December 5,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Már ott is hallatszik a vasalt csizmák dobogása?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 567,578 forint, még hiányzik 2,432,422 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szóval mégis? Tátott szájjal, bizonyára kissé bamba képpel olvasom Tamás Gáspár Miklós írását a Mércén. A vége felé néha felzokogok, lelki szemeim előtt megjelenik egy gyerek. Tágra nyílt, hatalmas szemek, lezúzott térdek, félig olvadt csoki a zsebben, előtte a földön az összetört bicaj. Karácsonyra kapta, de egy nagyobb gyerek – nem is, egy  fölnőtt – elvette és darabokra taposta. Mert megtehette. És a gyerek ott, a bicaj romjai fölött jön rá arra, hogy szar az élet, az emberek között vannak gonosz lények és főként arra jön rá, hogy aki rendszeresen terrorizálja a környezetét, aki elveszi a gyengébbtől azt, amit csak lehet, aki berugdossa az árokba az öregeket és betegeket, aki kidobja az árvákat az otthonokból, mert kell neki az épület, aki gyűlöletre idomítja a szolgáit, aki rabol, hazudik, uszít, az nem csupán szar gecinek látszik bizonyos szögből, hanem konkrétan szar geci. A tágra nyílt szemű gyerek most döbben rá arra, hogy attól nem lesz a szörnyetegből tündérke, ha ő nagyon ordít és toporzékol, hogy ne hívják szörnyetegnek. Most jött rá, az összetört bicaj romja fölött, hogy nem attól szörnyeteg valaki, mert annak hívják mások, hanem azért hívják annak mások, mert egy kibaszott, gonosz szörnyeteg.

Mindig kedveltem TGM-et. Simán szembe mentem akár az egész szerkesztőséggel is vagy bárkivel és védtem a néha védhetetlent. Azt állítottam – állítom most is, ezen a dühöm sem változtat -, hogy TGM mindig azt írja, amit gondol. Akár belesimul az aktuális trendbe, akár szembe megy azzal. Akár haszna származik belőle, akár kára. Akkor is azt mondja, ha mindenki haragját a saját fejére zúdítja. Ezt én mindig tiszteltem, ez sem változott. Ahogy fontosnak gondoltam figyelni arra, amit mond. Függetlenül attól, hogy egyetért vele az ember vagy sem, mindenképpen gondolkodásra inspirál.

Hát én most is elgondolkodtam. Azon, hogy cuki a tágranyílt szemű kiskrapek, aki éppen rádöbben arra, hogy vannak gonosz emberek. Csakhogy hetven éves korban már kurvára szarul áll ez a gyermeki csodálkozás, mert semmivel nem indokolható. Főként akkor nem, ha valaki egy olyan diktatúrából érkezik, amilyenből TGM. Nincsen magyarázat arra, hogy miért nem ismerte fel azt, ami évek óta körülveszi. Miért nem hitte el, miért tagadta azt a mocskos rendszert, ami itt sem tegnapról mára bújt elő a nyirkos kövek alól, hanem évek óta, szisztematikusan, tudatosan építik azok, akiket nem szabad nácinak vagy rasszistának (van különbség?) nevezni, mert akkor minek fogjuk majd nevezni őket akkor, ha tovább romlik a helyzet?

A csodálkozó túlkoros vajon azon elgondolkodik-e, hogy neki mi a felelőssége abban, hogy ide jutott ez az ország? Neki, a többieknek mi a felelőssége? Semmi? A tagadás megoldotta a gondokat? A máshová nézéstől elmúlt? Attól jobb lett, hogy szélsőliberálisnak, szélsőbalos heccportálnak titulálták azokat, akik nem most kezdtek el üvölteni, hanem évekkel ezelőtt? Rendben vagyunk? Érdemes volt elcsitítani a dühöt? Fasza biztonságos volt az elefántcsont toronyban? Vagy már odáig is elér a bűz? Már ott is hallatszik a vasalt csizmák dobogása?

Egyébként szeretném megnyugtatni a csodálkozó kisgyerekeket: Orbán és a kormánya sem rasszista és nem náci. Valószínűleg nem az. Egyszerű szemétládák. Azonban rossz hírem is van. A híveik, azok, akiket megcéloztak a Soros-gyöngyöspatai élősködő romák-gyilkos migránsok kampányokkal, azok rasszisták. És nácik. És ezt pontosan tudja a hatalom, éppen ezért hergelik ezeket az embereket. Mert szükségük van rájuk a hatalom megtartásához. Már benne vagyunk a szarban. Nem bokáig, nem térdig, nem derékig. Nyakig.

És akkor ott áll az ámuló hetven éves kiskrapek, zsebében az összeolvadt csoki és csodálkozik.

Azt hitte volna a naivan humanista megfigyelő…

Ó, nem. Ez nem ennyire egyszerű. Naiv humanista megfigyelő legfeljebb Új-Zélandon lehet valaki. Itt, mindennek a közepében, benne ebben a fekáliatengerben nincsenek naiv humanista megfigyelők. Ellenállók vannak, bűnösök vannak és kollaboránsok vannak. Más szerep nincs. Még az áldozatoknak sincs.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!