Április 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mi lesz, ha esetleg Magyarországon is megjelenik a szélsőjobboldali terrorizmus?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A francia Le Figaro hasábjain megjelent egy cikk Mathieu Bock-Côté kanadai filozófus-szociológus tollából. A bejegyzés február 14-ei, vagyis bőven több, mint egy hetes, az Origo mégis úgy gondolta, hogy most jött el arra az idő, hogy címlapos hír legyen belőle. Persze most gondolhatják azt, hogy összeesküvés-elméletet próbálok gyártani, de nem tudok nem arra gondolni, hogy a nemrégiben történt szélsőjobboldali terrortámadás miatt érezhették úgy a szerkesztőségben, hogy meg kell mutatni, mennyivel veszélyesebb a szélsőbaloldal. Hogy mégis miért gondolom ezt? Lássuk, mi az Origo cikk címe:

Egyre inkább elszabadul a szélsőbaloldali erőszak Franciaországban

A Matthieu Bock-Coté által jegyzett írás lényegében azzal foglalkozik, hogy az antifasiszta mozgalom egyfajta szélsőbaloldali milíciaként járja az utcákat, és félelmet kelt, miközben a sajtó ezzel egyáltalán nem törődik. Hogy léteznek erőszakos antifasiszta tüntetők az tény, ezzel szerintem kár is lenne vitatkozni, hiszen erről vannak videófelvételek is. Azonban azt állítani, hogy ezek az esetek egyre szaporodnának, sőt erőszak elszabadulásától kellene tartani, legalábbis vitatható. Az, amiről egyébként a cikk írója értekezik – vagyis hogy megtámadtak egy radikális szélsőjobboldali polgármester és egy újságíró beszélgetésének helyet adó épületet – igaz és valóban elítélendő. A felvételeken jól látszik a támadás, amely percekig tartott. Itt nincs értelme felmenteni az elkövetőket, viszont túlzásokba sem kellene esni.

Szélsőbaloldali terrorizmus jelen pillanatban egy szinte nem létező fogalom. Ugyan a múltban valóban volt ilyenre példa, a XXI. század kezdetével azonban ezen csoportok lényegében megszűntek. Szélsőbaloldali terrortámadásokról nem beszélhetünk, noha gyújtogatásokra, betört kirakatokra, szétvert üzletekre valóban lehet számos példát hozni. Ezek általában reakciók a szélsőjobb megerősödésére, ami – még egyszer hangsúlyozom – egyáltalán nem teszi ezen támadásokat jogosabbá vagy elfogadhatóbbá. Viszont fontos lenne különbséget tenni terrorizmus és rongálás, garázdaság között. Egy mecsetbe fegyverrel besétáló és ott az embereket halomra gyilkoló szélsőjobboldali elmebeteg cselekedetét nem lehet egy üzlet kirakatának betöréséhez mérni. Mint ahogy egy vízipipázóban válogatás nélkül gyilkoló, szintén szélsőjobboldali terrorista mészárlása sem említhető egy lapon azzal, ha egy csoport fiatal megdobál egy találkozó helyszínéül szolgáló épületet.

A szélsőjobboldali terrorizmusnak 2001. szeptember 11-e óta, csak az Egyesült Államokban 111 halottja volt, nem beszélve a világ többi országáról. A Global Terrorism Index tavalyi felméréséből kiderült, hogy az elmúlt 5 évben Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és Óceániában 320 százalékkal emelkedett meg a szélsőjobboldali támadások száma. A folyamatos gyűlöletbeszéd, az uszítás és xenofóbia, ami a populista politikusok sajátja egyre súlyosabb következményekkel jár a társadalomban. Az elmúlt években emberek százainak kellett meghalniuk azért, mert egyesek komolyan vették azt, amit különböző kormányok, kormányfők, vagy éppen ellenzéki politikusok retorikájukban hangoztatnak és fennen hirdetnek. Komolyan vették azt, hogy a fehér faj veszélyben van, elhitték, hogy a muszlimoknak halál jár, ezért cselekedtek.

Az, amit az Origo nevű kormányzati propagandaoldal (és a hozzá hasonló nem kevés számú) művel, borzasztóan veszélyes, hiszen megpróbálja elfedni, átírni a valóságot. Továbbra is hiszem, hogy nem véletlen a lap időzítése, hiszen a legutóbbi szélsőjobboldali terrortámadás 4 nappal ezelőtt történt, amelynek híre bejárta a világsajtót. Ezzel a hazai kormányzati propaganda kevéssé foglalkozott – a Magyar Nemzet például megemlékezett a történtekről –, illetve akik még megszóltaltak például a közmédiában az üggyel kapcsolatban, azok is megpróbálták mosdatni az elkövetőt. Hogy csak simán elmebeteg volt, vagy hogy ez egy természetes önvédelmi (!) reakció volt a Németországba érkező migránsok jelenlétére, és egyéb értelmezhetetlen és elképesztő kifogások hosszú sora. Természetesen soha nem fogják elismerni, hogy pont az Orbán Viktor által is képviselt politika az, ami ide vezetett. Konkrétan a folyamatos uszítás és gyűlöletkeltés, a fehér, keresztény faj felsőbbrendűsége és a menekültekkel szembeni előítéletek állandó sulykolása.

Nem állítom, hogy az, amit az antifasiszták képviselnek, követendő cél lenne. Azzal nehéz azonosulni, hiszen az erőszak a legtöbb esetben még több erőszakot követel. Azonban itt nem gyilkosokról beszélünk, hanem rongálókról, akiknek a jelentőségét nem kellene többre becsülni, mint amekkora az valójában. Azzal ugyanis, hogy szélsőbaloldali erőszakról, terrorról beszélnek, lényegében elterelik a figyelmet a valós problémáról, ami nem más, mint a szélsőjobboldali terrorizmus egyre jelentősebb, tényszerűen, számokban kifejezhető növekedése. Emberek százainak haláláról beszélünk, akik ártatlanok voltak, mégis áldozataivá váltak ennek az egyre erősödő ideológiának. Ideje lenne abbahagyni a valós problémák szőnyeg alá söprését, hiszen egy napon talán Magyarországra is elérkezik ez a terrorhullám. Az alapok már régen készen állnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.