NEHAZUGGY

A neheze még előttünk van

Lázár Gergő | 2020. Március 13, Péntek | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hogy jelenleg mi a valós hazai helyzet koronavírus fronton, senki sem tudja, de egy biztos, a pánik már jó ideje érezteti hatását idehaza is. Hivatalosan mindössze 16 esetről tudni, ezért elviekben akár nyugodt is lehetne a társadalom, de mégsem ezt látni. Felvásárlások országszerte olyan termékekből, amik vélhetően a vírus lecsengését követően – ezt még megtippelni is nehéz, hogy mikor fog bekövetkezni – rájuk fognak rohadni, hiszen ki fogyaszt el 600 zsömlét? Fogy a wc papír, kézfertőtlenítő, cukor és liszt ipari mennyiségben. Felkészül a lakosság mindenre is. Ez persze megint csak nem egyedi történet, hiszen hasonló eseményektől hangosak a beszámolók világszerte. Azonban most elmondanám, hogy itt Dél-Spanyolországban, ahol én élek, nincs pánik, annak ellenére sem, hogy a fővárosban, már több ezer esettel van dolga a kórházi dolgozóknak.

A tegnapi napig – csütörtök reggel jelentettek 2 esetet – nem volt fertőzött a régióban, ezért az emberek is élték normális mindennapjaikat. Nem mászkáltak ok nélkül maszkban az utcákon, és nem vásárolták fel a boltok készleteit sem. Tisztában vannak a helyzettel, követik a híreket is, mégsem pánikolnak. Ami Olaszországban van – jelen állás szerint – Európában egyedi. Sehol máshol nincs még csak megközelítőleg sem annyi eset és annyi halott, mint a mediterrán országban, azonban ennek okait nem igazán tudja senki. Hiszen turisták nem pusztán ott fordulnak elő tömegesen, ez ugyanúgy elmondható az Egyesült Királyságról vagy Spanyolországról, mégis az vált az európai járvány gócpontjává. Az ottani intézkedések nem túlzóak, ott valóban válsághelyzetről beszélhetünk, amelynek nem komolyan vétele hiba.

Magyarország azonban egyelőre nemhogy gócponttá nem alakult, de esetek is alig vannak. Hivatalosan legalábbis ez így van. Ezért komolyan érdekelne, hogy a felvásárlási láz és pánik leginkább annak köszönhető-e, hogy az emberek nem hiszik el a kormány tájékoztatását, vagy egyéb okok állnak a háttérben? Ez történt ugyanis Iránban is, ahol a kormányzat nem vette elég komolyan a járványt, majd az adatokat megpróbálta eltitkolni. Ennek eredményeit ma is láthatjuk, a folyamatosan emelkedő számú megbetegedésekben. A vírus jól működő egészségügyi rendszerekre is veszélyes, ezért vélhetően ez is hozzáadódik a hazai pánikhoz, hiszen abban még a kormánypárti és ellenzéki szavazók is egyetértenek, hogy a magyar egészségügyi ellátás kritikán aluli.

Ha ezt hozzáadjuk a kormánnyal szemben azért foltokban létező bizalmatlansághoz, talán érthetővé válik az, hogy Magyarországon az alacsony hivatalos fertőzöttszám mellett és ellenére, miért kezdtek az emberek pánikolni. Spanyolországban a korrupció a hazaihoz hasonló ugyan, de az egészségügyi rendszer a kontinens egyik legjobbja, ezért talán joggal bíznak benne a helyiek. Attól sem kell tartaniuk, hogy nem lesz elegendő eszköz vagy megfelelő felszerelés. Ugyanez nem mondható el viszont Magyarországról, ahol egyes információk szerint lista alapján lehet csak kesztyűhöz és maszkhoz jutni az egyes egészségügyi intézményekben, az orvosok egy része pedig bizonyíthatóan védőfelszerelés nélkül harcol a fertőzés ellen.

De visszatérve a felhalmozási lázhoz: ezzel az a legnagyobb gond, hogy lényegében értelmetlen. Mert ugyan annak van értelme, hogy az ember beszerez egy esetleges karantén idejére is elegendő élelmiszer adagot, de annak nincs, hogy százszámra vegye a wc papírt (az nem gyógyítja ugyanis a koronavírust) a kézfertőtlenítőt és a szájmaszkot. Jó, ha az ember figyeli a híreket és felkészül a lehetséges forgatókönyvekre, de nem atomkataszrófa közelít, amely évekre a négy fal közé szorítja majd a családokat, hanem egy vírus, amely jelenleg még alig fertőz kicsiny hazánkban. Ez persze megváltozhat, nem akarom kicsinyíteni a veszélyeket, de felnagyítani sem szeretném, hisz minden ilyen irányú törekvésnek csak további pánik lesz az eredménye.

Gond tehát van és lesz is bőséggel, nem csak Magyarországon, de a világban is. A világgazdaságra egy olyan súlyos csapást mért ez a vírus – amelynek egyelőre még a végét sem látni –, aminek következményeitől minden bizonnyal lényegesen többen fognak szenvedni, mint magától a vírustól. A valódi hatásokkal azonban csak hónapok múlva fogunk szembesülni, de abban vélhetően a legtöbben egyetértenek, hogy a koronavírus csak a kezdete volt egy, a világot évekre meghatározó válságnak. A neheze tehát még csak most jön.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!