A vírushelyzet komolyabbra forulásával mimagyarok kicsit lassabban állunk le a pörgéssel, mint a környező országok, de ez abszolút érthető, hiszen annyira hasítunk, hogy nekünk nehezebb befékezni a zászlóshajót és Európa motorját.
Amíg az operettbrigád nyilatkozgat és mikrofont csavargat ki az újságíró kezéből, az egyik „akciócsoport” konténerkórházakat tákol össze (orvost és nővéreket nem tudom, honnan szereznek majd hozzá, erről nem esett még szó), addig a kormány pénzt csoportosít át olyan jelen pillanatban égetően fontos dolgokra, mint az egyházi örökségvédelem (2,7 milliárd forint), az Operaház felújítása (4,5 milliárd forint), és a kukaholding (“hulladékgazdálkodási feladatok” közel 8,5 milliárd forint).
Néhány éve épp ilyentájt egy másik autóba kellett átülni, de most is szinte azonnal megszületett a zseniális megoldás: vigyük át a szomszédhoz a gyereket.
Sok iskolában ugyan kréta sincs, de mostantól ez nem probléma (egy darabig), mert egy hétvége alatt átálltunk a digitális oktatásra. Vagy ahol nem megoldható, ott levélben vagy telefonon is intézhető a feleltetés vagy leckeadás, a lehetőségek tárháza végtelen, sőt még annál is több. Jó. Meg vagyok győzve (nem!).
Közben terjednek a neten a különböző kattintásvadász kamuhírek (“teszteld magad otthon azzal, hogy 10 másodpercig bent tartod a levegőt”, “a C-vitamin gyógyítja…” és egyéb baromságok), és néhányan meglátják az üzleti lehetőséget a pánikban (gondolok például a koronavírus elleni autófertőtlenítésre).
De most nem ezekről akarok írni, hanem arról, hogy mennyire átalakult a közösségi médiában a hírfolyam az utóbbi napokban. Egyre többen veszik kézbe a saját életük irányítását ahelyett, hogy „föntről” várnák az intézkedéseket.
Rengeteg felajánlást látok, cégek, magánszemélyek ingyenesen segítséget ajánlanak fel a távoktatás segítésére („Ha bárhol az országban egy tanár segítséget kér abban hogy hogy indítson digitális oktatást, saját költségen megyek és ingyen segítek neki!”, “Kamera, laptop, monitor egyéb technikai eszközök ingyenes kölcsönzése”, online matekozás ingyen, segítség a vizsgákra/felvételire való készülésben). Tanulókörök alakulnak, szomszédok időseknek ajánlanak fel bevásárlást, gyógyszerbeszerzést, gyerekfelügyeletet vállalnak napközben, tanítással és főzéssel.
Megalakult a Karanténszínház nevű csoport: “amíg a koronavírus-járvány miatt nem mehettek színházba, koncertre, hetente egy eseményt több kamerával felveszünk, közvetítünk ingyen itt, a facebookon.” Ehhez csatlakoztak filmesek, televíziósok, és különböző produkciók. Színészek kötelező olvasmányokat olvasnak fel, hogy ezzel segítsék a magyartanárok és diákok munkáját (https://www.facebook.com/groups/onlineotthonoktatas/about/). Írók, költők, színészek mesélnek a gyerekeknek. Elindult a “Ne váltsd vissza a színházjegyed” mozgalom, ezzel segítve a színházakat, amelyek szintén nagyon nehéz helyzetbe kerültek.
Múzeumok nyitották meg virtuális kapuikat, és most, amikor művelődési házak koncerteket mondanak le a “túlzott érdeklődésre való tekintettel”, a zenekarok online koncerteket adnak.
Egy vállalkozó írta, hogy kifizeti alkalmazottai bérét, hiszen ők nem tehetnek a kialakult helyzetről, de inkább maradjanak otthon, biztonságban. Más számlákat fogad, és kifizeti előre a jövőben teljesítendő munkákat a rászoruló művészeknek.
Sok alkalmazást ingyenesen hozzáférhetővé tettek a cégek.
Budapesten 100 forintért lehet a Bubi bringákat bérelni, ez biztonságosabb, mint a tömegközlekedés, a jelképes kölcsönzési díjat pedig csak adóügyi szempontokból kérik.
Különböző csoportok mélyszegénységben élőknek szerveznek gyűjtéseket, étkezési lehetőséget.
Nagyon kemény időszak jön, nehéz és embert próbáló, de valami elindult, alulról szerveződve, és végre elkezdtünk jobban odafigyelni egymásra és segítő kezet nyújtani.
Ha ennek a járványnak van valami haszna (nem találok jobb szót), akkor az az, hogy talán most valóban megtanulunk összefogni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.