Szeptember 23,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem Erdélyben küzd a székelyekért, hanem Magyarországon küzd a magyarok ellen

Verőfényes szombat reggelt! Ha a fene fenét eszik, akkor is mindjárt itt a tavasz. Már kopogtat a küszöbön, vagy ahol tud. Ha netán lesz még hideg és hó, arra a kis időre majd átülünk egy másik autóba. Sokáig nem tarthat.

Most nem foglalom össze a tegnapi napot, mert agytolulásom lett a székely kultúrharcostól és el kell mondanom, nehogy megüssön a szél még orgonavirágzás előtt. Gyengébb idegzetűek szundikáljanak olvasás helyett, a többieknek jó lesz kávépótlónak.

Az alább szereplő mondattal biztosan sokan találkoztak a hírfogyasztó olvasók közül, de inkább csak címként használták a szerkesztőségek. Gondolom, jól hangzik, felkelti az olvasók érdeklődését. Helyes, címet így kell választani, azonban ez a mondat többet érdemel annál, mintsem egyszerű kilincs legyen az ajtón. Ez a mondat maga az ajtó.

A nácizás nagyon bánt, mert székely vagyok, és a székelyek sem nem nácik, sem nem kommunisták

Az Index szerint ezt mondta Demeter a Mandiner által szervezett vitán. A Mandiner című lap nem idézi szó szerint a mondatot, csak megemlíti a kultúrharcos felháborodását, amiért lenácizták.

Térjünk vissza arra a mondatra, mely – szerintem legalábbis – kulcsfontosságú ennek a kártékony figurának és a hozzá nagyon hasonló többinek a megértésében. Demeter nem náci, mert ő székely. És a székelyek nem nácik, nem kommunisták. Tehát neki születése jogán jussa a nem-náciság és a nem-kommunistaság. Ez a mondat egyben azt is jelenti, hogy aki székely, az nem magyar. Hiszen a kormány különféle tagjai és leffentyűi – Orbán Viktortól Kövér Lászlón át Huth Gergelyig vagy éppen Bayer Zsoltig – mondhatni napi rutinnal kommunistázzák le a magyarokat. Tehát a magyar simán lehet kommunista. Ugyanakkor az ellenzék soraiban egyre gyakrabban hangzik el az a felismerés, hogy a fideszes társaság egyre sűrűbben mutatja annak a jeleit, hogy egészen a náci ideológiát kezdik átvenni. Én is így gondolom, mondtam és mondani is fogom, ameddig így gondolom. Egy magyar – vagy A magyar – tehát Demeter szerint lehet náci és lehet kommunista. Egy székely pedig nem lehet. Nyilván úgy születik. Különleges. Innen már egy lépés, hogy székely szarta a magyart. Ez a mondás létezik, használják, komolyan is gondolják. A saját fülemmel hallottam.

Demeter Szilárd ékes példája annak a megélhetési puhatestűnek, amilyenből elég sok van ebben az országban, mégis kiemelkedik közülük, mert a megnyilvánulásai, a hőzöngései, a telhetetlen mohósága és a megfellebbezhetetlennek vélt mindentudása mellett valóban csak egy karszalag hiányzik ahhoz, hogy az ember abba a tévedésbe essen: valamelyik Hitler-hűségest látja és hallja.

Demeter Erdélyben született és ott is élt egészen a közelmúltig. Filozófusi diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen, különféle folyóiratoknál dolgozott Erdélyben – alkalmanként Orbán János Dénessel is összesodorta az élet-, aztán éveken át cipelte Tőkés László táskáját és támogatta a nagyszerű püspököt, ha szükséges volt – végül úgy döntött, nem Erdélyben küzd a székelyekért, hanem Magyarországon küzd a magyarok ellen. Orbán János Dénes sem Erdélyben hirdette meg a kultúrharcot, hanem ő is hátrahagyta a szülőföldjét, mert – gondolom – Romániában nem nagyon lehet megélni a háborúzásból, itt azonban igen. Legalábbis ameddig Orbán Viktor osztja a pénzt és a pozíciót, addig igen.

Ez volt tehát a kultúrharcosok indulása, mára pedig ott tartunk, hogy a székelyek nem nácik és nem kommunisták, ám:

Most először valami olyan történt, amit nagyon nem szeretnek a futóbolondok, és most a scrutoni értelemben vett futóbolondokra, a szélsőliberálisokra gondolok. Azért ugatnak ennyire, mert nekem sikerült elérnem, amit ők harminc éve igyekeznek megakadályozni: széles szakmai konszenzus, demokratikus folyamat alapján kijelölődött negyvenöt olyan középgenerációs szerző, akiket nem lehet kisajátítani sem egyik, sem másik oldalról.

Magyar földön dúsan tenyésznek az ugató szélsőliberálisok, mondja a szülőföldjét gondolkodás nélkül elhagyó, minden irányból nácinak látszó, náciként gondolkodó, náci retorikát használó büszke székely. Mondja ezt a magyar adófizetők pénzéből kultúrát meghatározni akaró, azt a saját ízlése szerint támogatni vagy éppen eltaposni szándékozó, az olvasókat frontálisan pofán köpő – mert majd ő megmondja, mi az érték és mi nem az – büszke székely, aki születése jogán nem lehet soha sem náci, sem kommunista. Mondja ezt abban az országban, ahová önként költözött, amelyik befogadta és amelynek lakóit, pontosabban a neki nem tetsző magyarokat gondolkodás nélkül nevezi ugató szélsőliberálisoknak.

Ha létezik olyan posványszagú önbecsapás, amitől garantáltan felkavarodik a gyomrom, ez biztosan az. De ezek szerint egy székely, de legalábbis ez a székely nem érti. Ostoba hozzá.

Veszem a búcsúmat, hamarosan jön valaki és jól beszól. Kellemetes ébredezést!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!