet drámaian megváltozott. Jött a koronavírus-járvány, amely sok munkahelynek a végét jelenti. Dolgozókat küldenek el, és az -sem látható előre, hogy járvány után mikor indul újra az élet. Ezen okból kifolyólag még esélyem sem lesz arra, hogy bárhol munkát találják, hiszen az 50 év feletti emberek addig sem voltak keresettek a munkaerőpiacon, ezek után meg főleg nem lesznek azok. Komoly problémának tartom, hogy a kormány megvonta az 55 év felettiek járulékfizetési kedvezményét. Ennek a korosztálynak a munka világába való visszatérése elérhetetlen vágyálom maradhat?

Ez a válság, ami elé most nézünk, mindenkit próbára tesz. Fiatalt és időskorút egyaránt, de az időseket nemcsak egészségileg, hanem a megélhetési szempontok miatt is, ha munkanélküliek. A legnagyobb gondban azon személyek vannak, aki egyedül élnek, és kevés jövedelemmel rendelkeznek, vagy jövedelem nélkül vannak. Sajnos, én az utóbbi kategóriába tartozom. Számlákat fizetni kell és bevásárolni is szükséges, hogy az ember éhen ne haljon. Én több hónapos bevásárlást nem tudok megoldani, mert nincs miből. Nekem munka nélkül a mindennapos túlélésért kell harcolnom.

Sok az idős, beteg, gondozásra szoruló ember, rájuk nézve legveszélyesebb a koronavírus járvány. Ahol én élek, egy Észak- magyarországi kis faluban, itt még nem váltott ki olyan mértékű hisztériát ennek a járványnak a következménye, mint a nagyobb városokban. Itt a boltban még minden kapható. Itt az emberek nagy része egyik napról a másikra él. Nincs semmiféle felhalmozás. Ez látható a megvásárolt áruk minőségén és mennyiségén. Az idős, beteg emberekről, akik segítséget kérnek, róluk még az önkormányzat valamilyen szinten gondoskodik. A szociális étkeztetés még megoldott, valamint a házi gondozás is még működik. Itt, az én falumban közel tíz személy van bevonva a házi gondozás elvégzésébe. A családsegítő és egy misszionárius szervezet is foglalkozik ezekkel a problémákkal. Itt. a településen még nincs nagy pánik, de lehet, hogy ez már csak napok kérdése lesz?

Az én történetem hitelességét támasztja alá a Magyar Szociális Fórumhoz írt előző levelem is.

Az RTL KLUB „Házon kívül” riportja.

Ha a hozzám hasonló idősebb munkanélküli embereknek nincs jövedelme – mint ahogyan nekem sincs – hogyan védekezzünk 60 év felettiként a koronavírus ellen, ha még normális táplálékra és a mindennapi megélhetésre sincs pénzünk? Miközben pedig minden kormány sajtótájékoztatón azt halljuk, hogy az emberélet a legfontosabb. Hát, csak ennyire fontos, mint az én esetemben? Azt ígérték 10 évvel ezelőtt, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Azóta rengeteg embert otthagytak: szegényeket, idős munkavállalókat, nyugdíjasokat, és az országból elmenekülő munkanélküli fiatalokat. Most még attól is retteghetek, hogy a magamfajta, sorsunkra hagyott nincsteleneket meg ne látogassa a „koronavírus”? A TAJ kártya érvényesség miatti szigorítás is itt van a nyakunkon. Embertelen lett a világ körülöttünk, miközben elhitették velünk, hogy nem hagynak minket magunkra.

Köszönöm az olvasók társadalom megtisztelő figyelmét.

Tisztelettel:

Horváth Éva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.