NEHAZUGGY

Hűséges kutyuskának

Róza néni | 2020. Március 4, Szerda | 18:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Adós maradtam (már ha magamra vállalok bármi adósságot egy ilyenre) a hűséges fidesz kutyus egyik kommentjére, de nem azért mert kifogytam az érvekből, hanem mert a mondandóm nem igazán férhetett bele egy válaszkommentbe. Lehet, hogy a többség számára unalmas lesz, de azért megpróbálok első sorban érthető érveket felsorakoztatni a kutyustól megszokottan csupán belinkelt cikk helyett vagy mellett. Így szólt a roppant értelmes és meggyőző, csak saját maga által lájkolt komment, ennél a cikknél:

Te közgazdász is vagy, vagy mifene? Miért nem hallgatsz a sztárközgazdászra, Thomas Pikketyre? Tessék, itt vannak a számai, lehet kezdeni a meghajlást és abbahagyni az értetlenkedést!

https://makronom.mandiner.hu/cikk/20180121_a_sztarkozgazdasz_kiszamolta_hogy_tobb_profit_megy_ki_magyarorszagrol_nyugatra_mint_amennyi_unios_tamogatas_visszajon_thomas_piketty_a_makronomnak

Mifene?!

Hát igaz, hogy nem vagyok sztárközgazdász, csak sztár…. ööö, akarom mondani, hogy csak egy szerény mezei közgazdász. Viszont örülök, hogy felhívtad a figyelmemet Thomas Pikettyre. És meg is hajlok előtte, hogy milyen alapos, komplex munkát végezhetett, összerakva valamilyen számokból azokat a grafikonokat, amiket a cikkben láthatunk és eljutva azokra a következtetésekre, amikre jutott. Tényleg örülök, hogy végre látok valamit számszerűsítve is arról a sokat szajkózott vélekedésről, hogy mi amúgy sokkal kevesebbet kapunk az Uniótól, mint amennyit kivittek a nyugati országok. Ugyanakkor, ha nem lennék szkeptikus, akkor nem én lennék a Róza néni.

Kezdem azzal, hogy lehet ugyan, hogy a kettő egybeesik, mármint az EU és a Nyugat, de ha nem, akkor máris tetten érhető egy csúsztatás és így az adatok nem összehasonlíthatók. Vagyis az, hogy bejött hozzánk a GDP 4%-a az Uniótól, míg kiment 7,2% a nyugati országokba vagy külföldre. És ebben a kontextusban sehol nem EU-t említ. De fogadjuk el, hogy mindkét adat Magyarország és az EU viszonylatában keletkezett. És lépjünk tovább.

Az idézett cikkben 2010-2016 időszakról van szó, míg én a 2004-2019 időszakban befolyt uniós támogatásokból indultam ki. Tehát a vizsgált időszakok sem összehasonlíthatók. Tudjuk ugye, almát körtéhez hasonlítani…

De menjünk tovább: a cikk egyik grafikonja szerint 3,2 százalékponttal jött be kevesebb, mint amennyi kiment. Ez valóban elég nagy különbség. Csak hogy, ismételten a mérhetetlen szkepticizmusomnak köszönhetően az elsőként felmerülő kérdésem az volt, hogy valójában milyen elsődleges számok képezték a számítások alapját abban a folyamatban, amelyik során ezekhez az úgymond feldolgozott számokhoz Piketty eljutott, illetve milyen módszerek alkalmazásával jutott el idáig. Ez nem igazán derült ki, csupán annyi, hogy a nemzeti számlák adatait vette alapul.

Aztán tényleg kíváncsi lettem Piketty munkásságára, mert – szégyen ide, szégyen oda – nem igazán hallottam róla eddig. Ez annyira nem volt fontos a munkámhoz, no meg időm se volt… De most nekiálltam keresgélni és többet megtudni róla. Azért is, hogy hozzád hasonlóan be tudjak linkelni egy cikkecskét. Én ezt találtam, szintén 2018-ból. Ebben A tőke a 21. században bestseller könyvéről van szó első sorban, amiben a tőke megtérülési mutatójával foglalkozik. Csupán ennyit idéznék a cikkből:

…a könyvet számtalan kritika érte a megjelenése óta eltelt öt évben, különösen ami az általa felhasznált adatok időszerűségét, a feldolgozásuk metodológiáját és az ezekből levont következtetéseket illeti.

Na és akkor itt találkozik az általam is felvetett kérdés a könyvét illetően megkérdőjelezett tételekkel, amiből következően a Mandiner-cikkben bemutatott számok így még kevésbé tudtak meggyőzni.

