Október 26,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Megtanultunk háborúban élni

Valamikor, rohadtul régen, még bloggerként leírtam a dühömet, az elkeseredettségemet, a szomorúságomat. Elbaszott generáció, ez volt a címe. Már akkor, amikor ez bekerült egy portálra – további ötven meg ellopta, Szalonna akkor még gondolatban sem létezett – és a magukat újságírónak valló és hirdető kollégák azon marakodtak a szerkesztőségi csoportban, hogy az elbaszott szó szerepelhet-e egy címben vagy szövegben, kinek mekkora lábnyomot hagytam a lelkében akkor, amikor ilyen csúnya szót leírtam és hálaajóistennek, amiért csak én vagyok ilyen büdös tahó, ők nem, akkor léptem ki ebből a szerkesztőségi csoportból, ahol két órát sem töltöttem. Azóta sem bántam meg, de most látom át teljes mélységében, hogy az a fejhangú fanyalgás és nyivákolás csupán halvány előszele volt annak, ami mostanra kihajtott, megerősödött, virágba borult, termést hozott és elvetette a gyilkos magvait.

Ó de jó volt, amikor még csak egy kurva generáció volt elbaszva. Mert azóta már legalább kettő, a harmadik ott áll a rajtvonalon. Vagy talán már el is indult. Aki akarja, fogja be a szemét. Az orrát. A fülét. Leszarom.

Túl vagyunk annyi mindenen. Megtanultunk háborúban élni. Mindig megtanulunk. A világháborúk idején is éltek, szerettek, szeretkeztek. Születtek gyerekek, a szülők óvták és nevelték őket, a légópince, a halál, a vér, a tűz része lett az életüknek; a menekülés, a temetés, a szétszakadt testek látványa, minden része lett. Megtanultak a semmiből ételt főzni, függönyből ruhát varrni, megtanultak a pokolban élni. De legalább tudták, hogy az háború és az ott a kibaszott pokol.

Mi is megtanultunk, de nem tudjuk, tagadjuk, dehogy pokol baszd meg, ez nem az, béke van és boldogság, jól élünk. Hát nézd meg, itt a vírus és rohan a nép, kifosztják a boltokat, teli kocsikkal tolják a lisztet, cukrot, olajat, konzervet. Mindent visznek, mert van pénz, mert jól élünk, hazudnak a libsik, a komcsik, a nemzetárulók.

Háború van és még csak észre sem vesszük, a rohadt életbe! Nem veszi észre az a kretén, aki boldogan tolja az autóhoz az ötven kiló lisztet, mert ő most biztonságban lesz, mert meg tudja fizetni akkor is, ha két hónapig nem tud fűteni, és boldog akkor is, ha az ötvenből negyven kilót a végén ki fog baszni a kukába, mert több lesz benne a molylepke mint a liszt. Vagy ha nem dobja ki, odafuvarozza egy jótékonysági szervezet küszöbére és jó embernek hiszi magát és bő sugárban leokádja azokat, akik nem veszik át tőle a szart.

Háború van, aki tehette és teheti, megy innen a picsába. Innen, ahol még az is nyomorult, akinek van munkája. Innen, ahol megdögleni mennek az egészségügybe, ahol a kórházban az első kérdés, hoztál-e gyógyszert, szappant, vécépapírt. Ahol az első dolog, hogy elveszik az idős embertől a műfogsorát, szemüvegét, botját és megalázottan, emberhez és állathoz egyaránt méltatlanul bánnak vele, ha bot nélkül nem tud vécére menni, belebasszák a katétert, rátekerik a naponta egyszer cserélt pelenkát és várják, mikor döglik meg végre. Innen, ahol nincs vér, valahová eltűnik, elvész, szervezni kell a rokonokat, ismerősöket, barátokat, mert a mamát nem műtik meg, ameddig nem adtunk elég vért.

Menni kell innen, át kell lökni a gyereket a reptéren a kapun, menjen, vissza se nézzen, menjen innen oda, ahol élni lehet.

Menjen innen, mert itt háború van, de nem valljuk be, nem mondjuk ki. Aki kimondja, az a bűnös, az okozta, pusztuljon. Itt demokrácia van. Ó, hogyne. Könnyen elhiszi az, aki még életében nem látott olyat. Meg jólét van. Hogyne, hogy a büdös picsába ne lenne jólét. Az van, igen.

Miközben szétrabolják a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket, örülünk annak, hogy nem jönnek a migránsok, minket elkerül a vírus, az árvíz, a klímaváltozás. Mi itt biztonságban és békében élünk, kurvajól élünk. Mindenki írhat, én is lám, leírhatom, hogy a politikusok nem egyszerű rablók, hanem tömeggyilkosok, nem fognak elhurcolni, nem végeznek ki. Leírhatom, hogy kibaszott maffia uralkodik és rabol ebben az idióta országban, leírhatom, hogy egy bűnszervezet pusztítja az életünket és nem lőnek fejbe. Demokratikusan.

