NEHAZUGGY

Milyen háború?

Lázár Gergő | 2020. Március 9, Hétfő | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A 888 egészen zseniális „interjút” készített Tóth Erikkel, a fideszes Nézőpont Intézet elemzőjével. Az összes többi hasonló kiadványtól megszokott alákérdezős produkció ez is, ahol a riporternek meg sem kellett volna jelennie igazából, hiszen szerepe nem a kérdések feltevése volt, hanem a kormány ~~valagának kinyalása~~ álláspontjának mantrázása. Ehelyett a bohóckodás helyett egyszerűbb lett volna ezúttal is megjelentetni egy cikket Fidesz, szeretlek! címmel. Mindenkinek jobb lett volna. A beszélgetés témája egyébiránt az volt, hogy Karácsony Gergely mennyire alkalmatlan a feladatára. De lássunk pár kérdésnek szánt megjegyzést az alkotás szerzőjétől:

A hírek szerint megállapodás van a Lánchíd felújításáról, s a hónap végén megoldódhatnak a színházak körül kialakult ügyek is. Eddig ezek is a „hidegháború” részei voltak, ha nem is így nevezték őket. Azt gondolhatják, hogy a hangoskodással előrébb jutnak az érdekeik érvényesítésében?
Mit nyerhet a főváros, ha inkább háborúzik a kormánnyal és nem megállapodásra törekszik?
Miből állna a hidegháború, hiszen így is elég ellenségesen viszonyulnak a kabinethez? A nyilvánosság előtt legalábbis.

Ezek semmilyen értelmezés szerint sem minősülnek komolyan vehető kérdéseknek, a válaszoló fél mégis élt a lehetőséggel, és kifejtette gondolatait. Nem állt fel, nem vonult el, mondván, ez még számára is nevetséges, dehogy. Felelt minden feltett kérdésre, amivel a pártlap olvasói is biztosan elégedettek voltak. Karácsonyt ugyanis szeretik köpködni, noha ő maga eddig igen kevés alkalommal állt le harcolni, személyeskedni bárkivel is. A kommunikációja átlátható – érdemi döntéseiről rendszeresen tájékoztatja választóit és az érdeklődőket a Facebook-oldalán –, emellett egy külső szemlélőnek is azonnal feltűnik, hogy kompromisszumkész. Még olyan esetekben is, amikor – legyünk őszinték – a legtöbb ember inkább elzavarta volna a másik felet a bús francba. Karácsony ezzel nincs egyedül, hiszen szinte minden újonnan megválasztott ellenzéki polgármester Budapesten ezt teszi.

Nekiálltak a korábbi vezetés által elkövetett mulasztások és bűnök felderítésének, de nem ígérnek „mészárlást”, sem azonnali leszámolást. Rendbe teszik, vagy legalábbis megpróbálják rendbe tenni, amit kell, és inkább a főváros lakói érdekeinek érvényesítésével foglalkoznak. Nem jelentenek be nagyobbnál nagyobb felfedezéseket naponta, hanem teszik a dolgukat, végzik a munkájukat. Már csak ezért is meglepő ez az „interjú”, hiszen még maga Tarlós István, volt főpolgármester is azt állította: Karácsony ugyan egy tőle eltérő városvezetést képzel el, mégsem kívánja azt minősíteni, mivel nem hiszi, hogy értelme lenne belemenni bármiféle párharcba. Tarlós megértette, a 888 firkásza, valamint a fideszes intézet elemzője azonban nem. Azt állítják, Karácsony folyamatos harcra törekszik, miközben ez jól láthatóan nem igaz. Megharcol azokért a dolgokért, amelyekről megállapodott a kormánnyal, de nem veri az asztalt minden visszautasítás után.

Ehhez képest az elemző elvtárs a következőket nyilatkozta:

A háborús retorika arra alkalmas, hogy az ellenzéki, kormánnyal nem szimpatizáló szavazókat aktívan tartsa. A kormánnyal szembeni folyamatos kritika rövidtávú és szűklátókörű politikai stratégia, melyet érezhetően vissza is tekertek márciusra. A folyamatos konfrontáció lassítja a fontos ügyek megvalósítását, a döntéshozatalt és árt a főváros renoméjának is. Ezt a legkönnyebben a Dél-budai Centrumkórház ügyén, vagy a Liget-projekten lehet felmérni. Ezekben az ügyekben a fővárosi ellenzéki politikusok akadékoskodnak, mindezt úgy, hogy valószínűsíthetően ők is tisztában vannak azzal, hogy ezzel a budapesti emberek érdekeit sértik. Magyarán a főváros a folyamatos háborúskodással semmit sem nyerhet.

Teljesen mindegy tehát az, hogy Karácsony mit művel, így is, úgy is alkalmatlan. Alkalmatlan, mert nem létező háborúkat vív, valamint akadékoskodik, amivel a budapesti emberek érdekeit sértik. A kérdés már csak az, hogy Tóth Erik ezt mégis miből gondolja? Az intézetében egy felmérés keretében felhívtak pár száz embert a Kubatov-listáról, akik megadták a helyes válaszokat? Én ugyanis egyelőre azt látom, hogy nincs háború Budapesten, a fejlesztések zajlanak, a beígért változások pedig sorra valósulnak meg. Pláne azok, amelyeknek nem tesz keresztbe szándékosan a kormány, miután Budapest rosszul szavazott tavaly októberben. Hogy nem lesz majd képes Karácsony sem mindent teljesíteni az ígéretei közül? Több, mint valószínű. Mint ahogy az is, hogy legalább meg fogja próbálni. Az pedig, hogy a teljesítményével mennyire elégedettek a városlakók, az pár éven belül kiderül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!