NEHAZUGGY

Erőszak

Horn Anna | 2020. Március 11, Szerda | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,052,606 forint, még hiányzik 947,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megpróbálok nagyon pontosan fogalmazni annak érdekében, hogy ne a későbbi hozzászólásokra válaszolva kelljen kifejtenem, miért is zavar valami, amikor zavar. Vasárnap délután sem és kedden reggel sem tudok egyetérteni semmilyen erőszakkal vagy erőszakos fellépéssel, én már ilyen maradok.

Kizárólag a spanyol családon belüli és a nők ellen elkövetett erőszakról tudok beszélni, a magyar viszonyokat nem ismerem annyira jól ezzel kapcsolatban, bár a statisztikai adatokat rendszeresen figyelem.

Kezdem azzal, ami a legjobban zavar, éspedig a számokkal.

2019-ben 55 nő esett családon belüli erőszak áldozatául, vagyis vagy a férjük/volt férjük vagy a párjuk/volt párjuk gyilkolta meg őket. 46 gyerek maradt anya nélkül.

Jelenleg kicsivel több, mint 47 millió lakosa van az országnak.

Azt hallottam a helyi ismerőseimtől, hogy Franco diktatúrája alatt úgy működött a büntetőrendszer, hogy ha egy férfi megölte a bizonyítottan hűtlen feleségét, a férj még csak börtönbe sem került. Hogy igaz-e, vagy sem? Egyrészt nem találtam erre vonatkozó bizonyítéko(ka)t, így nem tudok a kérdésre minden kétséget kizáróan válaszolni, másrészt azt sem gondolom, hogy az ismerőseim ezt egyszerűen kitalálták volna.

Minden nap közli a média az aktuális számot, vagyis azt, hogy hány nőt öltek meg ebben az évben. „Violencia machista”, vagyis macsó erőszak a szakszerű neve ezeknek az eseteknek. A tájékoztató képernyőn látható a város, a konkrét utca neve, ahol a gyilkosság történt, de legalább a házszám nem. Az idén a 22 évestől a 73 évesig minden korosztályból voltak áldozatok, köztük itt élő külföldiek is, akiket vagy a spanyol vagy a szintén külföldi párjuk gyilkolt meg.

Még egyszer megismétlem: ezt az adatot minden nap közölni kell a nézőkkel, olvasókkal. Ami szintén zavar, megpróbálom világosan kifejteni, miért. Aki ilyesmit tesz, az vagy készült erre, vagy lelkileg instabil, vagy hirtelen felindulásból tette. Az ok vagy a motiváció szinte soha nem derül ki, annyival beéri a média, hogy kifaggatja a szomszédokat. Hol teljesen kiegyensúlyozott életű párokról, hol állandóan veszekedőkről számolnak be a „szemtanúk”, de az igazságot szinte senki nem tudhatja. Mint ahogy később sem tér vissza a média a magyarázattal vagy a feltárt problémák közlésével az egyes konkrét esetekre vonatkozóan. Szenzáció hajhászása, katasztrófa-tudósítás a lényege ezeknek a híreknek, és nem az, hogy a baj eredetét keressék.

Ha valaki egyébként normális lelkületű is, a napi borzalom láttán akár még kedve is kerekedhet a hírekben szerepelni. Nekem ez a benyomásom akkor, amikor menetrendszerűen megérkezik a nap vagy az utóbbi napok erőszakos tetteinek ismételgetése, ugyanannak a pár perces riportnak a többszörös bejátszása, a megválaszolhatatlan kérdések özöne.

Évente körülbelül 300 gyilkosság történik az országban, ennél pontosabb adatok nem állnak egyelőre rendelkezésemre. Ebből 7 százalékban nők követik el a bűncselekményt, általában a párjuk ellen, a többi esetben férfiak gyilkolnak férfiakat vagy nőket.

Ez is egy eléggé zavaró szám. Az Eurostat szerint 0,63 a százezer főre jutó gyilkosságok száma Spanyolországban (vö. kis országunk nagyszerű ötödik helyével Európában, a maga 2,5-ös számával.)

Ennyit a számokról, most következik az, amiről igazán beszélni szeretnék. Miért kap nagyon nagy nyilvánosságot, kelt nagy felháborodást, vált ki indulatokat az, ha nőt ölnek meg? Mennyivel kevésbé szörnyű az, ha valaki a saját gyerekével teszi ezt? Vagy a barátjával, ellenségével, testvérével, szomszédjával? Vagy bárkivel, mert kell a tárcája egy kis drogra, az órája vagy az aranylánca? Vagy mert az elkövető elmebeteg, sorozatgyilkos, esetleg hirtelen felindulásból, mérgében öl? Miért nem az erőszak elleni harc vagy tiltakozás a lényeg? Összesen hatszor annyi állampolgárt ölnek átlagban évente, a többieket miért nem becsüli ugyanannyira a közfigyelem, mint a nők ellen elkövetett tetteket? Mert gyengébbek vagyunk? Marhaság, bocsánat. Lehet önvédelmet tanulni, lehet riasztó gázos kis palackot venni, lehet óvatosnak és elővigyázatosnak lenni, különösen éjszaka. Fel kell készülni sok mindenre. Egyszerűen azért, mert ilyen világban élünk.

Számomra egyszerűen nem létezik elfogadható erőszak. Legyen az egy pofon vagy seggrepacsi a gyereknek. Legyen az körmös vagy vonalzó az iskolában. Legyen az a sportban elkövetett, tartós sérüléshez vezető tett. Szerintem a puszta lelki terror is az: ha nem rám szavazol, jövőre nem kapsz közmunkát sem. Nem gyilkollak meg, csak éhen halsz, vagy lopsz, utána rabolsz, esetleg még az egyedül élő nyugdíjast is megölöd az összekuporgatott vagyonkájáért.

Nincs különbség: az erőszak pontosan ugyanaz, ami a gyilkosság is. Akárki ellen követik is el, elfogadhatatlan.

És még mindig nem jutottam el a szexuális zaklatás témájához. Majd legközelebb.

A zene a szerelemről szól – a rondaság után itt egy szép pillanat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!