Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Egyre többen csúszunk lefelé, akárhogyan kapaszkodunk is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magam részéről komolyan keresem a megoldást. Van itthon egy 14 éves laptop, egy tablet, 3 okostelofon. Ez eddig stimmt. Van hozzá 3 különböző korú gyermek és egy 8 órában dolgozó, a gyermekeit egyedül nevelő szülő. Aki nem fog tudni otthon maradni, mert nincs támogatás rá, a foglalkoztató pedig csak fizetés nélküli szabadságként hajlandó eltekinteni a munkavégzés ilyen indokkal történő megszakításától.

Tehát a középiskolás kezeli a laptopot a nappaliban, próbálja követni a tananyagot, ami nem kevés. A hatodikos a szobájában csetel az osztálytársaival, jó esetben a tananyagról (na persze), a harmadikos – mivel jó fiú – olvassa a képregényeit vagy esetleg egy ifjúsági regényt álló nap. Mindezt persze 10 után, mert a szülő hét körül dolgozni megy. A srácok visszabújnak még egy kicsit, aztán reggelit készítenek maguknak. Ezt követően a kamasz megrakja a tüzet és elmosogat a reggeli után.

Ezután ül le és kapcsolódik be az oktatásba, de az aprók dél körül éhesek. Semmi gáz, melegítenek kaját, amit anya/apa otthagyott nekik. Esznek és kettő körül megint ránéznek, van-e valami feladat. A szülő fél öt körül, a munkából hazatérve ránéz a két kicsikre, majd 5 és este 9 között megtanítja nekik az anyagot, amit ebben a korban nem egyedül kell elsajátítani. Nyilván közben vacsorát készít, elpakol és megfőz másnapra. No problemo! Teljesen életszerű, akárcsak az, hogy hetekig a kamaszra bízd a kisebbeket, esetleg a szomszédra. Mindezt úgy, hogy pontosan abban az ütemben haladjon mindenki a tanulással, mintha iskolába járna.

Hiszen ma Magyarországon minden szülő, minden kamasz és minden szomszéd rendelkezik az őt valamennyi korosztály tanítására alkalmassá tevő pedagógus skillekkel. Életszerű elképzelés. Ja nem, nem az! De nem adom fel, keresem a megoldást. Közben azon gondolkodom, vajon hány olyan család van ma az országban, akiknek nincsenek digitális eszközeik, internetük. Még messzebb megyek: asztal sincs, és pláne főtt étel nincs, amit melegíteni lehetne. Nincs kamasz, akire rá lehet bízni a kisebbet, nincs akarat vagy képesség a szülőben, hogy tovább tanítsa munka után a gyereket?! Valóban? Egyáltalán kötelezően kell, hogy legyen?

Az olló vészesen nyílik és egyre többen csúszunk lefelé, akárhogyan kapaszkodunk is. Mindez igaz nem csupán koronavírus idején.

Erika

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.