NEHAZUGGY

Tényleg?

Horn Anna | 2020. Március 7, Szombat | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,765,496 forint, még hiányzik 1,234,504 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Megtisztult lélekkel, egy kis szellemi zarándoklat utáni reggel, leülve a pötyögtethető gép elé, mi más is vicsoroghatna a képernyőről, mint királyunk őnagysága? Egy uniós hírportálon a futottak még hírek között szerepel a nagyszerű harcos, aki állítólag ezt mondta:

Mi voltunk azok, akik meghirdettük a muzulmán bevándorlás elleni politikát.

Majd hozzátette, hogy győztünk. Megint, ebben is. Mert ma már az egész európai közösség elfogadja és tiszteletben tartja ezt a hozzáállást, sőt, azt is el kellett mondania a MEkkmesternek, hogy „tesszük a dolgunkat, és hisszük, hogy a tetteink önmagukért beszélnek.” (V4, Prága.)

Végre egy mondat (az utolsó), amelyben ott lapul az igazság csírája. Mert hogy teszik a dolgukat, az nem vitás. A csíra azon része, hogy az-e dolguk, amit tesznek, az már más kérdés.

Egy összességében negyedik, folytatólagosan harmadik ciklusát taposó kormánynak tényleg az állítólag demokratikusan rájuk „bízott” ország tönkretétele a dolga? Az a dolga, hogy polgárai jogait tapossa, azzal a törvényhozási mechanizmussal, amit tíz éve gyakorolnak? Tényleg az a dolga, hogy elsősorban a saját maga személyes gazdagodásával foglalkozzon? Hogy ugyanehhez segítse a volt kollégiumi szobatársait, falubéli szomszédait, semmihez sem értő, ám hozzájuk hű kutyusokat ültessen minden vezető beosztásba, sok milliós fizetéssel?

Valóban arra szólt a 2010-es „nagyon nagy” felhatalmazás, és azóta minden új választás eredménye, hogy el lehet lopni az országban szinte mindent, amit mozdítható vagy nem mozdítható? (Az utóbbiakat csak eltulajdonították. Nagy különbség.) Hogy szabad beletaposni mindenkibe, legyen az a volt mentor, az Európai Bizottság elnöke, a jelenlegi ellenzék vagy egy megválasztott, ám másképpen gondolkodó hivatalos „vetélytárs”? Arról is szólt vajon az első, talán a leadott szavazatok alapján valós kétharmados többségi akarat, hogy seperc – na jó, pár hónap alatt – egy olyan rendszer kezdjen kiépülni, amelyet ma Sztálin is megirigyelhetne, és Ceaușescu is forogjon a sírjában, mert annyi mindent kihagyott a lehetőségei közül több évtizedes ámokfutása során?

Tényleg azt gondolja ez a duhajkodó kormány, hogy nagyszerű dolgot cselekedett akkor, amikor óriási pénzekért felhúzott egy, az Unió összes határkilométeréhez képest hangyafasznyi csirkehálót – egy olyan országban, ahol még 20 év sem telt el a legutóbbi hasonló kerítés lebontása után –, hogy ezzel állította meg a muzulmán bevándorlást?

Dehogy gondolják ezt. Pontosan tudja az összes érintett, mi vezetett ahhoz, hogy a kutya se akarja megközelíteni Magyarországon keresztül Európát. Ez nem más, mint a sok éve hangoztatott gyűlölet, ijesztgetés a csecsemőfaló, kutakat mérgező (eredetileg a XIV. századból származó, a pestist magyarázó agymenés), nagymama-erőszakoló és a többiek nyakát fültől fülig elvágó menekültek „képének” megalkotása, éveken keresztül ennek a képnek az állandó sulykolása – hadd rettegjen a minket hatalomra juttató prosztó, addig sem figyel arra, mit jelent az, hogy „tesszük a dolgunkat”.

Dehogyis gondolják komolyan azt a maszlagot sem, mely szerint megvédik a határainkat, megállítják a népvándorlást, vagy megőrzik a nemzeti identitást. Hol is található az utóbbi, és milyen is az? Bankszéfben? Piros pötty van a fenekén? Vagy legalább valamennyi kipcsak vér folyik az ereiben? Mi a tökömet – bocsánat – jelent a magyar identitás? Hogy ügyesen mindig a vesztes oldalon álltunk a XX. századi háborúkban? Hogy mindig dörgölőzni kellett valamelyik nagyhatalomhoz – ma már akármennyihez – és „okosba” megpróbálni átvegetálni a katasztrófákat? Hogy szinte mindig elárultuk saját magunkat, mert így volt kényelmes? Ma az a magyar identitás, hogy bezárkóztunk egy már egymás iránti gyűlölettel is megtelt parányi országba, és elhiszik sokan, hogy a kormány dolga az, hogy ezt az elmebeteg állapotot megvédje.

A népvándorlás nem muzulmán. A népvándorlásnak nincs identitása, szerencsétlennek. És vallása sincs, merthogy az egy jelenség, nem személy.

Ahogy annak a negyed millió magyarnak, akik 1956-ban és utána hagyták el az országot sem az identitás volt a baja – hanem a körülmények, amelyek között nem akartak, vagy képtelenek lettek volna élni.

Pont így vannak ezzel ma sok millióan: szíriaiak, pakisztániak, afrikaiak, dél-amerikaiak. Az egész világon, nem csak Európában. Ha nincs vesztenivalód, ha máshol inkább mosogatsz, mint otthon várod a fekete autót, a bombákat, a más vallású vagy politikai meggyőződésű fegyvereseket a faludban, lehet, hogy te is migráns leszel. Ahogy Sargentini asszony egy interjúban mondta: a magyaroknak nem a be-, hanem a kivándorlás a legnagyobb problémájuk. Ez az üzenet (sem) jutott el nagyságosékhoz.

Nyalogassa a maga nagyszerűségét a magyar kormány, akár külföldön is. Külföldről jelzem: nemhogy győzelemről nem beszélhetnek ebben a kérdésben, nemhogy mindenki, de pár fasisztán kívül senki az Unióban nem fogadta el, és nem is támogatja a menekültekkel kapcsolatos politikájukat. És nekem, itt, külföldön, szégyenkeznem kell, amikor bevallom, hogy magyar vagyok. Mert aki egy kicsit is tisztában van a valósággal, az azzal a kérdéssel kezdi a beszélgetést, hogy még mindig az a fasiszta kormányotok van?

Válasz helyett, csak itt és csak most:

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!