Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Más ez a tavasz 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Budapest, 2020 márciusa

Rómában kellene lennem, de érthető okokból nem ott vagyok, és a tény, hogy ezt a hosszú hétvégét végül idehaza töltöm, egészen lényegtelen lábjegyzetté zsugorodott az utóbbi napokban. Szeretem a kora tavaszi várost, amikor a helybéliek még pufidzsekiben, sállal a nyakukban járkálnak, de nekem már május van. Most minden kósza járókelő lépteit hallani a kényszerből kihalt utcákon. Azért is vártam, hogy egyszer március 21-én ott lehessek, mert a tavasz első napja Olaszországban immár 25 éve a Giornata della Memoria e dell’Impegno, azaz a maffia ártatlan áldozatainak emléknapja is. 

Szicíliában Cosa Nostrának, Calabriában ’Ndranghetának, Nápolyban Camorrának hívják dél kiirthatatlannak tűnő, évszázados átkát. A nyolcvanas évek elején zajló bandaháborúban két év leforgása alatt legalább hatszáz gyilkosság történt Palermo környékén, de a hatóságok a bűnszervezet megszeghetetlen hallgatási törvénye, az omertá miatt a sötétben tapogatóztak. Giovanni Falcone volt az a palermói születésű bíró, akinek megnyílt egy vesztésre álló, bűnbánó maffiózó, felfedve az addig ismereten alvilág kódrendszerét. Ennek nyomán egyetlen éjszaka több száz tagot vettek őrizetbe, és a néhány hónap alatt az erre a célra felhúzott bunkerben kezdetét vette az olasz történelem legnagyobb szabású, majd két évig tartó büntetőpere, melyben 1987 novemberében végül a csaknem 350 elítélt összesen több mint 2600 évnyi börtönbüntetést kapott. A bűnszervezet bosszúja Falconét 1992 májusában érte utol, amikor a repülőtérről hazafelé tartva az autópálya alá elhelyezett 600 kiló robbanószer végzett vele, feleségével és háromtagú kíséretével. A merénylet helyén állított obeliszk azóta zarándokhely lett, a testőreit szállító, felismerhetetlenségig megrongálódott autóroncsot pedig, mely a maffia elleni tiltakozás jelképévé vált, időről időre körbeviszik az országban. Gyerekkori barátja és bírótársa, Paolo Borsellino, aki a merénylet után tudta jól, hogy immár ő is a „sétáló holttestek” egyike, alig két hónappal élte túl. Palermo belvárosában, anyja lakása előtt halt meg öt fiatal rendőrrel, köztük az első női testőrrel együtt, akik a veszély ellenére önként vállalták a küldetést. Özvegye visszautasította az állami temetést, mondván az állam nem volt képes megvédeni a férjét, de a palermóiakban átszakadt valami, és a koporsókat tízezres tömeg kísérte. A robbantás helyén ma márványtábla és olajfa fa áll, telis-tele üzenetekkel, rajzokkal, kendőkkel, emléktárgyakkal.

Giovanni Falcone halálának első évfordulóján egyik testőrének édesanyja adott hangot fájdalmának amiatt, hogy fiára és két társára csak a kíséret tagjaiként utalnak, de a nevük nem hangzik el. Így lett egy évvel később a tavasz első napja a maffia összes ártatlan áldozatának emléknapjává. Ilyenkor minden nagyobb városban utcára vonulnak, de a fő megemlékezésnek évente más város ad otthont. Idén a huszonötödiket éppen Palermóban tartották volna. Rokonok, barátok, politikusok, művészek, iskolás gyerekek felváltva pergetik le a világ talán legmeghatóbb rózsafüzérét – felolvasnak több száz nevet a 19. század végétől egészen a közelmúltig. Köztük van Piersanti Mattarella, Szicília kormányzója, a jelenlegi köztársasági elnök bátyja, aki negyven évvel ezelőtt azt szerette volna, ha testőrei a szeretteikkel tölthetik a vízkeresztet, ezért nélkülük indult el a misére, és egy bérgyilkos a családja szeme láttára lőtte fejbe. Boris Gilulianot, a palermói rendőrség kivételes nyomozóját hét lövéssel ölte meg a corleonei klán egyik hírhedt tagja, aki mindmáig életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Carlo Alberto della Chiesa rendőrfőnök nevét, akivel egy kalasnyikovból leadott sorozat végzett, a csendőrkaszárnya utcája őrzi Róma belvárosában. Mindhármuknak szívszorítóan szép emléket állít a Ne aggódj, a maffia csak nyáron öl című sorozat, amely keserédes humorral tárja elénk Palermo fojtogató valóságát a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, egy kisfiú szemszögéből. A szicíliai társadalom elé görbe tükröt tartó alkotás a felnőtté válás kínjaival, a város festői szépségével és a szereplők morális dilemmáival egyszerre vicces, tragikus és elgondolkodtató – remek időtöltés így karantén idején. 

