NEHAZUGGY

Tulajdonképpen mi a bajod? (Befejező rész)

Horn Anna | 2020. Március 2, Hétfő | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Minden kedves hozzászóló annyira megkönnyítette a dolgomat, hogy ezúton is köszönöm a rengeteg bajunk felsorolásába való bekapcsolódást.

A helyzet az, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam, és erre csak írás közben jöttem rá. Viszonylag „egyszerű” volt a telefonban felsorolni a legnagyobb, legkirívóbb eseteket, neveket, visszamenőleges hatályú törvényeket. A hazugságokat, a bedarált médiájukból folyó IQ- és stílushiányt (ez utóbbiban egyébként is egyetértettünk Töhötömmel).

De amikor az a feladat, hogy tíz év hordalékát „katalogizálja” az ember, rá kell jönnie, hogy képtelenség. Mert az elmúlt Fidesz-uralkodással telt időszakban MINDEN NAPRA jutott legalább egy olyan információ a tetteikről, amely után a legkevesebb, ami elvárható lett volna, a lemondás, visszavonulás, beismerés. Vagy legalább a húsosfazéktól való nem önkéntes eltávolodás, az egy kicsit is odafigyelő, felelős állampolgár szerint. Vajon hányadik kormánynál tartanánk, ha csak minden századik botrány után mondott volna le egy-egy érintett képviselő, politikus, miniszter?

Az egyik legdurvább ezek közül az agyoncsócsált Borkai, szintén Zsolt ügy, amelyben olyan kristálytisztán rajzolódott ki a rendszer egész ocsmánysága, hogy ha ez sem volt elég a fanatikus hívőknek, akkor elképzelésem sincs arról, mi lehet az, amitől kijózanodnak. Az is totál gané, amit tett, és nem csak a videókra gondolok, hanem elsősorban azokra a lenyúlásokra, feleség nevére íratott vagyonra, semmi munkát nem végző poronytnak kifizetett havi egymillióra – és mindarra, ami még a homályban maradt. Valószínűleg szintén MINDEN NAP elkövetett kisebb-nagyobb visszaélések, telefonhívások – „Egyszer majd kérünk magától valamit, Pelikán elvtárs” (idézet a A Tanú című filmből) – és hasonló kedvességek, számomra mocsokságok. Az érintett és párttársai kussolása, hetekig, a szánalmas családi fotók, majd azok eltüntetése, a beígért sajtótájékoztató, majd annak lemondása, és egyáltalán a botrány egészen megdöbbentően sunyi „kezelése”. Lebuktam/lebukott, b@ssza meg, most ezt el kellene gyorsan sikálni valahogy, ahogy mindig minden kitudódott disznóságot, de hát kampányidőszak volt éppen, vakarja ki magát, ahogy tudja, nem határolódunk el tőle, de nem is segítjük tovább. Győr fontos, de perpillanat le van sz@rva, mert 30 forintos krumpli-akciókban vesznek részt a jelöltjeink, oszt’ jó napot.

Ügy lezárva, mert több, mint egy hónap után a szegény áldozat mégiscsak lemondott. Addigra már jutott idő foglalkozni a dolgával, jött a parancs, ember ment. Nem tudom sajnálni, legfeljebb majd a sokkal későbbi leszármazottait.

Győr 2019. október 13-án újraválasztotta magának ezt a nagyszerű embert polgármesternek. Ez az ő szégyenük marad, lemoshatatlanul, sajnos. És itt köszön vissza az alapkérdés: hogy mi a bajom?

Hát ez. Hogy tíz év alatt sikerült annyira meghülyíteni Magyarország lakosságának x százalékát, hogy már abba sem tudnak vagy akarnak belegondolni, kit ültetnek újra a saját nyakukba. Én gondolkodjak és kiabáljak csak helyetted, kedves szavazó? És ha megteszem, odafigyelsz rám/ránk, akár egy percre is? Dehogy, mert nem a te pénzedből fenntartott fasza tévéből vagy rádióból hallod, amit mondok, és különben is mocskos hazaáruló vagyok.

Nem vagyok az. Számos ok miatt élek és dolgozom külföldön, és itt sincs kolbászból a kerítés. Nyugodtan meg lehet próbálni, az Európai Unió mindenki előtt nyitva áll, egyéb országokban is szívesen várnak szakembereket.

Nem lesz húsz részes ez az írás, mert itt és most be is fejezem. Egy egyszerű felsorolással zárom, még csak azt sem fejtem ki, miért elfogadhatatlanok azok a pontok, amelyeket felsorolok.

Schmitt Pál személye a köztársasági elnöki poszton
Parlamenti jogalkotás – utólag, előre, a Fidesz érdekeinek megfelelően
Paks II
Rogán Antal ingatlanügyei
Boltok vasárnapi (megbukott) nyitva tartása
Fizetett szavazók és FIDESZ-rendezvényeken tapsolók buszoztatása
Brókerbotrányok
Várba költözés (freskók lemázoltatása, berendezések, Gundel-szerződés)
A határzár építése, költségei, a zónában dolgozók embertelen magatartása a menekültekkel szemben (kutyák, télen meztelenre vetkőztetés, éheztetés)
Az agymosás (Soros György, Jean-Claude Juncker, stb) óriásplakátokon és egyéb médiaeszközökön keresztül
A félrevezető, hamis nemzeti konzultációk – a „fekete lista” alapja
A külföldi templomokra, kórházakra, sportlétesítményekre, sok mindegy egyébre fordított milliárdok („Egyszer majd kérünk valamit cserébe”…amikor majd menekülni kell innen)
Olimpia, vizes- vagy bármilyen vb (ha beledöglünk, akkor is pályázunk)
Tízmilliárdok a TEK-re, állami autóparkra – kigyulladó metrószerelvények, lerohadt tömegközlekedési eszközök, lepusztult MÁV
Tokaj-Hegyalja, Balaton, kastélyok
Fóti gyermekváros
A nagyonkeresztény uszítás, gyűlöletkeltés, mindenkit mindenki ellen fordítás
Az uniós törvények és határozatok nagyívű lesajnálása, a nemzetközi kritika bármilyen formájának „támadnak minket” címkével, érdemi válasz nélkül való eltussolása
A pofátlan, cinikus, minden kívülállót lenéző és ellehetetlenítő kommunikáció

Elég is lesz, mert ennek a felsorolásnak sem lehet a végére érni. Csakis magyar dallal tudok búcsúzni: egy része Töhötömnek szól, bár a lényeg nem neki.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!