Október 28,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Anya rosszul van! Segíts! A földön fekszik és remeg!

Szeretnék megosztani veletek egy mai történetet. Sajnos igaz történet ….

Csörög a telefon. Rápillantok. Az unokaöcsém. Jé, mit akar. Hisz sohasem hív, miért is tenné, jól el van a barátaival, nincs szüksége egy ilyen vénségre, mint én…Jajj Istenem! Hív az unokaöcsém! Baj van! Csak baj lehet! És végigfut rajtam a hideg veríték…

Biztos te is voltál már így, mikor érezted, hogy a vér kiszalad a fejedből, és ahogy fut le a gyomrodba, vele párhuzamosan, centiméterről centiméterre úgy lesz csatakos a hátad. Mindezek ezredmásodperc alatt lezajlanak bennem, és remegő kézzel veszem fel a telefont. Ő azonnal belekiált:

„Anya rosszul van! Segíts! A földön fekszik és remeg!”

Mindent eldobok. Most semmi sem számít. Rohanok. Nem érzékelem a környezetem. Hideg van az utcán? Nem tudom. Nem érzem. Csak rohanok! Úgy ahogy vagyok, papucsban, pulcsiban. Csak egy gondolat van a fejemben. Oda kell érni! Időben! Oda kell érni!

Mire benyitok már kicsit jobban van a sógornőm. Már nem a földön fekszik. Már beszélni is tud. A fia – miután felhívott – össze tudta szedni magát annyira, hogy megitatta tejjel az anyját. A mentőket is felhívta. Már úton vannak. Ügyes gyerek. Jól reagált a helyzetre. Kicsit meg is nyugszik, hogy már ott vagyok. Már nem csak ő a felelős, már nem csak rajta múlik az anyja élete.

Épp csak belépek az ajtón, és hallom, hogy szirénázva megáll a mentő a ház előtt. Gyorsan ideértek. Bevillan az a gondolat, hogy milyen jó a kijárási tilalom, így gyorsan ide tudtak érni.

Bejönnek a házba a mentősök. Megvizsgálják, közben kikérdezik. És már kötik is be neki az infúziót. Kap valami gyógyszert is. Én fel sem fogom az egészet, olyan gyorsan történik minden. Ők teszik a dolguk. Életet mentenek. Nincs semmi felesleges kérdés, semmi felesleges mozdulat. Rutinosan, magabiztosan mozognak egy váratlan helyzetben. Mert ugyan ki tudná felkészíteni őket minden egyes esetre, amihez ki kell menniük. És mégis tudják mit kell tenni. Csodálom őket.

Megvárják míg jól lesz a sógornőm. Gyorsan hat a gyógyszer és az infúzió. Már lehet vele kommunikálni. Már tud összefüggően beszélni…

És elhangzik egy mondat, ami ismét padlóra küld:

Sajnos a jelenlegi helyzetben nem tudjuk bevinni a kórházba. Ott sokkal nagyobb veszélynek lenne most kitéve, mint idehaza.”

Érted? Nem viszik be a cukorbeteg, kemoterápián és a műtétjén épp csak átesett beteget, akinek az előbb perceken múlt az élete, mert a kórházban elkaphatja a vírust, ami most végzetes lenne rá nézve.

Szüksége lenne rá, hogy bevigyék, de inkább nem teszik meg. Most nem lehet…

 

Már otthon voltam, mikor a közösségi média felületén szembe jött egy post, amiben egy ismerősöm kiakad ezen a vírus/karantén/maradjotthon dolgon. Már nem az ismerősom… Mert hogy neki aztán ne mondják meg mit tegyen, és különben is fel van ez fújva, de rendesen. Ő aztán nem hajlandó ebben a jó időben otthon maradni, ő bizony el fog menni kirándulni, és a barátaival is össze fog ülni egy sörre…

Tudod mit? Nincs felfújva! Nem eléggé! Mert ha a kedves ismerősöm otthon maradna a seggén, ha csak akkor menne az utcára, ha nagyon muszáj lenne, és akkor is viselne maszkot, akkor talán kevesebben kapják majd el a vírust. Akkor majd nem lesz a végsőkig leterhelve az egészségügyi rendszer. Akkor majd lesz másra is figyelem, nem csak a levegőért kapkodó fuldoklókra. Akkor legközelebb is lesz  majd ki kijöjjön, és időben kiér majd a menő a sógornőmhöz…

Tehát kedves olvasó, a döntés a te kezedben van. Otthon maradsz, felteszed a maszkot, figyelsz a másik emberre, vagy így vagy úgy, de gyilkos leszel!

H.Lívia 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!