A hosszú listán szerepelnek politikusok, rendőrök, újságírók, köztisztviselők, bírók, ügyvédek, papok, orvosok, üzlettulajdonosok, akik szembeszálltak a maffiával, de sokan csak rosszkor voltak rossz helyen vagy pusztán annyi volt a bűnük, hogy az ellenséges klán családjához tartoztak, esetleg valamelyik hozzátartozójuk együttműködött a hatóságokkal. Több holttest sosem került elő, mert savval teli tartályban végezte.  Az utolsó nevek egyike 2018-ból Ján Kuciak 27 éves szlovák oknyomozó újságíróé és menyasszonyáé. Kuciak a ’Ndrangheta és a szlovák politikai elit összefonódását vizsgálta, és a halálát követő közfelháborodásba Robert Fico kormányfő és belügyminisztere végül belebukott. 

Roberto Saviano író és újságíró homlokán azóta van ott a célkereszt, hogy 2006-ban megjelent, hatalmas nemzetközi sikert arató Gomorra című regényében leleplezte a campaniai szervezett bűnözés világát. A könyv alapján készült sorozat legutóbbi évadát követően tavaly májusban, miután a nápolyiak megelégelték a csapatokba verődött alvilági kamaszok, a baby gangek garázdálkodását, és miután egy kisgyerek súlyosan megsérült egy leszámolás során eltévedt golyótól, tiltakozó tömegek vonultak utcára. Feltűnt közöttük egy 23 éves, modellszépségű fiú, aki hihetetlen bátorsággal, hangosbeszélővel a kezében elmondta, bár egy maffiózó fia, elutasítja a Camorrát, és arra kérte a többi, vele egy cipőben járó fiatalt, kövesse a példáját. Megtapsolták. Nem meglepő, hogy a szervezett bűnözés a fővárost ugyanúgy behálózta. Pár éve óriási botrányt kavart a Rómát uraló egyik klán vezérének temetése. Ha Emir Kusturica meghívná Quentin Tarantinót, majd zárjegy nélküli, bácsbokodi kerítésszaggató pálinkával asztal alá innák magukat és azon versenyeznének, melyikük tud bizarrabb paródiát írni a Cigányok ideje forgatókönyvéből, valószínűleg együttes erővel sem tudnának ilyesmivel előállni. A halottaskocsiként szolgáló, tollbokrétás lovak húzta barokk hintót 250 autó kísérte, órákra megbénítva a fél várost, miközben a házak tetejét súroló helikopterből rózsaszirmok hullottak alá. A rezesbanda a Keresztapa zenéjét játszotta, a templom bejárata mellett pedig egy gigantikus poszterről az elhunyt pápának öltözött képmása mosolygott a gyászolókra, nyakában kereszttel, előtérben a Szent Péter- bazilika és a Colosseum képével, Róma Királya felirattal. Beszédes az olasz televízió pár perces összeállítása, melyben a kerület járókelőit kérdezték az esemény után, de senki sem volt hajlandó nyilatkozni. Másfél éve a római hatóság a sarkára állt és egy hajnali rajtaütés során lerombolta a klán engedély nélkül épült villáit az általuk uralt keleti városnegyedben, ám előtte a rendőrség közzétett egy felvételt, amely ezer szónál is többet mond az életvitelükről.

A webkamerák tanúsága szerint Palermo utcái is kihaltak, a szervezők az idei nyilvános összejöveteleket októberre halasztották, de a megemlékezés most sem marad el. Egy név, egy virág néven indított kampányukban arra kértek mindenkit, válasszon egyet az áldozatok listájáról, írja fel a nevét egy lapra, rajzoljon vagy tegyen mellé egy virágot, és a fényképet töltse fel a szervezet közösségi oldalára. Érdemes egy pillantást vetni rá, lélekemelő és példaértékű a hetek óta a lakásaikba zárt emberek összefogása és emlékezni akarása. Sok szicíliai nappalijában függ Paolo Borsellino és Giovanni Falcone emblematikussá vált közös fotója, mely röviddel a haláluk előtt készült, és ez a freskó díszíti a palermói tengerészeti iskola falát is. A két barát így, mosolyogva marad meg az örökkévalóságnak, miközben a mediterrán tavasz mézszínű napjai immár huszonhét éve nélkülük peregnek tovább. 

Az alábbi dal pedig a Tavaszi szél vizet áraszt szicíliai megfelelője, mely mostanában gyakran felhangzik az erkélyekről. 

Klupács Flóra 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.