NEHAZUGGY

Lehet, hogy törvényes, de biztosan erkölcstelen

Lázár Gergő | 2020. Február 25, Kedd | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar politikusok – egyébként a világ egyéb tájaira is jellemző ez – valami egészen gusztustalan módon képesek visszaélni pozíciójukkal és hatalmukkal. Sokszor a törvényeket is áthágva jutnak extra jövedelmhez, ami már csak azért is undorító, mert egyébként is jóval többet keresnek, mint azok az átlagemberek, akik valóban keményen meg is dolgoznak a fizetésükért. A hazai politikusok egy jó része soha nem dolgozott egyetlen percet sem a piacon, hiszen már az iskola elvégzését követően bekerültek a pártok szárnyai alá – ez különösen igaz a Fideszre, amelynek ernyőszervezete, a Fidelitas már szinte gyermekkortól csábítja a magyar fiatalokat politikai szektájukba –, hogy aztán politikusokként éljék le egész életüket. Persze a politikában is lehet nagyot alkotni, hiszen az ő szerepük és felelősségük óriási tud lenni, amennyiben valóban ezzel a céllal kerülnek oda.

Legtöbbjük azonban a juttatásokért, magas fizetésekért és hasznos kapcsolatokért választja ezt a pályát, amelynek végén lényegében semmit sem kell csinálniuk, a pénz már mindenképpen érkezni fog. Magyarországon a politikai pályafutás szinte biztos anyagi sikert jelent, elég csak megnézni a polgári, nemzeti oldalt, amely az elmúlt tíz évben megszedte magát. Ezek az emberek Orbán parancsára nyomkodják a gombokat a Parlamentben, majd szabadidejükben azt csinálnak, amit akarnak. A képviselői, miniszteri, államtitkári fizetésük mellé még elintéznek okosba egy kis ezt-azt, amiből szépen eltartják családtagjaikat és nem túl távoli rokonaikat is.

Fenyvesi Zoltán, Tapolca fideszes képviselője is pontosan így tett, amikor saját menye lakását bérelte ki Budapesten, a számlát pedig közpénzből állta. A havi 200 000 forintos bérleti díjat több mint egy évig fizette ki saját fia barátnőjének, majd feleségének, ami összességében – a rezsivel együtt – 2,8 millió forintot jelentett a családnak. A Blikk által felderített történetre – már önmagában ez is meglepő egyébként – reagált maga Fenyvesi is, aki elmondta:

Házasságkötésük után az Országgyűlés Hivatalán keresztül felmondtam a 2018. augusztus 1. hatállyal kötött bérleti szerződést, bár a jogszabály erre nem kötelezett volna, hiszen a magyar Polgári Törvénykönyv 8:1. paragrafusa szerint nem közeli hozzátartozóm

Az rendben van, hogy a törvényesség oldaláról szemlélve igaza van, csak hát etikailag és erkölcsileg igencsak kifogásolható a történet. Nyilván nem a nemezti oldalon, ahol még Borkai Zsolt is erkölcsös, keresztény férfinak van beállítva, hanem úgy általánosságban. Ilyet egy normálisan gondolkodó, morálisan egészséges ember egyszerűen nem tesz meg. Sőt, el sem gondolkodik rajta. Mert lehet, hogy nem törvénybe ütköző, de felettébb gusztustalan az, ha valaki a saját menyét hozza helyzetbe, ráadásul közpénzből. Nem elég, hogy egyébként is visszaélnek politikusaink a lakástámogatásokkal, ezt a szintet is túl kellett lépni. Bocsánatkérésre nem érdemes számítani, hiszen mint jól látható, még Fenyvesinek állt feljebb, amikor szembesítették tettével.

Ez is jól mutatja, hogy ez a felfogás megszokott, de alighanem el is várt a keresztény-nemzeti oldalon, ahol ott és akkor élnek vissza az egyébként általuk írt törvényekkel, amikor és ahol csak tudnak. Megoldják ügyeskedve úgy, hogy nekik mindenképpen megérje, a paraszt meg fizessen érte. Hiszen nem elég, hogy milliós fizetéseket visznek haza a sokszor nulla munkáért cserébe, de az Országgyűlés még 350 ezer forintig állja is azoknak a bérleti díját, akik nem rendelkeznek budapesti ingatlannal. Ez az összeg persze évről-évre emelkedik, mint ahogy egyre jobb laptopot és telefont is kapnak a munkájuk mellé, nem beszélve az üzemanyag támogatásról. Politikusnak lenni lényegében egyet jelent azzal, hogy piócaként szipolyozzák a keményen dolgozó embereket, hiszen a számlát ők állják.

És pont ezért minősülnek közszereplőnek, még ha ezt sokszor el is felejtik ezek a nagyszerű emberek. A közpénzeket köszönik szépen, de ha azok elköltését valaki megkérdőjelezi, akkor azonnal nekik áll feljebb. Ugyanez igaz egyébként az ország két leginkább jól tartott emberére is, Mészáros Lőrincre és Tiborcz Istvánra is, akik két kézzel markolnak bele a közösbe, de ha valaki kérdőre vonja őket, akkor úgy fel vannak háborodva, mint egy rossz tolvaj, akit akció közben kaptak el. A NER rendszere mintegy patkányfészekként funkcionál, ahol az időről-időre zsákmányért a fényre kimászó egyedek néha lebuknak. A leginkább elszomorító mégis az, hogy ezt hagyjuk és az ilyen erkölcstelen politikusokat újraválasztjuk. Mert amellett, hogy a saját és családtagjaik zsebeit tömködik, néha arra is szánnak időt, hogy egy kis alamizsnát szórjanak a pórnép elé. És ez tökéletesen elegendőnek bizonyul.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!