Február 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


Nehéz lesz ezt a mocskot eltakarítani

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 103,000 forint, még hiányzik 2,897,000 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha egy állatot rugdosna valaki az utcán, vagy egy gyermeket ütlegelne egy részeg szülő, vagy egy idős embert basztatna valami huligán, ha egy védtelen, gyenge lányt rángatna valami fasz, nem tudnék elmenni szó nélkül mellette, sőt! Most egy olyan dolog történt, ami számomra ebbe a kategóriába tartozik: mégpedig egy egész ország szájba vizelése, cserbenhagyása, kihasználása, a helyzetével való maximális visszaélés.

Ha tehetném, de nem tehetem, mert erről már kurva régen gondoskodott ez a selejtes ember, akkor odamennék hozzá, és megrángatnám: „Ember, mit csinálsz? Hogy képzeled ezt? Ezt nem teheted!” – ezt üvölteném a pofájába, és nem hagynám addig békén, ameddig nem vesz emberszámba, és nem válaszol. Ki ez az ember, aki ezt megcsinálta? 

Nagyon nehéz erre bármit is mondani, írni. Tehetetlen düh, kétségbeesett gondolatok, kételyek. Mi lesz még itt? Megcsinálta, ahogy kellett, ahogy ki volt találva. Szépen, lassan, szisztematikusan. A kést, ami már elég mélyen benne volt az ország testében, amit ő maga döfött bele, már nem lehet mélyebbre nyomni. Elérte a gerincoszlopot és megállt. A demokráciának nevezett intézmény, mint olyan, a Fidesz 32. születésnapján kilehelte a lelkét. Ennyi volt. És ezek nem nagy szavak, itt már kevés a „majd ha ennek vége, úgyis visszacsinálja” duma. Mit? Eddig is úgy szart mindenkire a kétharmadával, mint Putyin az ő népére. Tuti az a tanítómestere és mecénása, egy az egyben az zajlik le itt, mint az oroszoknál nagyban. A recept adott volt, gondolom vagy zsarolható volt Orbán, vagy csak simán megvehető, teljesen mindegy. A végeredmény ugyanaz a diktatórikus rezsim lett. Aki egy kicsit is figyeli az aktuális politikai eseményeket, könnyedén összerakhatta a kirakós darabjait. Orosz csicskaállam lettünk Orbán jóvoltából, Putyin kegyelméből. Sikerült a terv, ez a vírus megteremtette a lehetőséget a hatalom teljes körű átvételére. Korlátlan ideig. Többféle forgatókönyv is megfordult a fejemben ezzel kapcsolatosan, hogy hogyan fog ebből megint jól kijönni. Nem rémhíreket terjesztek, mert a végén még lecsuknak. Csak eljátszom a gondolattal: mi lesz itt?

Szerintem mostantól (mondjuk eddig is) teljesen el tudja titkolni a valós számokat a fertőzésekkel kapcsolatban, és kedvére tud hazudni a végkimenetelt ábrázoló számok kozmetikázásával is. Mégpedig azt mondhatja majd ha lecseng ez a nyavalya, hogy nálunk kurva kevés megbetegedés volt, minimális az elhalálozás (azok is csak öreg beteg emberek, akik amúgy is alapbetegséggel küzdöttek – by Müller Cecília), miközben a védőfelszerelések plafonig értek, a kórházak profin működtek. Kvázi megint nemzeti hőssé avanzsál, és az lesz, hogy ő és a 133 + 4 szélsőjobbos bátor megvédte az országot a világjárványtól. 

A választások előtt – hacsak nem hozza előre, és nem hozza előre, ha azt látja a saját, századvéges mérésein, hogy kurva jól áll – ezzel nagyot lehet kampányolni és megint kétharmaddal nyerni. Főleg úgy, hogy az ellenzék már ki lett kiáltva ellenségnek, mert leszavazta a korlátlan ideig tartó felhatalmazási törvényét. Ha nem jól jön ki a buliból, akkor meg évekig tudja húzni a rendeleti kormányzást és eltolja a választást, azzal is időt nyer magának. Határok lezárva, katonaság a fontosabb vállalatoknál ugrásra készen és talpig fegyverben az utcákon. Besúgó hálózat tapsra készen várja a feladatát, lehet versenyezni, hogy ki kit jelent fel rémhírterjesztésért. Gyönyörű, briliáns. Nehéz lesz ezt a mocskot eltakarítani, hosszú időre elásta az ellenzéket és a „nem fideszes”  szavazókat. Ha ez egy film lenne, akkor még izgulnék is rajta, hogy mi lesz a vége, de sajnos nem az, hanem a nyers valóság az, ami itt történik, és sajnos mi is a részesei vagyunk.

Kíváncsian várom a világraszóló gazdasági programját is, amit belengetett, mert eddig csak látszatintézkedéseket hoztak. Mint tudjuk, a vállalkozók nem csak katások, hanem normál adózók, akik többnyire 27%-os áfát és egy valag adófajtát fizetnek a közösbe. Egy katás vállalkozó tulajdonképpen általában egy kis egyszemélyes dolgozó, aki bármikor tudja szüneteltetni a tevékenységét, akkor nem kell adót fizetnie. Tehát ez egy látszatintézkedés volt. A hitelek visszafizetése is inkább a bankszektort érinti, tehát az állam itt sem adott semmit. Tulajdonképpen a fél ország leállt, ami érinti a munkaadókat és a munkavállalókat is. Ha nincs bevétel, a munkaadó nem tud fizetést adni. Erre azt mondja a „mindenhezisértő”, hogy nem segélyt akar adni, hanem munkahelyeket. Mi van, baszod? Ez egy 22-es csapdája, úgyhogy kurvára zsebbe kéne nyúlni, és a munkavállalóknak segélyt adni, amíg újra el nem indul az élet; a munkaadóknak meg áfa+ járulék elengedést, amíg be nem indul újra a gazdaság. Ezeket a környező országok vezetői hamar felismerték, és meg is hozták ez irányú intézkedéseiket. Itt mire vár az egyisten?

Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a maszatolás, mellébeszélés, hazudozás kurva idegesítő és nyugtalanító számomra. Remélem, a vírus minél előbb eltűnik, felszáll a köd kis hazánkról, mert itt a négy fal között az embernek fura paranoiás gondolatai támadnak. Ahogy Kovács Ákos, udvari zenész megénekelte anno: Minden most kezdődik el, ahogy hinni sem mered.”

Vogronics A.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.