Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A hondurasi csaló

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Elfogott a rendőrség egy szájmaszkokkal üzletelő csalót. Interneten hirdetett, egy cégtulajdonos jelentkezett vevőként, megegyeztek, át is utalta a vételárat, ám amikor át akarta venni az árut, az eladó pluszban kért még pénzt. Ekkor gyanút fogott a vásárló, feljelentést tett, a rendőrség pedig elfogta az amúgy hondurasi illetőségű maszkdílert.

Nem néhány darab vagy néhány doboz maszkról volt szó, hanem 220 ezerről, a vételár se volt kevés, 30 millió. Esküszöm, először azt hittem, ez is része talán annak a titokzatos kormányzati készletnek, amely úgy van, hogy mégsincs, de aztán amikor jobban utánanéztem, kiderült, hogy ez minden bizonnyal egy másik történet, ugyanis az eladó nem magyar állampolgár, de a vevő se az, ő amerikai. Hogy miért pont Magyarországon akart nagy tételben vásárolni, amikor itt hetek óta attól zeng minden, hogy a kórházi személyzet sem jut hozzá elegendő mennyiséghez, az rejtély. Feltételezem, hogy a csaló erre a hiányra alapozott, beszerzett ehhez párszáz maszkot abban a reményben, hogy azokat két-háromszoros áron eladogatva szép haszonra tehet szert, aztán véletlenül beérkezett egy tetemes megrendelés, ám ő nem jött zavarba, keresett egy céget, amelyik gyártással foglalkozik és annak az adataival ügyeskedett. Talán a mai napig nem lepleződött volna le, ha beéri a harmincmillióval és nem kér még pluszban pénzt, na de elkapta a mohóság és ez lett a veszte.

Persze rajta kívül is vannak szép számmal vámszedők, akik ebben az időben is azt lesik, hogyan tudnának hasznot húzni az ínségből. Már híre ment, hogy ismeretlen brigádok járják a városokat és csengetnek be idős emberekhez azzal, hogy a járványügy küldte őket fertőtlenítésre. Azt nem tudom, mit művelnek, ha beengedik őket, simán körbefújják a lakást jó pénzért, vagy ha már ott vannak, el is emelnek ezt-azt, ami mozdítható, utóbb nyilván ez is ki fog derülni. Ez viszont arra figyelmeztet, hogy az öregekre nemcsak azért kell vigyázni, nehogy elkapják a fertőzést, hanem azért is, hogy ezek a keselyűk se kapják el őket. Ráadásul az ilyen esetek gyengítik az amúgy is ingatag bizalmat, és az óvatosabbja inkább éhen hal a lakásában, de nem fog ajtót nyitni még a valós segítségnek se.

Most éppen a teszt a sláger. Merthogy nincs. Illetve van, de nem akárkinek. A közemberen akkor végzik el, ha már biztos, hogy fertőzött, a fontos emberek természetesen kivételek, mert ők nagyon értékesek, elképzelni is szörnyű, mi lenne velünk, ha maga a belügyminiszter kényszerülne házi karanténba, miután megfogdosta a marokkói vírusos minisztert. Az egyre nagyobb lakossági igényre a magánszféra már reagált, magán laboratóriumok kínálták fel a szolgáltatásaikat, persze horribilis áron, ennek ellenére a kereslet akkora, hogy már nem győzik. Sokféle árról hallani, van 31 ezerért, van 45 ezerért, külön kell fizetni a mintavételért, de megfelelő térítés ellenében a helyszínre is kiszállnak. Néhány napja egy kft. bejelentette, hogy rendelt Olaszországból gyorsteszteket, amelyek egy csepp vérből fél órán belül kimutatják a fertőzést. Az ár mindössze 3900 forint – remélhetőleg ez azt jelenti, hogy belátható időn belül ez a probléma is rendeződik.

Pável Melinda

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.