NEHAZUGGY

Nyugi

Tóth Ilona | 2020. Március 29, Vasárnap | 12:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt mondja a barátom, hogy egyre feszültebb. Igen, váratlanul szakadt ránk az otthonlét, a jobb, ha nem megyek sehová. Akkor, amikor már kialudtuk magunkat előre is több héttel; amikor glédában állnak a tiszta ruhák, rend van a szekrényekben; meg van szerelve minden srég és lógó csavar, és hallgatjuk, olvassuk a híreket, akkor igen, belénk áll a félsz, hogy meddig még, és hogyan bírjuk bezárva. A rendkívüli helyzet rendkívüli gondolatokat és érzelmeket szül. Feszültek, nyugtalanok vagyunk – főzés, takarítás közben. Egyedül és együtt is a családban. Még a gyerekek is tanulás közben. Vagy mégsem? Oldószerként segíthet a zene, mert a zene mindenre jó: örömre, fájdalomra, lazításra, kikapcsolni.

Mit is állítana Nagy Ildikó zenetanár, akinek a fuvola a hangszere. Szerinte teljesen mindegy milyen és mennyi zenét hallgatunk. Az a lényeg, hogy szeressük azt a zenét, és ha olyanunk van, hát táncoljunk is. Oldja az egyhangúságot bezártságunkban. Ha megunjuk, néha énekelhetünk is.

Ő is ezt teszi tanítványaival. Soha nem tapasztalt és próbált módon: Ildikó online tanít zenét a napokban. Élvezik közösen, bár azt mondja, fárasztóbb, mint élőben. Amikor a szülő is benn van az ő óráján, akkor szinte szórakozás az egész. Még akkor is, ha jobban kell figyelnie, sokkal kreatívabbnak, találékonyabbnak kell lennie, hiszen nincs a gyerek mellett, hogy átadja a tudását.

– Sokszor szóval könnyebben elmondom, mit szeretnék, mert, ha mutatom, leutánozza a gyerek, ami nem tudatos. Inkább a bizonyos technikai részeket elmondom, leírom, csak utána mutatom meg neki. Énekelek rengeteget, mert a gyerek is a maga szintjén profi éneklésből. Azt jobban érti. Táncolok, ugrálok, ezzel vidámabb lesz minden perce a gyereknek, de a szülőnek is. Azért jobb most így tanítani hangszer nélkül, mert az érzelmi dolgokat nem hallja a kis zenész, az online nem adja vissza. Szóban, hasonlatokkal tudom neki ezt elmondani. Ez benne a kreativitás. Ma azt mondtam: a hosszú hangokon csücsülünk, a tested nehéz, játssz hangosabban, a gyorsabb hangoknál sétálj, lépkedj. Ha velük vagyok, akkor eljátszom, akkor hallja, mi hangosabb, mi nem. De most magának kell rájönnie a helyes megoldásra.

Ildikó tapasztalatból mondja, hogy a zenét tanuló gyerekek jobban tudnak koncentrálni, koordináltabb a mozgásuk, fejlettebb a jobb agyféltekéjük, érzelmileg gazdagabbak, érzékenyebbek, határozottabbak, közlékenyebbek, hamarabb barátkoznak, felelősségteljesebbek.

A fuvolamuzsika, mint egy simogató, lágy szellő.

Mindezt nem a zenélni nem tanulók ellenében mondom, hanem éppen azért, mert a gyerekeknek és a szüleiknek is jár a dallam. Hallgatni is. És most arra sem hivatkozom, ami már köztudott: a zeneterápiát több egészségügyi területen alkalmazzák.

Nyugi, feszült barátom, nyisd ki a rádiót, vagy keress neked tetsző zenét, és próbálj lazítani: legyen méltóságos, álmodozó vagy vidám, ritmusos. Ami neked tetszik, amitől percekre, órákra javulhat a kedélyállapotod. A zene az kell, a zene gyógyít.

Bebizonyosodott a napokban, amikor kis szívecskékkel az ablakban, lakótelepeken dallal köszönték meg a maradj otthon várakozók a szimpatikus bátor és önzetlen embereknek, amit mindannyiunkért tesznek. Azoknak az embereknek, akiknek bátorságukhoz tudásuk, szakértelmük, okosságuk, empátiájuk, finom humoruk ad emberi tartást. Olyan lelki és szellemi pluszt, amit ugyan határozottság, de mindig a másik ember tisztelete vezérel. Rájöhettünk, hogy ez nagy kincs manapság. Talán a legnagyobb. Civil bátorság összefogással – ez történik hazánkban is a vészhelyzetben.

Mert az úgy van, hogy az nem bátorság, amikor az ország érdekeire hivatkozva egy kasznin és kamerán keresztül fenyegetnek, ócsárolnak hatalomhoz szokott, kivagyi emberek – a tíz év alatt jól kitanult gőggel, sutba dobott kulturáltsággal. Sumákul és gyáván nem tapsolják meg azokat, akiknek ma az életünket, létünket köszönhetjük. És ez nem süketség, hanem aljas cinikusság.

Tudják, ki a bátor? Az, aki ott ül a pénztárgép előtt, aki éjjel-nappal gyógyít, aki gondoskodik az élelmiszerről, aki hozza a levelet, aki főz nekünk, aki fuvarozza a családtagjainkat.

Hallgassunk zenét! Spontán közösségi együttérzéssel szóljon bármikor és bármennyi, ahogyan a tanárnő mondja. Ezt nem tilthatja meg senki, ebbe nem pofázhat bele senki: a dallamokba egyetlen felbőszült giccshuszár sem bír beleszólni.

Nyugi, kedves feszült barátom, gondolj arra, hogy politikusok sora mennyit agyal egy-egy nagy, az emberi szívet összekovácsoló tetten. Aztán hiába. Mert van, ami csak tisztán a miénk. A zene is. Újabb és újabb erőt ad.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!