És fentiekből kiindulva, elgondolkoztam még azon a bizonyos tőke megtérülési mutatón is.

Amint kiderült az elemzésemből, 15 év alatt 18 ezer milliárdnyi forintot kaptunk az Európai Uniótól. Én nem számolom most ki, hogy ez a 15 évre vetítve a magyar GDP hány százaléka lenne éves átlagban. Nyilvánvalóan megtalálhatók hozzá az adatok, de számomra más kérdés merül fel és tűnik fontosabbnak, amit talán még nem számolt ki senki, lévén szó nagyon komplex dolgokról és összefüggésekről. Nem is lehet egyszerű ez sem, talán még Pikettynek sem.

Ki tudja azt megmondani pl. hogy milyen hatékonysággal került felhasználásra ez a bizonyos 18 ezer milliárd forintos összeg Magyarországon, amennyiben úgy tekintjük, mint egy Magyarországra beáramló tőkét? Márpedig ezt, szerintem annak kell tekinteni. És ebben a kontextusban kérdezem én, mennyi lehet ennek a tőkének a megtérülési mutatója?

Ha ezt megtalálod kiszámolva, de főleg levezetve valahol, örömmel veszem. Addig is az én véleményem az, hogy ennek a beáramló tőkének a megtérülési mutatója Magyarországon lehet akár negatív is. Magyarul, ez a 18 ezer milliárd forint a hasznosítása során messze nem ér annyit, mint a nominális értéke, noha érhetett volna sokkal többet, amennyiben felelős, jó gazda módjára költötte volna el az állam, mint pl. megtérülő beruházásokra vagy humán tőke fejlesztésre. Ha csak belegondolunk a sok térkövezésre, szökőkutakra, 40 centis kilátókra és egyéb presztízs beruházásokra, plusz az ezekkel járó esetleges fenntartási költségekre kidobott pénzbe, akkor joggal kérdezhetjük, hogy mennyi is ezeknek a megtérülési rátája.

Aztán mellé tehetjük a Mészáros és társai által elnyert, túlárazott beruházások értékét is, ami vélhetően megint csak negatív irányba viszi a hasznosulást. És itt ki kell térni arra is, hogy a magyar oligarchák – most ismét csak a mi okosölőnkre gondolok – hova viszik a sok nyereséget, amit kivesznek sorozatosan osztalékként a cégeikből ahelyett, hogy további belföldi fejlesztésekre fordítanák. Lásd Mátrai Erőműből kivett, nem Mészáros által megtermelt, hanem korábbról bennmaradt 11 milliárdos osztalékot. Ki meri bizonyossággal állítani, hogy ezek a pénzek nem ugyancsak külföldre kerültek?

Említi még a cikk a humán tőke halmozódásának fontosságát is. Nem tudok nem egyetérteni ezzel is és főleg nem arra gondolni, hogy az uniós támogatásokból Farkas Flórián mennyit nem a humán tőkére fordított, csak hogy egy csinos kis összeget említsek: 1,6 milliárd. Vagy mi a hatékonysága a rengeteg hasonló humán meg szociális célra eltapsolt pénzeknek. Mennyi a megtérülési rátája? Nyilván ezeket a pénzeket volt amúgy a legkönnyebb lenyúlni.

Szóval, sokkal mélyebben meghajolnék Piketty előtt, ha az uniós pénzeket is a megtérülés szempontjából is vizsgálta volna. Félek, hogy a különbség sokkal nagyobbnak látszana, mert ilyen felhasználás mellett nem ér az egész 15 évnyi uniós támogatás még 18 ezer milliárdot sem a dicső magyar nemzetnek.

És íme, másik példaként egy idézet (nem teszek linket, mert a tartalom önmagáért beszél) egy tanulmányra hivatkozva, ami valójában sok mindent megmagyaráz (sok más tényező mellett) és amit feltehetően Piketty sem vett figyelembe:

ha mindenképpen venne egy darabológépet egy cég, de lehet rá EU-támogatást is szerezni, akkor a támogatásból valójában nem a céget fejlesztettük, hanem a tulajdonosnak spóroltunk, és vehetett belőle egy vitorláshajót. Végső soron egyébként ez se rossz a magyar gazdaságnak, ha azt legalább a Balatonra és nem külföldre veszi.

E modell az egyik magyarázata annak, hogy miért nem lett tartós növekedés a pénzekből. Nem a gazdaság szerkezetét javította, hanem az alkalmi fogyasztást élénkítette a sok euró.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!