NEHAZUGGY

Operatív, az

Horn Anna | 2020. Április 10, Péntek | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amióta megalakult az operatív törzsnek elnevezett csúcsvalami, nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam, amikor bárhol meglátom ezt a lehetetlen szóösszetételt. Sokat agyaltam azon, miért is pont így hívják őket, pedig nem is olyan bonyolult – a törzsfőnöknek kellett még egy kis jogkör, hatalom, döntéshozói pozíció, hiszen addig olyan kevés volt neki, szegénynek. Egy válságstábnak a vezetője, például, ha már mindenáron valami katonaihoz hasonló kifejezés kellett, hiszen háborús időket élünk(?), mégsem olyan nagy ember, mint egy törzsfőnök. Hiába, a dakoták mély nyomokat hagytak egyesekben, mint tudtuk eddig is bár, hogy a kipcsakok mit szólnak ehhez, az nekem még nem teljesen világos.

Szóval, katonásdi van, az utcákon, kórházakban és a cégek vezetésében – és az ország élén is. Valahonnan ismerős, a történelemből, talán, a forgatókönyv. Így születtek a banánköztársaságok diktatúrái, amelyek rendszerint évtizedekkel dobták vissza országukat a „fejlődés” rögös útján. Haladtak ők is, illetve masíroztak – vissza a saját sötét korszakaikba -, számtalan áldozatot hagyva maguk után. Gondolom, Magyarországon a 21-ik században ez elő nem fordulhat.

De ha csak a nevükkel lenne a baj, legyinteni lehetne. Hadd játszanak, hiszen egyszer talán ők is voltak gyerekek, és akkor nem élhették ki katonás vágyaikat. Viszont amikor a tevékenységét nézem ennek a grémiumnak, két jelző jut csak eszembe: felelőtlen és dilettáns. Úgy gondolom, a magyar vezetőknek négy hónapjuk volt arra, hogy felkészüljenek egy válságra, amely ma az egész világot érinti. Ehhez képest a hozzá nem értés, a kapkodás, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és a fejetlenség uralja a munkájukat.

Van összehasonlítási alapom, mert egy olyan országban élek, amelyik egyrészt a leginkább érintett ebben a katasztrófában a betegek és az elhunytak számát tekintve is. Másrészt azért, mert ez a helyzet annak ellenére alakult ki, hogy ötödik hete élünk gyakorlatilag teljes kijárási tilalom körülményei között – ÉS ÍGY IS nagyon nehéz a helyzet a kórházakban, a munkahelyeken, az emberek lelki tartalékait illetően, mert április vége előtt nem is lesz lehetőség szinte semmilyen könnyítés bevezetésére.

Magyarországon élő rokonokkal, barátokkal beszélgetve szinte mindig megáll az eszem. Azt mondta a barátnőm a minap, hogy a napokban elment egy kertészetbe – szétfagyott locsolócső sürgős pótlása céljából – és azt tapasztalta, hogy ott valami akció miatt egymást tapossák az emberek, nemhogy a kívánatos távolságot nem tartva be egymás között, hanem szó szerint lökdösődve. Hogy még haláluk előtt gyorsan beszerezzenek egy kis akciós muskátlit. Sem biztonsági őrök, sem a dolgozók nem próbálták normális mederbe terelni az eseményeket, például annyi embert engedve be egyszerre, amennyi ésszerű. Kell az a bevétel, bármi áron, azután majd meglátjuk, mi lesz?

Egy másik ismerősöm úgy döntött, a hónapok óta halogatott fodrász látogatásnak éppen most jött el az ideje. (Spanyolországban egy hónapja zárva tartanak, ők is.) Továbbá el lehet menni ügyintézni, mert a bankfiókok is nyitva tartanak. Lehet futni, biciklizni, gyereket sétáltatni. A barátnőm, aki minden este viszi a kutyáját sétálni, tömegekről mesél az esti Budapest utcáin.

Mindebből semmit sem lehet a környezetemben csinálni. Maradj otthon, szó szerint és szigorúan be is tartja, aki csak tudja. Sok minden világos már a vírus terjedéséről, de valószínűleg messze nem minden. Ezért az összes felelőtlen engedékenység csak ahhoz vezethet, hogy egyre többen betegednek majd meg.

Úgy vélem, a törzsfőnök és csapata pontosan tisztában van azzal, milyen szinten tették tönkre az elmúlt évtizedben a magyar egészségügyet. Hogy mennyire esélytelen lesz kezelni egy százalékosan akkora megbetegedési arányú lakosságot, mint, mondjuk, az olaszoknál. Ezért elfogadhatatlan és felelőtlen az, hogy semmibe veszik a krízis közepén lévő országok – vagy akár Kína – tapasztalatait. Nem teljesen hülyék, van fogalmuk arról, mi vár az országra – és ha nem teszik meg a szükséges lépéseket, csak arra tudok gondolni, hogy ezt szánt szándékkal csinálják. Már csak az a kérdés, mi is ez a szándék…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!