NEHAZUGGY

Nem ellenük, értük

Lázár Gergő | 2020. Március 18, Szerda | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két napja az operett törzs bejelentette: mostantól csoportos megfertőződések lesznek, és a forrásukat sem fogjuk tudni. Mert eddig tudtuk, kérem tisztelettel? Még abban sem vagyok biztos, hogy a szakemberek tudtak róla, már csak azért sem, mert én magam is tudok több olyan esetről is, ami minimum megkérdőjelezi a hatóságok hozzáállását a dologhoz. Az már szinte a vírus kirobbanásának elején gyanítható volt, hogy arra az elgondolásra építik a taktikájukat ott fent, amire azt a kórházi fertőzéseknél is építették. Ez annyit tesz, hogy ha nem tudunk róla – nem tesztelik –, akkor nincs is. Volt koronavírus, nincs koronavírus. Ez addig egyébként gond nélkül meg is oldható, ameddig nem ér el egy bizonyos nagyságrendet a betegek száma, amikor amúgy már mindegy is lesz, hogy beismerik a hibát, vagy sem.

Itt Spanyolországban – de ez igaz Angliára is és talán egyéb más országokra is – nem csak a fertőzések számát közlik, de azok helyét is. Sőt, sokszor az elhunytak nevét is. Magyarországon személyiségi jogokról, szenzitív adatokról beszélnek, ezért nem csak nevet nem árulnak el – erre véleményem szerint egyébként sincs szükség –, de még azt sem, hogy ezek a betegek regionálisan miként oszlanak el. Lényegében semmit nem tudni ezekről a betegekről, ami pedig kiderül, sokszor az is vagy véletlen találgatás eredménye vagy több napos újságírói munkáé. A kormány tájékoztatása kimeríti a nevetséges szintet. De ugyanez igaz egyébként sok más fontos információra is, amelyeket az újságírók legfeljebb kikövetkeztetnek, hiszen lényegében titok övezi azokat.

Most mégsem a kormány zseniális tevékenységéről szeretnék csak beszélni, azt mindössze általános értelmezési keretként említettem. Pontosan tudható, hogy a koronavírus az idős korosztályra nézve veszélyes, ezért nekik kellene a legjobban vigyázniuk arra, hogy semmiképpen se kerüljenek kapcsolatba a vírussal. Ez elviekben megoldható lenne, hiszen nyugdíjas emberekről beszélünk – kivételt képeznek persze azok, akik nyugdíjas koruk ellenére is kénytelenek a mai napig dolgozni, ha nem akarnak éhen halni –, akik otthon maradhatnának. Az étel kiszállítási szolgáltatások működnek a mai napig, és teljes lakóközösségek ajánlották fel a segítséget ezeknek az embereknek, akiknek ételt, de akár gyógyszereket is beszereznek, ha arra van szükség. Nem kellene tehát elhagyniuk a lakásukat, de mégis ennek az ellenkezőjét látni.

Piacokon, üzletek előtt állnak sorba, egymástól centikre, hogy beszerezzék a napi friss árut. A buszokon az első ülések használatának tiltása ellenére, azért is oda ülnek. Megszokták, nekik nehogy már megmondja valaki, hogy mit csinálhatnak, és mit nem. Értem persze, vannak fiatalok is csoportokba verődve az utcán, sőt középkorúak is, akiket teljesen hidegen hagynak az előírások, azonban a veszély nem elsősorban rájuk leselkedik. Nem ők azok, akiknek az élete múlhat azon, hogy kimennek-e reggel vásárolni egy fél kiló kenyeret, vagy sem. Sokan viszont otthon maradnak, pont azért, hogy az időseket megvédjék a járványtól. Együtt, értük tesszük, mégis úgy tűnik, sokan egyszerűen szarnak az egészre. Erre sajnos nincs jobb szó. A nem létező migránsoktól minden gond nélkül rettegtek, de egy valóban halálos kórtól nem? Mi ebben a logika?

Csak szemléltetésképpen hoznám fel a következő történetet azok kedvéért, akik úgy vélik, nincs veszély, nem kell komolyan venni a dolgot. Egy madridi idősek otthonában, ahol 200-an élnek, 70 betegnél mutatták ki a koronavírus-fertőzést. Március 8-án még csak 1-2 esetről volt szó, aztán 9 nappal később már 70 fertőzöttnél tartunk, akik közül 19-en életüket vesztették. Az otthon vezetője pedig csak ennyit tudott mondani:

Valószínűleg még többen fognak meghalni.

Megéri az a fél kiló kenyér, esetleg az a kis csirkecomb? Tényleg nem lehet komolyan venni a hatóság ajánlását? Mert mi hiába maradunk otthon annyi időre, amennyire csak tudunk, ha vannak olyanok, akik az egészet teljesen komolytalanul véve, csoportokba verődve járkálnak az utcákon. Ez nem az idősek ellen szól, hanem értük. Senki nem akarja azt, hogy az olasz, de lassan már a spanyol helyzethez hasonlóan száz számra halálozzanak el időseink. De ehhez ők kellenek leginkább. Kérjék meg a rokonokat, a szomszédokat vagy az ismerősöket, hogy segítsenek a bevásárlásban, a gyógyszerek kiváltásában. Erősen kétlem, hogy bárki is nemet mondana egy ilyen kérésre. Tényleg nem igényel ez mást, mint hogy elfogadják: a vírussal szemben nem győzhetnek, akkor sem ha két világháborút éltek meg, és akkor sem, ha a kommunista időszakot is túlélték. Ez nem egy becsületbeli harc, aki ugyanis ilyen módon veszi félvállról a fenyegetést, az az értelmetlen halált választja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!