Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Maradj talpon, nyugger

Teljhatalmú és mindenható kipcsak vezérünknek valamiért nem igazán fekszik az a társaság, ahová kis hazánk épp tartozik. Valszeg hiányzott a suliból, amikor tanították, hogy ha belépünk valahová, nem köpünk a földre. És megtanulunk késsel, villával enni. Kipcsakokra is érvényes. Persze tudjuk, hogy egy kipcsak soha nem hunyászkodik. Legfeljebb sunyi módon elkotródik.

Kereszténydemokrata illiberális unortodox neveltetéséből eredően, Húsvét Szent Ünnepe alkalmával fellép az ünnepien megterített asztalra és felbiggyeszti a csillárra a Karácsonyi Adventi koszorút! Ezt nem én találtam ki, szent családjának valamelyik illusztris tagja dobta fel a netre, hadd ámuljon rajta bátor és büszke nemzetünk népes tábora.

Mára a húsvéti felállás csak annyiban módosult, hogy nem lesz locsolóversike. Illetve lesz, csak reggel felkelés után, fürdőben ücsörögve, mély gondolatainkba merülve, elmerengve a világ dolgain, gondolatban betakarva pacsuliszagú kölnivel szeretett hölgyeinket, mert tudjuk, hogy annyira imádták. Hogy ismét hajat kell mosni.

Közvélemény kutatók szerint az emberek ismét nagyon bíznak bölcs vezérünkben, mert bátor, erős, határozott, karizmatikus vezető. Számtalanszor bebizonyította. Reggel asztalra csap, de akkorát, hogy csupa kék-lila lesz az intarzia borítás: márpedig nem lesz itt semmilyen iskola bezárás, mert az a tanév végét jelentené, a tanárok meg mehetnek fizetés nélkülire. Aztán estére picit finomított a részleteken. Mégis be kellett zárni. Bölcs döntés volt mindkettő.

Vagy például az, hogy van maszkunk milliószámra. Aztán már repülnek is fapadosék kínai barátainkhoz maszkokért. Most meg már annyi van, hogy déli szomszédainknak is ajándékozunk belőlük. Kár, hogy a patikákban még mindig nincs, vagy csak alig-alig. Vagy esetleg pult alól, mint a kesztyűk, fertőtlenítőszerek. Hejjh, azok a boldog ’60-as évek.

Persze maszkot nem eldobálni, hanem vasalni! És akkor mindenkinek jut. Viszont azért nem kötelező viselni, mert nem jut mindenkinek. De ha mégse jut, akkor miből adakozunk déli szomszédainknak is? És akkor mit szállítanak folyamatosan Kínából? Lehet, hogy vasalókat? Vagy hipót a tojásoknak? Mert azokat meg Húsvét előtt fertőtleníteni kell. Nem értettem pontosan, hogy mielőtt feltörjük, vagy ráér azután is.

Abcug Néppárt. Meg az egész Soros-féle brancs. Persze, hogy egyetlen kanyit se kaptunk Brüsszeltől vírusok ellen. Ha kaptunk is, akkor se annyit, hanem majd ő megmondja, hogy mennyit. Azért az mégiscsak pofátlanság, hogy miután megvédtük egész Európát a migráncs hordáktól, most képesek kekeckedni, amikor vezérünk épp nem ér rá velük foglalkozni. Áldott szerencse, hogy olyan komoly, nagy tekintélyű, szavahihető emberek képviselik Brüsszelben a magyarokat, mint Deutsch Tamás. Időszerű lenne már kiosztogatni néhány kokit meg sallert.

Ha megérjük, hogy vége lesz ennek a totális teljhatalmú felhatalmazási korszaknak, úgy kivágjuk őket a Fideszből, mint Récsöl a szaros pelenkát. Mondom, ha megérjük. És ha vége lesz. De most még nagyon az elején vagyunk, egyelőre arra gyúrunk, hogy elérjük a ’60-as évek szintjét. A Kádár-korszak elérte a háromhatvanas kenyeret. Az Orbán korszak a háromhatvanas eurót. Az utóbbi 100 év legjobb 10 év kormányzása alatt. És ez még mindig nem az aranykorszak. Úristen, mi jöhet még?

