Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Levél Petőfinek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kedves Sándor!

„S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa az én sorsom …”

Aranyt idézve mást én sem mondhatok magamról néked. Talán még ez is kissé nagyképűen hangzék az én számból, hisz hol vagyok én a Te és az Ő nagyságához mérten?

Bátorkodom megírni ezen levelet néked, mert tudatni szeretném veled, mi is folyik ma, mindkettőnk által oly hőn szeretett hazánkban.

Talán nem túlzás, ha némi párhuzamot vonok az akkori és a mostani események között. Nyilván a teljesség igénye nélkül, hiszen a történelem nem egy az egyben ismétli önmagát. Meglátásom szerint mégis számtalan hasonlóság található a két kor eseményei között.

Képzeld el, Sándor, ez az ország két részre szakadt. Ezt értsd úgy, mint ahogy a Te idődben ott volt a Habsburg-ház, s mellette ott volt Magyarország.

Ugyebár Magyarországnak akkoriban volt saját országgyűlése, politikai és gazdasági élete azonban elsősorban az Osztrák Császárságtól függött.

Nos, ma az a helyzet, hogy nekünk is van egy „császárunk”, ugyanakkor van egy országgyűlésünk is. Ez a mostani „császár” kétharmados hatalommal bír az országgyűlésben, így kénye kedve szerint alkotja a törvényeket, amibe az ellenzéknek jóformán semmi beleszólása nincs. A saját maga által felemelt nemesség, gazdagságban és fényűzésben éli napjait, míg az egyszerű ember máról holnapra kénytelen élni. A Landerer-féle nyomdákat – ez nálunk most a különböző újságokat jelenti – saját kézbe vette. Ma már vannak ilyen kis beszélő dobozok, amelyek hangot és mozgóképet is továbbítanak. Ezeket rádiónak és televíziónak hívják. Lennének köztük olyanok is, amelyeknek az lenne a feladata, hogy a köznépnek az ország helyzetéről valós információkat sugározzanak. Nos, a mi „császárunk” ezt is kisajátította, s ezekben csak a saját  propagandáját juttatja el az emberek felé.

Ez a propaganda tele van hazugságokkal és gyűlöletkeltéssel. Egyetlen célja a magyarság megosztása és a hatalom megtartása. S ennek a hatalomnak a megtartása érdekében minden aljasságra képes.

Ti annak idején a szabadság kivívásáért, és annak megtartásáért indulatok harcba. Tettétek mindezt a nemzetért és a hazáért. Mára a  nemzet, a nemzeti szó, egész más jelentést kapott. Ma ezzel palástolják a nacionalizmust és lassan a nácizmust is. Az iskolákban gyerekeinket és unokáinkat is ilyen szemlélet alapján akarják tanítani.

Jaj, Sándor! Nagy lenne itt a szükség most olyanokra, mint Ti voltatok. Felnyitni a nép szemét, élükre állni és vezetni őket.

Mert bizony ezeknek a dicsőséges nagyuraknak is nyilván viszket a nyakuk, ha ilyen módon viseltetnek az egyszerű ember iránt.

Tudod, felütötte a fejét most egy már-már világméretű járvány. A mi „fényestekintetű császárunk” és az ő úgynevezett operatív törzse – ezt ne kérdezd meg, hogy ebben a kontextusban mit jelent, mert én sem tudom – szóval ezek kapkodnak a járvány miatt rendesen. Pedig mindössze hiteles és reális tájékoztatásra, valamint megfelelő óvintézkedésekre lenne szükség. Úgy fest a dolog, hogy elmarad az a megemlékezés is, amit minden évben a Ti tiszteletetekre rendeznek. Persze a valódi oka inkább az, hogy nem jönnek a lengyelországi bértapsolók, akiknek feladata lenne a fényestekintetű éljenzése, mert bizony határainkon belül legfeljebb egy csoport megtévesztett ember hajlandó erre. Bizony itt tartunk. Képzeld el, ha Bem annak idején nem mellétek áll, hanem a császár szolgálatába szegődik.

Szerencsére az önjelölt ellenzéki „hőseinken” kívül akad egy-két olyan ember, aki reálisan látja a jelen helyzetet, és viszonylag reális jövőképpel rendelkezik. Néhányan megfogalmaztak Irinyi tizenkét pontjához hasonlóan egy, a mai kor szellemének megfelelő tizenkét pontot.

Úgy döntött a fényestekintetű, hogy a központi ünnepség elmarad. Az ellenzék és a diákok is lemondták a tüntetést a járvány miatt, az utóbbiak azonban – ahogy a helyzet engedi – megtartják azt. Az ellen az oktatáspolitika ellen, amely semmilyen formában nem alkalmas arra, hogy gyermekeink jövőjében meghatározó szerepet töltsön be.

Hát így állunk, kedves Sándor.

Azért egyet se búsulj. Ha a fényestekintetű nem is ünnepel benneteket, a magyar emberek megteszik helyette. S bízzunk mindannyian abban, hogy lesz még ennek az országnak szép jövője és lesz még Magyar Köztársaság.

Búcsúzóul leírom neked azt a tizenkét pontot, amit a mai magyar nemzet kíván.

Minden jót kíván neked, egy mai magyar köztársaságpárti.

Mindenki áldozat! Ha tovább gyilkoljuk egymást, a harcot elveszítjük! Az igazi ellenség a politikusok között vigad! Társadalmi békét, közös országot! Békével fordulunk hozzád, ne utasítsd el!

Mit kíván a magyar nemzet?

  1. Minden polgárának társadalmi békét és kiszámítható jövőt!
  2. Minden polgárának az egymásra figyelés, az empátia felemelő érzését!
  3. Minden polgárának feddhetetlen politikusokat és pártfüggetlen tájékoztatást!
  4. Minden polgárának szabad, a kreatív gondolkodást segítő oktatást!
  5. Minden polgárának 21. századi kórházakat és egészségügyi ellátást!
  6. Minden polgárának őt szolgáló kormányzást!
  7. Minden polgárának lakhatást, és devizahitel alóli mentességet!
  8. Minden polgárának anyagi megbecsülést!
  9. Minden polgárának szép nyugdíjas éveket!
  10. Minden külföldön dolgozó polgárának mielőbbi hazatérést!
  11. Minden polgárának jószomszédi viszonyt az országhatáron belüli és túli közösségekkel!
  12. Minden polgárának kiteljesedett életet, szerető családot és szerethető hazát!

Kocsis Lajos

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.