Menekülni kell innen, ahol a félanalfabéta, tanulatlan gázszerelő milliárdos lesz annyi idő alatt, amennyi ideig az óvodát sem fejezi be a gyerek, ahol annak örülnek az idióták, hogy legalább jómagyar ember nevén az ország vagyona, nem a szemét multi rabol ki. Mondják ezt azok, akik a szemét multi gyáraiba vonszolják be minden hajnalban az elgyötört testüket, a szemét multinak termelik a nyereséget. Annak a multinak, amelyikkel megalkudott a kormány, amelyiknek a mi közös pénzünkből annyi támogatást ad a főgeci, hogy megérje nekik ide jönni. Örülünk, mert nem értjük, hogy azt a magyar melóst évekig mi fizetjük abból a pénzből, amiből tiszta lepedő, normális ágy, lázmérő, gyógyszer, orvos, nővér kellene a kórházakba, amiből járható utak, működő közvilágítás, fűthető iskolák kellenének.

Kibaszottul demokratikusan és jól élünk, hogyne. Van nekünk túláradó hazaszeretet és szívszaggató vallás az emberhez méltó élet helyett. A gyerekünk normális oktatás helyett hazafias nevelést kap, a világ megismerése helyett hittant, és időben megtanulja, hogy fogja be a pofáját, mert csak rosszul járhat, ha kinyitja. Időben megtanulja, hogy nem kell észrevenni a maffiát, hogy ne nézzen oda, ahol Pintér cégei termelik a pénzt, ahol Orbán mindenható szava a szentírás, ahol Mészáros neve imádság, ahol gecik és gecinék fürdenek a mi keservesen megkeresett pénzünkben. Ne nézzenek oda, amikor az öregek megfagynak a saját otthonukban, amikor a rokkant felköti magát, mert más kiutat nem lát, amikor a nyomortelepen üvöltve kell megdögleni, mert kell a pénz a papoknak, kell a külföldi hatalomépítésre, kell a hazugságokra, óriásplakátokra, tetves, hazug, seggnyaló portálok tetves, hazug, seggnyaló élősködőinek fizetésére, stadionokra, térkövekre, de főleg, elsősorban, mindenek előtt kell a maffia fenntartására.

Ebbe nőtt bele az elbaszott generáció még elbaszottabb utóda. Vannak persze hülyék, mártírok, magányos hősök. Vannak András juhászok, Horváth Andrások a maguk zöld dossziéival, Sándor Máriák, Ángyán Józsefek, Hadházy Ákosok. Vannak, de inkább voltak. Meghalnak, eltapossák őket, vagy mi magunk tapossuk el, a kibaszottul független médiában tapossuk el, mert hogy jön ahhoz, hogy lónak a fasza és hogy jön ahhoz, hogy nem tartja be a maffia játékszabályait és amúgy is, bassza a kifinomult lelkünket, hogy táblát lenget a szent parlamentben, a demokrácia templomában.

El kell innen menni, de legalább át kell rugdalni a gyerekünket a csirkehálón, át a határon, menjen, legalább ő éljen emberi életet, legalább ő tudja azt, hogy a háromszázvalahányezer bruttó átlagbérben benne van a politikusok hárommilliója és az összes geci sokmilliója, és ha nem lenne benne, ez akkor sem elég az emberi élethez sem. Legalább ő értse meg, hogy a maffia havonta a fizetése többszörösét lopja el tőle templomokra, stadionokra, rogánnékra, plakátokra, selyemtapétára a főgeciládának, luxussal bélelt repülőkre, külföldi bankszámlákra. Legalább ő értse meg, tanulja meg, hogy a tolvajnak börtönben a helye, a politikus máshol nem mentesül a büntetés alól, hanem kétszer annyit ül, a szakszervezet őérte van, a munkáltató érdeke, hogy ő elégedett legyen, hogy nem marad magára, ha baj van, hogy nem nagy ügy lecserélni a tönkrement hűtőt, és főleg tanulja meg, hogy senki nem bánthatja azért, mert erre vagy arra a pártra szavaz, mert kimondja a véleményét, mert szót emel a szemétségek ellen.

Tanulja meg ő, tanulja meg a gyereke. Már az oviban, az iskolában tanulja meg, hogy ne legyen olyan kibaszott gyáva alattvaló belőle, aki még akkor is a geci kezét nyalja, amikor az az utolsó falatot tépi ki a kezéből. Legalább ő ne legyen olyan. Menjenek innen, itt már csak a pusztulás az úr, terméketlen, reménytelen, kifosztott földön járjuk boldogan a haláltáncot. Mert legalább nem jönnek a migránsok, nem jön a vírus, de legalább újra meg lehet csókolni a régen halott háborús bűnösök valagát. Meg az élőkét is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!