De nem csüggedünk, egyre jobb és jobb lesz. Már belefűztem a végrendeletembe, hogy ha magához szólítana az Úr, én operett-kaspót kérek a ravatalomra. Módszeresen méretre szabva, mert szeretem a kényelmet. És hidrogénperoxiddal fertőtlenített szenteltvizet a pap sorolójába, mert nem tűröm a trehányságot. Csak szépen, előírásnak megfelelően, a biztonság kedvéért. Megrendeltem a lovashintót, rezesbandát, ágyúdörgést. És legalább két bátor pap temessen, mert most rájuk van igen nagy szüksége a hazának.

Ez ugye abból adódik, hogy a rituális péntek reggeli igehirdetésben listázva lettek azon bátor emberek, akikre most épül a teljes védelmi rendszerünk. Nagy volt az ámuldozás, amikor sorolni kezdte. És a papok rögtön az első helyre kerültek, kettővel megelőzve például a doktorokat. Most mindjárt mondom is miért: azért kell papoknak a bátorság, mert üres templomban kell misét celebrálniuk. Az vesse rám az első követ, akinek van annyi vér a pucájában, hogy üres templomban misézik. Remélem lesz elegendő misebor is, bátorságot meríteni. Meg azt is remélem, hogy az egyházak nem maradnak majd ki a kompenzációból, mert jó darabig még nem csörög a persely.

És így borult ránk a nagyhét, melynek rögtön első napján megszakítjuk adásunkat, kés megáll a levegőben, sűrű dobpergés. És egyszer csak berobban a korszakalkotó giga válságprogram még gigább menedzselő válságkezelése. Fókuszban a miniszterek elnöke, körülötte válságminiszterek kővé dermedve. Először azt hittem, hogy csak díszletek, annyira mozdulatlanul álltak. Aztán rájöttem, hogy valóban azok. És egy pillanat alatt el is szállt a kedvem a túlvilágra költözéstől.

Kissé labilis vérnyomás problémáim miatt nem követhettem élőben a történelmi eseményeket, de a lényeg így szigorú szűrőn át is lecsapódott, már ami engem így különösebben érdekel. Végre visszakaptuk a 13. havi nyugdíjunkat, ami mindig is járt nekünk, csak azok a mocskok… szóval nem folytatom. De megérhettük végre, leszállt a magasságokból a mi megváltónk és két kézzel szórja ránk az üdvösséges mennyei mannát. A hírtől a nyuggerek elolvadtak, mint forró aszfaltra pöttyentett eperfagyi.

Remélhetőleg, még mielőtt lecsapna ránk ez az átok vírus. Mert mindennek az az okozója, pont most, amikor 10 év csodálatos kormányzás után már szinte majdnem teljes egészében egyenesbe jöttünk volna. Valahogy aranyba kéne önteni, vagy gránitba vésni ezeket a fennkölt szónoklatokat.

Palkovics későbbi érdekfeszítő expozéját meg csak azért nem értékelhetem, mert az ő beszédeit előbb gugli fordítóba kell illeszteni magyar-magyar fordításban, de valahányszor próbálom, rögtön lefagy a vindózom. Sebaj, remélem nem maradtam le a lényegről. Szóval meglesz az 53. heti alamizsnánk négy részletben és meglepő módon rögtön az első részlettel kezdődik. Jövő februárban. Már csak vagy 300-at kell aludni addig. Persze csak azoknak, akiket időközben nem rostál ki és altat el mindörökre a korona. Vagy valami más. De azok legalább nem szívnak, ellentétben azokkal, akik veszik a bátorságot és túlélik.

Persze én csak álmodozom tovább, megsúgom, már a 2024-es 53. heti alamizsnát költögetem gondolatban. Mert, ahogy mondani szoktuk, kisnyugdíj olyan, mint a kocsma: nehéz kijönni belőle. Egyszer csak véget ér ez a rémálom is. A „Maradj otthon, nyugger” program után jön majd a „Maradj talpon, nyugger. Ha tudsz.”

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!