Szeptember 27,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A párhuzamos valóság egy veszélyes dolog

Van néhány száz – ha még emlékszünk rá: 200 ezer + 1 – liberális, aki képzelt diktatúrában él. Mint az a katona, aki folytatja a háborút, mert elfelejtettek szólni neki, hogy véget ért. Ők magukat független értelmiségnek nevezik. Ezek az állítólagos független értelmiségiek hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban. Ha valaki megkérdőjelezi a monopóliumukat – miszerint ők mondják meg, mi a teljesítmény, mi a jó irodalom, mi a rossz –, az készüljön fel a verbális lincselésre: könyörtelenül kifészbukozzák. 

Ezek itt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának szavai, aki kissé érdekes látja a világot. Szerinte ugyanis vélhetően Orbán uralma nem egyenlő a diktatúrával, azt az emberek százezrei, talán milliói is csak beképzelik. Azt hiszik, hogy a szólásszabadság korlátozása, a média propagandává tétele, valamint a bíróságok függetlenségének megszüntetése a diktatúra eszközei, nem pedig azt, hogy Orbán így mutatja meg, mennyire szereti a saját hazáját és népét. Mi hülyék azt hisszük, a rendőrség polgárok elleni felhasználása, valamint az egyházak közpénzen történő megvásárlása nem jó irány. Nem látjuk az ebben rejlő nagyszerű lehetőségeket, nem látjuk, hogy épp szuverenitásunkat kapjuk vissza azzal, hogy lényegében szinte minden döntés lehetőségét kiveszik a kezünkből.

Demeter Szilárd azonban tudja az igazságot, tudja, hogy az, amit Orbán tesz az egyetlen út. Orbán Viktor egy hős, a polgári, nemzeti, keresztény Magyarország megmentője. A diktatúra meglétén vitatkozni sok értelme nincs, maximum annak elnevezésén. Mert Orbán uralma nem hasonlítható Hitleréhez, vagy Sztálinéhoz, hasonlítható viszont az újkor diktátoraihoz, Erdoganhoz vagy Putyinhoz. Lehet, hogy sokan azokat is demokráciának mondják, attól azonban az még nem válik igazzá. Putyin és Erdogan is eltünteti, megsemmisíti politikai ellenfeleit, mint ahogy ugyanezt teszi Orbán is, egyedül az eszköz más. Hogy ez demokratikusabbá teszi-e a meglévő rendszert, vagy sem, mindenki döntse el.

Demetert az is zavarja, hogy állítása szerint ezek a liberálisan gondolkodók, akik magukat független értelmiségnek gondolják, hajlékonyak, sokféle ideológiával tudnak azonosulni, idomulni aktuális világtrendekhez, csak maradhassanak megmondó pozícióban. Ez a mondat mondjuk elég sok igazságot rejt, a probléma azonban az vele, hogy inkább a nemzeti oldalra jellemző. A kommunista ellenes, egykor a Kommunista Párt intézményében dolgozó Kövér László vagy a liberális ellenes, egykori liberális Orbán Viktor sem az ellenzék padsorait koptatja. Mégis ők azok, akik abba az irányba hajlonganak, amerre a hatalmat és pénzt remélik. Orbán volt már minden pályafutása alatt, csak egyenes ember nem. Ideológiája már-már követhetetlen, feltéve, hogy valaha is rendelkezett vele.

Az Orbán-kormány jó pár fontos pozícióban ülő politikusa köszönheti pályafutását Soros Györgynek, mégis ők azok, akik ma teli szájjal köpködik. Képtelenek ma kiállni azért, amiért egykor elviekben még kiálltak. Saját múltjukkal mentek szembe és tagadják le a legegyértelműbb igazságokat. A Fidesz politikusai napraforgóként fordulnak abba az irányba, ahonnan a pénzt és a hatalmat remélik. Elég csak belegondolni abba, hogy Orbán igencsak vallásellenesként kezdte demokrata pályafutását, ma viszont már a keresztény Európa védelmezője, a magyar egyházak legnagyobb támogatója. Nem az elvei miatt váltott, hanem rájött arra, hogy az egyház fontos ahhoz, hogy egy miniszterelnök még nagyobb hatalomra tehessen szert.

Demeter legutolsó mondata talán még a korábbi megjegyzésekhez képest is nevetséges. Szerinte ugyanis a baloldali – bár ezt nem mondja ki – véleményterror szereplői azok, akik megmondják mi a jó és mi a rossz. Ők azok akik eldöntik, hogyan formálódjon az irodalom. Nem tudom, emberünk mit csinált az utóbbi pár évben, de jó lenne ha felébredne végre, hiszen ha véleményterrorról van szó, akkor annak elkövetője a nagyon polgári és nagyon demokratikus Orbán-kormány, amely már a gyermekeinket is úgy szeretné nevelni, ahogy neki tetszik. A diákok és tanárok, valamint a többi szakmabeli szervezet folyamatos tiltakozása ellenére is egy olyan Nemzeti Alaptantervet hoztak létre, amely megcsúfolja az oktatást. De ugyanez igaz a színházak világára is, amelyet megpróbált a Fidesz a saját kezébe venni, elég ha megnézzük, milyen sikeres volt a Nemzeti Színház rendezőjének jobboldali, nemzeti cseréje.

A kutyát sem érdekli, hogy egy vers, színdarab vagy novella jobboldali vagy sem, az embereket azt érdekli, hogy jó-e vagy sem. Ha jó, akkor olvasni, nézni fogják, ha nem az, akkor attól egyszerűen távol maradnak. Alföldi Róbert irányítása alatt a Nemzeti sikeres volt, alig lehetett jegyeket kapni, ma viszont még az aznapi előadásokra is könnyedén lehet jegyet vásárolni. Ennek nem az az oka, hogy Alföldi liberális, hanem az, hogy ő egy kiváló, világszínvonalú rendező, ellenben az ő helyére kinevezett nemzeti vezetővel. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója kissé eltévedt, ezért jó lenne, ha szólna neki valaki, hogy rossz oldalt savaz. A fenti állítás ugyanis szinte teljes egészében igaz, a gond azonban az, hogy pont arra az oldalra, amelynek ő maga is tagja. A párhuzamos világok megléte veszélyes, pláne akkor, amikor néhanapján a valóság bekopog az ajtón és jól pofánvágja az embert.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!