December 2,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nőnapi RÉS

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 260,877 forint, még hiányzik 2,739,123 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Flóra írt múlt hét közepén, hogy mit csinálok vasárnap 10.00 és 14.00 óra között.

Mit csináljak? – kérdeztem.
– Tudod, van a „RÉS” („RÉS” Szociális és Kulturális Alapítvány), akikkel kapcsolatban vagyok. Két intézményük van a Női Éjjeli Menedékhely, és a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO) – róluk egyszer írtam is Luca rovatába. No, a RÉS-nek lesz egy Nőnapi jótékonysági főzése a Szimpla Kertben vasárnap. Én sütök sütiket. El tudnál jönni segíteni?
Persze, de jobb lesz mindenkinek, ha én nem sütök… Tudok máshogy hasznos lenni?
– Igen. Mosogatnunk kell majd, mert a Szimpla Kertben nem lehet műanyag tányérokat használni.
– Rendben, akkor mosogatunk.

Imádom a Szimpla Kertet, az egyik kedvenc szórakozóhelyem, de még csak éjjel, némi pezsgő után jártam ott. El sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz a hely nappal. Főleg nem tudtam összeegyeztetni az ottani emlékeimet azzal, hogy egy jótékonysági főzésnek adjon helyet. Kicsit bizonytalanul léptem be a kapun, ám nappal sem csalódtam. Nyüzsgő forgatag, rengeteg turista, színes emberek, alterarcok és gourmet vásárlók, a multikulti maga hullámzott a szürreális helyen. A Szimpla egyébként egy szétbombázott bérház, tele virágokkal, a gangról leomló növényekkel, furcsán és izgalmasan díszített falakkal, szobákkal, vaslépcsővel, izgalmas kisplasztikákkal. Nemigen lehet leírni azt, ahogy kinéz. Az egész hely olyan, mintha valami LSD-s mámorban tervezték volna. Udvarán – mint kiderült – minden vasárnap őstermelői piac van. A központi helyen elhelyezett, tető nélküli, telibe graffitizett Trabantban most nem önfeledten mulatozó fiatalok pihennek menő koktélokkal a kezükben, hanem sajttálakat, és magyaros specialitásokat esznek elégedetten az emberek.

A szürreálisnak vannak fokozatai – állapítottam meg -, de vajon, hogy kerül ide egy szociális alapítvány?

Végre megláttam Flórát, aki éppen szebbnél szebb süteményeket árazott be egy hosszú asztal mögött. A káoszban bemutatott pár embernek, köztük egy kedves arcú nőnek, akin látszott, hogy nagyon izgul. Ő volt Adél, az alapítvány vezetője. Mindenki pörgött, pucolt, feliratozott, bontogatott, pakolt, keresett, ki- és megtalált. Kicsit elveszetten álltam. Mosogatni hol kell? – kérdeztem Flórát. Kiderült, hogy azt nem kell, menjek az alkalmi pult mögé, találjak valami feladatot magamnak.

Jöttek az emberek sorban, fogytak az önkéntesek és az alapítvány munkatársai által készített édességek. Mindenféle, mindenfelől érkező emberek vették és ették örömmel a mindennel teli és mindenmentes sütiket. Az ebéd az asztal mellett két nagy fazékban készült, számomra felfoghatatlan iramban és rutinnal.

Közben Adél elmondta, hogy a Szimpla Kertnél pályázni lehet alapítványoknak, akik a nyertesek számára helyet biztosítanak a vasárnapi eseményeiken. A RÉS szeretett volna Nőnapon jönni, hogy ezen a napon még jobban fel tudja hívni a figyelmet a hajlaktalan nők súlyos problémáira.

Arra a tényre, hogy vannak nők, akiknek egészen másfajta dolgokkal lehet örömet szerezni ezen a napon, mint a többségnek. Nem virágcsokorra és csokoládéra vágynak elsősorban, hanem arra, hogy az élethelyzetükhöz képest emberhez méltó életet élhessenek ezen, és a többi napon is.

A RÉS 1998. augusztus 1. óta üzemelteti a Podmaniczky utca 33. szám alatti intézményét, melyet minden érintett csak „Fapad” néven ismer. Este hat és reggel nyolc között 50 hajléktalan nőnek biztosítanak alvási, fürdési, mosási, lehetőséget, alapvető gyógyszereket. Hetente egyszer orvos is rendel a Fapadon, pályázati forrás segítségével a felírt gyógyszereket is ki tudják váltani. Hétközben meleg vacsorát biztosítanak nekik, szintén egy pályázat révén. Az étrend hiányosságait vitaminokkal próbálják kompenzálni reggelente a tea és a kávé mellé – mondja Endre, a menedékhely vezetője.

– Mire lenne leginkább szükség? Mit fogtok venni a most befolyó pénzből? – kérdezem.

– A karácsonyra kapott kávénk most fog elfogyni, azt azonnal vennünk kell. Vitaminokra, kis kiszerelésű (utazós) tusfürdőre – tudod a szappan nem jó, nehéz feltakarítani a darabokat – samponra, fogkrémre, tisztítószerekre, mosószerre, intim higiéniás termékekre, gumikesztyűre van a legégetőbb szükségünk. Ja, és persze gyümölcsre! A CSÁO-ba pedig új gáztűzhely kell – teszi hozzá sietve.

Atyaég, ennyi étel biztosan nem lett főzve, ami fedezhetné ezt a kiadást! – bámulok magam elé bénultan. Képzeld, a nők 30–40 százaléka dolgozni indul el tőlük reggel – zökkent vissza Flóra hangja, aki egy pillanatra magyarra vált, miközben tökéletes angolsággal válaszol a vevőknek a vegán energiagolyó összetételére vagy arra, hogy mi a bal- és a jobboldali brownie közti különbség.

A vidám turisták szünet nélkül érkeznek az asztalunkhoz. Veszik a sütiket, elkészül az ebéd is, veszik, eszik azt is nevetve. Az alapítvány vezetője, munkatársai és az önkéntesek megállás nélkül pörögnek. Aprópénz csörög, fakanál koppan, mindenki mosolyog, mindenki hálás – mindenki másért -, bábeli nyelvezet morajlik.

Az udvar közepén a Trabantban – a szokásos csillagszórós koktél helyett – a RÉS levesét és curry-s cuccát eszik elégedetten az emberek. Néhányan visszajönnek és még dobnak be egy kis pénzt a befőttesüvegbe, amikor észreveszik a táblát, hogy a hajléktalan nőket támogatják a fogyasztásukkal. Adél boldog, nem számított ilyen sikerre. Látszik, ahogy lassan eltűnik az arcáról a reggeli feszültség. Megcsinálták. Ezt is. Egy rést be fognak tudni tömni újra.

Kettőkor pakolnunk kell. Szinte minden elfogyott, a maradék ételt egy másik szervezet, a Heti Betevő munkatársai viszik el kiadagolva, más rászorulóknak.

Közben beborul. Kicsit már fázom, vagy csak a hideg ráz. Nem tudom eldönteni. Még az eső sem esett – nézek fel hálásan a keszekusza dekoráció között az égre. Nem áztunk el. A lányok sem áztak meg kint az utcákon.

Kávé is lesz, és talán vitamin is újra. Egy darabig…

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!