NEHAZUGGY

Miniszterelnök úr, nagyon viccesnek tetszik lenni

Tóth Ilona | 2020. Április 8, Szerda | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szívesen beszélgetnék Orbán Viktorral, már csak azért is, hogy rávegyem, maradjon otthon. Ha lehet, akkor végleg. Valahogy így.

– Jó napot kívánok, miniszterelnök úr! Megkérhetem, hogy maradjon tőlem legalább két méter távolságban?

– Fél tőlem? Nem harapok.

– Öntől nem, de a vírustól nagyon. Nincs önön szájmaszk, ez meg hogyan lehet?

– Nyugodjon meg, engem naponta tesztelnek, nem vagyok hordozó.

– El tudna intézni nekem is egy tesztet, mert én csak a műveltségi tesztekhez jutok hozzá, attól ugyan okosodok, de a vírus belém bír jönni? Cserébe hoztam önnek egy zacskó szotyit, vigyázzon, dobom, nehogy fejen találjam.

– Ejha, milyen figyelmes, de hiába, nem vagyok korrumpálható, ezt tudnia kellene, ahogyan minden magyar is így tudja.

– Akkor nem sok magyar embert ismer, azok biztosan türkök vagy kipcsakok. De most nem ez a lényeg, hanem, át kellene állítani a mezőgazdaságot napraforgó termesztésre.

– Maga megőrült! Minek?

– Legyen a magyar embereknek köpködni valójuk, mert húsra úgysem futja a nagy többségnek. Ez többet ér majd, mint a forint, mert az gyengül, mint a koronás idős ember.

– Bízzanak bennem. Nem kell rémhíreket terjeszteni.

– Baj van? Sokat kapkod a fejéhez – ráadásul kesztyű nélkül.

– Miért lenne baj? A helyzet magaslatán állok, érezheti mindenki. Sorban születnek a mentőcsomagjaim. Megvédünk mindenkit, nem kell betojni.

– Mintha halkulna a dübörgés.

– Milyen dübörgés?

– A gazdaságé meg k*rva nagy jólété.

– Dehogy! Dübörög az tovább, teszek róla: majd az önkormányzatok, a cégek, a bankok meg a pártok is jócskán tesznek a közös kalapunkba.

– Mindenkitől ezt várja?

– Kivétel nélkül.

– Megkérdezhetem, hogy az ön barátja, a Mészáros Lőrinc meg az ön veje, a Tiborcz, nem tudnak kikötő nélkül élni?

– A turizmusra szükség van, ne idegesítsen, elég nekem, hogy állandóan a lányom bőgését meg a Rogán jajveszékelését hallom, muszáj volt megdobni néhány milliárddal a Lölő haverékat. Én szolidáris vagyok mindenkivel. Ezért is vettük meg a Mátrai erőművet 17 milliárdért. A balatoni beruházások azért kellenek, hogy legyen hol a magyar embereknek pihenni.

– Most konkrétan a magyar emberek közül sokan éheznek, ön nem látja onnan a karmelita kolostorból. Nem igazán tudják még mindig, hogy mi lesz velük. Pedig sem a halottak, sem az éhezők, sem a munkájukat vesztők nem nagyon szoktak a jachtozni.

– Mindent látok, hallok, elsősorban az ellenzék rikácsolását, aljas banda, nekem tíz évembe került, hogy gazdaggá tegyem az országot, ezért bírjuk még most is vírust. Ellenállóak vagyunk. Vigyázó szemem a Soroson van, ki akarja rabolni az országot.

– Adott egymillió eurót Budapestnek.

– Az semmi, adhatott volna többet is, hiszen annyi pénze van, amennyi csillag van az égen. Így akarja behozni a migránsokat.

– Szabadjon megkérdeznem, ön meg az oligarchák meg a papok mennyit dobtak be a közösbe? A nemzeti keresztény kormánynak mennyire számít a nyáj?

– Nekem nincs pénzem, azt az oligvalami szót pedig nem értem, beszéljen világosan. A papok lesznek a mi megmentőink, a fohász nagyon sokat segít rajtunk. De kikérem magamnak ezt a hangot. Mi a lehetőségek országát hoztuk létre tíz év alatt. Aki akar él is vele, gyarapodik, boldogul.

Orbánisztán, a nagy lehetőségek országa

– Ó, ne idegeskedjen miniszterelnök úr, mert még lélegeztető gépre kerül…

– …ha el nem lopja azt is a Soros. Képes így kicsinálni, pedig az országnak és a családomnak szüksége van rám.

– Család… Hogy van a kedves papa?

– Köszönöm jól, ül a karanténban, és nagyon büszke rám. Amikor megtudta, hogy a nyugdíjasoknak visszahozzuk a 13. havi nyugdíjat, még táncolt is.

– Mire ez a dőzsölés? Négy év alatt fizetik ki az egyhavi plusz nyugdíjat, addig is kölcsönöznek önöknek az öregek. Mi köze van ehhez a koronavírusnak, ha csak nem az, hogy most döglenek bele ők is a nincsbe, mert úgy elszaladt az infláció, mint önnel a szekér. Ne keverje össze a kegyetlen mát a bizonytalan holnappal. Ej, miniszterelnök úr, nagyon viccesnek tetszik lenni. Hahaha.

– Fő a jókedv, mondtam az apámnak is, hogy bírja ki jövő év februárig, addig kapirgáljon össze egy kis zsebpénzt valamelyik bányá(já)ban.

– Ön egyáltalán nem segít a kisembereken, csak a szája jár, miközben a sleppje tovább gazdagodik. Fiatalok, középkorúak ezrei veszítették el a munkájukat, magának meg az a legnagyobb szórakozása, hogyan kozmetikázzon, mondhatnám azt is, hogyan hazudjon.

– Elég, nincs szükségem semmiféle kozmetikusra, az én képemen van bőr, és még sima is.

– Nem zavarom tovább, úgy tudom Felcsútra utazik halaszthatatlan ügyben: stadionfű nézőbe. Javasolnám, kapja el a Szijjártót, aki éppen százezer maszkot visz Észak-Macedóniába, hátha jut még belőle önnek is. Ennyi minimum egy diktátornak is jár. Nem fertőzné tovább a közéletet. Maradjon otthon! Arra azért figyeljen, hogy nagy szarban van, már bocsánat.

– Kikérem magamnak ezt az ostoba beszédet, tudja, kivel áll szemben?

– Hogyne tudnám, nyugi, tartsa meg a két métert! Nézzen le a lábához, nézze meg a cipőjét, a buggyos gatyája alját!

– A szentségit, térdig kakában állok.

– Ugye? Ebből nagy baj lesz. Én szóltam.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!