NEHAZUGGY

Mikor esik le a tantusz?

Horn Anna | 2020. Március 15, Vasárnap | 14:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

2019. december 12-én észlelték először a ma koronavírusként ismert betegséget Kínában. Vagyis három hónapja. A járvány azóta terjed, napról napra, országról országra, kontinensről kontinensre. Nem fogok a konkrét számokról írni, amelyek óráról órára változnak a betegeket és a halálos áldozatok számát tekintve is, és nem arról szólnak, hogy ezek csökkennének. Arról fogok írni, ami hetek óta megválaszolatlan kérdés számomra: MIÉRT?

Miért nem sikerült azután, amikor nyilvánvaló vált Vuhan városa lezárásának (11 millió lakos, vagyis több, mint egész Magyarország) szükségessége – és mégis tovább terjedt a baj – rádöbbenni arra, hogy ebből járvány lehet? Miért „küzd” minden ország szinte egyedül a betegség ellen? Miért nem lehetett összeterelni a világ legnagyobb szakértőit – felsorolnám, ha tudnám, ki mindenki kellett volna ehhez – egy válságmegoldó csapatba? Vagy legalább az Európai Unió – ha már világméretű összefogásra ebben a nyomorult világban nem lehet számítani – miért nem lépett egy olyan útra, amelyen egységes felkészülés, bajmegelőzés, ellenszer vagy összehangolt intézkedési rendszer mutatta volna, hogy tényleg egy közös „csapatba”, klubba tartozunk?

Mekkora baj kell ahhoz, hogy leessen a tantusz? Hány beteg, hány halott hány országban? Nem tudom elképzelni, hogy nincs elég szakember a majdnem 500 milliós közösségben, akiknek a véleményét kikérve sokkal jobban fel lehetett volna felkészülni a valószínűsíthető katasztrófára. Olaszországban hetek óta krízis van – ez sem vezetett ahhoz, hogy összefogás legyen. Ma is csak harcolnak az uniós országok a COVID-19 ellen, mert a gyógymód megtalálásától nem tudom hány fényévnyire vannak.

Péntek, 13-án órákon át vártuk Spanyolországban a miniszterelnök bejelentését, mely szerint bevezetik a vészhelyzeti állapotot. Több miniszter karanténban van, a parlament legalább két hétig nem ül össze. Továbbra sem értem, miért NEM LEHET KÖZÖSEN megoldásokat keresni, ha kurva nagy baj van? Vigyázzon magára mindenki, tiszta szívből kívánom, hogy legyetek jól.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!