Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kampó

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Nom omne quod nitet aurum est”, vagyis „Nem igazi kipcsak, kinek nem csillan aranyér a segge lyukában”. A szöveg pontosságáért nem vállalok felelősséget, nyers kipcsak tájszólásban ezt dobta ki a gugli fordító.

Úgy adódott tehát, hogy valami vállalkozói évadnyitón sikerült ismét rászabadítani a mikrofont őfőméltóságos magasságunkra, és valami furcsa véletlen folytán nem is csavarta ki senki a kezéből.

Pedig mondott már őfényessége eddig is akkora bődületes marhaságokat, hogy épeszű embernek negatív szögbe állt a hátán a szőrzete.
Ismét nem volt szerencsé(tlensége)m élőben hallgatni, így legalább maradt néhány nyugodt percem. Viszont az a néhány perces összefoglaló, amit a híradások normálisabbja leadott, így is bőven több volt a soknál. Legalábbis annyira, hogy leszűrjem a lényeget. Ha egyáltalán volt annak az újabb értelmetlen igehirdetésnek bármilyen lényege.

A turizmusnak tehát >kampó< ! Ezt ő mondta a saját szájával, nem én találtam ki, aranyozott betűkkel be lehet iktatni a többi aranyköpései közé. Merthogy volt még neki jónéhány az elmúlt évtizedekben, mind aranyból, némelyik még ma is fémlik.

A kampóról eddig nagyjából annyit tudtam, hogy amikor a hentespult előtt állok, azokon lógnak különféle állatok különféle alkatrészei. A kedves vásárló rámutat valamelyikre, a hentes pedig elképaesztő sebészi pontossággal odasuhint valami csatabárdszerű jatagánnal, a hüvelykujja mellett kb. 0,5 milliméterrel. Olyankor behunyom a szemem, és csak akkor nyitom ki, ha már hallom az ismerős szöveget: kicsit több lett, maradhat?

Szóval az ominózus expozéra térve, én ugyan nem láttam az illusztris társaságot, de őszintén remélem, hogy a vállalkozók gyöngye, a mangalicaszerelők bálványa is ott volt rögtön az első sorban, mert  a kampó például a disznóölés egyik fontos kelléke. Továbbá úgy tudom, hogy a turizmusban is van kevéske érdekeltsége, ha már  kampó lett. Köztünk maradjon, ha én most kutató virológus lennék, bizonyára hozzá fordultam volna tanácsért. Mit lehet tudni? Lehet, hogy fölényes mosollyal rögtön vágná is hozzám a vakcina képletét. Lehet, hogy az egész már akkor a kisujjában volt, amikor még a legelőn a lábujjai között kibuggyant a libafos.

Magastudású ember mélymagvas gondolatait magasan kell értékelni. Azonban mielőtt felsírnék álmomban a turizmus jövője miatt, mégiscsak feltenném a költői kérdést, hogy mi a búbánat retkes pimpójáért aggódik ez a drága jóember éppen a turizmusért? Azt eddig is tudtuk, hogy ő teljesen vagyontalan, az anyaszentegyház egere tőle kér szakmai tanácsot. Nemhogy szállodái meg wellness központjai nincsenek, de szó szerint egy szál trottyos nadrágja van, meg egy kockás boxeralsója, amiben csak akkor tárgyal az amcsi nagykövettel, ha éppen az óceán fölött repkednek egy luxusgépen. Sörre valója is csak akkor van csórikámnak, ha hétvégén visszaviszi az üres üveget. Világos ez mint néger segge az alagútban. A turizmusért meg aggódjon a bánat, az a Lőrinc testvér specialitása. Egyebek között. Meg persze a nemzeti vejkó hóbortja. Azok meg megélnek az adófizetők saját lábán. Majd összedugják szép okos fejüket, kisütnek valamit.

Például az állam (mimagyarok) őrült magas áron felvásároljuk a teljes szállodaláncot, Balatonfelvidéket szőröstül-bőröstül, mindent ami turizmus. Aztán majd ha leült a vihar, ismét visszavásárolják tőlünk potom áron, rendkívüli akció keretén belül. Oszt jónapot. Én speciel pont leszarom, hogy kórházi fertőzésekben évente hány magyar honfitársunk dobja fel a pacskert, mint ahogyan azt is, hogy épp mekkora hullámban érkezik a vírus. Bemegyek a boltba, megveszek három bála vécépapírt, meg vagyok védve, a vírusnak kampó.

Nade. Hetek óta borzolja a kedélyeket a belengetett nemzeti konzultáció. Annyira fontos ez a koronaizé, hogy a legfontosabb problémákról teljesen megfeledkezünk? Most már senkit se érdekel a börtönbiznic? Hát az ingyen pénz, miközben más meg egész nap keccsöl?

Megaztán. Betiltják a tömeges rendezvényeket? Üres lelátók előtt focimeccset rendezni? Akkor most már a focinak is kampó? Kérdem én tisztelettel: ki fog majd keservesen óbégatni, ha valamelyik aranylábú megbotlik a saját lábában, és eltaknyol a fűtött gyepen? Naugye.
Ki fogja a bíró jóédeskurvaanyját szidni, ha melléfúj egy lesgólt? Naugye.

Jó, tudom, eddig se volt minden alkalommal szinte majdnem egészen tele minden egyes lelátó. Tele volt ugyan, csak üres székekkel. Na de azért még nem volt olyan meccs, hogy legalább 100-150 néző ne lett volna. Úgyhogy ne csodálkozzunk, ha ezek után sorra kapjuk a zakót. Varga Misi meg már azt pengeti, hogy a nagy dübörgésből még akár recesszió is lehet. Hát ez marhajó.

Azon agyalok, hogy vajon milyen lehet a fociban a recesszió? A nézők fognak játszani, a focisták meg szurkolni? Lehet, hogy jobban járnánk? Talán maradna kevéske pénz az  államkasszában is? Mondjuk úgy novemberre a nyuggereknek egy zsákocska krumplira valóra, ha már a nyugdíjprémiumnak is kampó. Legalább azoknak, akik megérik a novembert…

Elek

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.