NEHAZUGGY

Felelőtlen hétköznapi víRusnyák

Tóth Ilona | 2020. Március 20, Péntek | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,638,028 forint, még hiányzik 361,972 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most mondd meg nekem, mi a büdös francot nem lehet azon érteni, hogy maradj otthon. Elég világos, nem? Kérdezte Ágnes tőlem a telefonban. Nagyon mérges, mondja, hogy a szomszédja ezután be nem teszi hozzájuk a lábát. A szomszéd 72 éves, odajár hozzá az egész családja. Mert azt mondja a menye, hogy mit vagyunk úgy oda, AIDS-járvány is végigsöpört a világon, mégsem döglöttünk bele. Ágnes nem akart kiselőadást tartani a szentemnek, csupán annyit mondott neki, hogy azt nyilván azért úszta meg, mert nem szokott az éjszakában állni az út szélén, és várni, hogy ráharapjon egy ismeretlen férfi közösülés céljából. Például. Ezen annyira megsértődött a meny, hogy otthagyta. Fogta az iskolás és az óvodás gyerekét azzal, hogy elmennek egy kicsit csavarogni a városba – ha már kényszerszüneten vannak. Majd ebédre mennek a mamához, aki Ágnes szomszédja.

Hülyék ezek, érted te ezt? Vajon a nagyobbik kölök, miért nem ül a számítógépe előtt, a kisebbik pedig miért nem otthon vonyít egyfolytában, miért a nagymamánál akar, ahogyan mindig szokott? De ez még semmi, háborgott tovább Ágnes, képzeljem el, reggel 7 óra óta a 72 éves szomszédnő most éppen tele van mesterekkel, most érzett olthatatlan vágyat arra, hogy a bejárati lépcső fölé tetőt csináljanak. Ezek képtelenek kilépni a komfortzónájukból, és ez már beteges. Illetve ez a kényelmi állapot: nagymama főz, és ahogy eddig, odajár a család kajálni a harmadik házból. Közben kalapálnak, fűrészelnek, dübörögnek ismeretlen mukik az udvaron. Nehogy már egy kis csönd legyen a szaros vírus miatt, ezek képtelenek alkalmazkodni bárkihez is. Még jó, hogy Ágnesnek nem határidős az on-line munkája, megvárja, amíg elül a ricsaj.

Ágnes felháborodásában azt találta mondani az amúgy eddig egészen normálisnak tűnő szomszédnak, hogy jó lenne, ha felfogna valamit a világ bajából a fakanál mellett, és nem rityegne, rötyögne, hogy majd megússzák ezt is valahogy. Ja, csakhogy a szomszédja elment a vasárnapi misére, hogy kapjon kapaszkodót az égiektől – ahogy eddig. És majd Isten és Orbán Viktor együtt megmenti őket.

Egy szónak is száz a vége, Ágnes határozottan megtiltotta szomszédjának, hogy bekopogjon, mert úgysem engedi be; nem nyit ajtót neki. Arra nem akart időt pazarolni, hogy a tudatlan agyába belemondja: legyen eszed, maradj a fenekeden, a családod és az ismeretlen fúró-faragók veszélyesek rád. Ágnes valószínűleg sértődős és hosszan tartó haraggal így oldotta meg problémáját.

Erre mi történik? Ebéd után nálam kopog valaki az ajtón. Nem vártam senkit, megkérdeztem, ki az, mit szeretne? Mondták, ketten vannak, és arról kérdeznének meg engem, hogy miután hamarosan itt a húsvét, ön (mármint én) tudja, hogy Jézusnak miért kellett meghalnia? Szerintem, nem lehettem nagyon udvarias. Először is azért sem, mert ebéd utáni pihenőmből zargattak fel, és akkor én nagyon morcos tudok lenni. Másodszor, Jézus elvan magával, konkrétan nem érdekel a problémája, és a két idegennek többszörösen az a nagy szerencséje, hogy mégsem nyitottam ki az ajtót. Így viszonylag úri nő maradhattam.

Ezek a hétköznapi víRusnyák, akik eddig semmit nem fogtak fel az egész világjárványból. Ami a saját dolguk lenne – ha nem lennének veszélyesek másra is. Mert a rendkívüli intézkedések közepette sok rendkívüli hülye maradt. Ezek azt hiszik, hogy szanatóriumi napok jönnek, vannak. Lehet felelőtlenül a kölykökkel csalinkázni, nem kímélni az idős embert, mert ez nem AIDS. Ugye. Az ajtóm zárva, én nem akarok szerepelni a hírekben, és a szégyenletes sajtótájékoztatókon sem. Ha figyelték, ott meg azt az egyetlen mikrofont kapkodják szájközelben az újságírók, mert agyas Kovácséknak az még nem jutott eszükbe, hogy ők is veszélyben vannak, miközben a munkájukat végzik. Akkor mi a francra számíthatnánk mi itt az alvégen?

Amúgy pedig, vannak olyan dolgok, amik kicsiben kezdődnek és nagy bajban végződnek. Ezt valahogy most mindenkinek meg kellene értenie. Magáért, a szomszédért, az embertársainkért. Fölfoghatná végre a sok víRusnya, hogy az életünk nem játék.

Meg azt is, hogy az nem elég, hogy minden magyarok vezére megment, meg is gyógyít. Az már csak azért sem lehet, mert ez az ember már régen beteg. Régen karanténban lenne a helye. Ostobán csinálja a cirkuszt, nem nyugszik még most sem. Ebben a szörnyű helyzetben még mindig ott tart, hogy a fénynek mindenkor rá kell esnie, mert nincs az a koronavírus, amiért ne folytatná a migránsozást, az önmutogatást. Egy olyan szélhámos, aki kihirdeti a veszélyhelyzetet, aztán elmegy egy valag pénzünkkel Moldovába, és köhécsel a kamerába, majd megméreti a lázát a reptéren tudatlan ostobaként. A picike ember találkozik a szerb elnökkel is, és a világ röhejére eljátsszák a nagy védekezőt.

Ezek a hittérítő szekta tagok és a buta szomszédok a családjaikkal együtt azt ne higgyék, hogy majd ez a köpcös menti meg őket bármiféle betegségtől, vírustól. Halkan mondanám, hogy nem. Mert mi itt élünk az iparosodott, fejlett Közép-Magyarországon, és a legnagyobb kórházban még teszt sincs, szájmaszkot nem láttunk, mert az sincs, úgy ahogyan kézfertőtlenítő sem.

Megjegyzem, hogy vegyészmérnök barátnőm azt mondja, nem kellene hisztériázni, mert a szappan ugyanúgy megfelel, mint a többezres löttyök. És addig kell vele kezet mosni, amíg Flóra unokája. Aki Németországban él, és ott nem percekben, másodpercekben mérik az alapos kézmosást, hanem úgy magyarázták el a gyerekeknek a pedagógusok, hogy kétszer énekeljék el a Happy birthday to you dalt, annyi a kézmosási idő. És Flóra napjában többször élvezettel énekel.

Felelőtlen, hétköznapi víRusnyák, az a helyzet, hogy amíg többségünk itt maradt egyedül a bajban, addig bizony az ajtónk zárva előttetek. Majd szólunk, ha bekopoghattok. És ezt sem Orbán dönti majd el! Mi a büdös francot nem lehet ezen érteni?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!