NEHAZUGGY

A 133 legbátrabb magyar

Horn Anna | 2020. Március 26, Csütörtök | 12:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csakis bennem lehet a hiba, szokás szerint. Nem meglepő, és ez már valószínűleg így is marad örökre. Mint ahogy majd jövő keddtől a bebetonozott diktatúra is, hacsak valami komoly esemény az utóbbit meg nem akadályozza.

Az úgy van, hogy a környékünkön lévő országokban hetek óta a kormányülések online zajlanak, a legutóbbi spanyol parlamenti szavazás – egy határidős, pillanatnyilag lényegtelen ügyben – is úgy folyt le, hogy minden képviselő otthonról, élőben, a nagy nyilvánosság előtt adta le voksát.

Magyarországon hétfőn összeült a Parlament. (Úgy olvastam innen a messzi távolból, hogy 100 főn felüli rendezvényeket tilos tartani az országban. Jó, tudom, a parlament ülése valamiért nem rendezvény.) Azt viszont láttam a közvetítésben, hogy minden magyarok élő istene megköszönte a 132 +1 karanténból kiszabadult alattvalójának, hogy megjelentek. Ott és akkor, amikor senkinek sehol máshol nem lett volna szabad lennie, mint OTTHON.

Vaze, Lölö még nem kapta meg a beígért telekommunikációs céget? Vagy ha igen, még nem tudott megszervezni egy olyan egyszerű dolgot, amit én meg tudok szervezni, home office üzemmódban dolgozva két hete? Tudom, hitelesíteni kell a szavazatokat – tudok ajánlani szakembert. Öt perc és három azonosító kérdése, a legkevésbé intellektuális képviselő is el tudja sajátítani pár nap alatt.

Ez nem kell, mint ahogy semmi egyéb nemzetközi tapasztalatból levonható tanulság sem kell. A lassan négy hónapja a világunkat térdre kényszerítő járványra is unortodox (értsd: faszkalap) módon reagál az a pártkormány, amely hétfőn nem kapta meg a négyötödös felhatalmazást arra, hogy addig tartson fenn vészhelyzeti állapotot, ameddig kedve szottyan.

Sebaj, jövő kedden a kétharmad is elég lesz, oszt jó napot. És meglesz, hacsak nem teszünk ellene. Mindannyian, akik nem tartozunk az állítólagos két és fél milliós, lankadatlan Fidesz-KDNP szavazótáborba.

A humort próbálom kombinálni a cinizmussal, de már egyik sem megy. Hiszek abban, hogy humorérzék nélkül egy percig sem lehet tovább elviselni azt, ami Magyarországon zajlik tíz éve, de már semmi nem segít.

Annyi mindenhez asszisztáltunk már eleve azzal is, hogy beletörődtünk abba, amit tettek velünk és a jogainkkal, a megtakarításainkkal, a szólásunk szabadságával. Annyira hagytuk magunkat megvezetni, migránsok elleni uszítással agyilag megfertőzni, gazdasági dübörgésről szóló álhírekkel elaltatni, hogy a hosszú tíz év alatt egyetlen dolog, a tervezett internetadó bevezetésének ötlete verte csak ki a „biztosítékot”. MINDEN NAP voltak olyan történések – pár nap alatt elfogadott törvénymódosítások, kegyenceknek odaítélt pályázatok, állami támogatások milliárdjai méltatlan dolgokra –, amelyektől egy épeszű és erkölcseire valamit is adó társadalomban nem csak az érintett személyeknek, hanem az ügyekkel kapcsolatos felelős állami vezetőknek is ezerszer le kellett volna már mondaniuk.

Igyekszem kinőni Apám örökségéből, bár nehezen megy. Tőle azt tanultam, hogyan „illik”, „kell”, muszáj működtetni egy VALÓDI kétharmados demokráciát. Amikor nem visszaélsz a fölényeddel, hanem arra használod fel a lehetőségeidet, hogy minél szélesebb körből vonj be véleményeket, ellenvéleményeket, hallgasd meg a szakembereket, és azután HOZZ EGY KOLLEKTÍV DÖNTÉST.

Aminek következtében lehet, hogy lemond a posztjáról az egyik szeretett minisztered, aki nem tudja megemészteni a gazdasági nehézségek követelte szükséges intézkedéseket. Amikor egy nehéz helyzetben kiderül, hogy egy, a bizalmadat sokáig élvező miniszter egyszerűen alkalmatlan arra a posztra, ahova a koalíciós partnered beültette. Amikor meg kell válni nagyszerűnek tűnő barátoktól, mert papíron be lett bizonyítva, hogy loptak, csaltak, hazudtak.

Szóval igyekszem kinőni abból az állapotból, amiről sokáig azt gondoltam, innentől ezek az elvek fogják irányítani Magyarország életét. Lesznek lobbik, gazdasági érdekek, pártok és seggnyalóik, de alapvetően az fog működni, hogy Európa értékeihez igazodunk, ha már elfogadtuk az EU játékszabályait és irányvonalait.

Jelentem, tegnap túlestem az elszakadási krízisen. Nem csak azzal, hogy felfogtam, végérvényesen lehullt minden lepel a tízéves látszat-demokráciáról. Nem csak azzal, hogy sokadszorra hallva az ország megmentéséről szóló ócska szöveget szó szerint, fizikailag hánynom kellett – az sk. tojásos nokedli erre semmi alapot nem adott –, úgy éreztem, egy percig sem bírom tovább a pofámba hazudozást olyanoktól, akiknek azt sem hiszem el, amit kérdeznek.

A nyers valóság ott virított a képernyőn. A „maradj otthon!” világméretű felhívás mellett fizikailag összeült magyar Parlament képében, a berendelt karanténos fideszessel, mint a habbal a tortán.

Ezek a szarjancsik vezényeltek katonákat cégekhez, az utcákra, mindegyik szerencsétlent maszk nélkül. Ők összegyűltek, 133 bátor fideszes harcos, egy légtérben, a veszélyhelyzetben, hogy megszavazzanak korlátlan idejű korlátlan hatalmat főnöküknek.

Karantén, gyülekezési és egyéb tilalom leszarva: amit ugyancsak ők hirdettek ki és vezettek be.

Ők mindenen felül állnak. Nem jött össze a négyötöd, sebaj. Jövő héten elég lesz a meglévő kurva nagy, kétharmados választói felhatalmazás is. „A Parlament működik ellenzék nélkül is”. Az állam én vagyok, mondta a Napkirály, 300 évvel ezelőtt.

Ha Orbán lesz a magyar állam, csak azt tudom ismételni, amit 2002-ben (számmisztika!?) Václav Havel mondott róla: „Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten ővja Magyarországot, de még Európát is.”

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!