Február 21,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Párhuzam

Az alábbiakban nagyon röviden és nagyvonalakban, egy egyszerű példán keresztül próbálok párhuzamot vonni az emberarcú szocializmus és az emberellenes kapitalizmus között.

Adva van a Mátra alján egy, még a múlt század második felében épült erőmű, a hozzá tartozó bányával együtt. Mivel a nehéz testi munkát végző dolgozók igényelték a tiszta, friss levegőt, a kikapcsolódást, a virágokat, a pihenést, a közeli hűtővíz tavának környékét rendbe hozták. Felparcellázták, és a dolgozók részére vagy kedvezményesen bérbeadták, vagy egyszerűen értékesítették.

A víz közelsége sokakat horgászatra csábított, rövid időn belül megalakult a horgász egyesület. Ahogy telt az idő, a taglétszám olyan rohamosan nőtt, hogy szinte már csak kihalásos alapon lehetett tagságot szerezni az egyesületben.

Az erőmű karbantartotta a területet (amely nem mellesleg üzemi terület a maga szabályaival), és anyagi terhet, hozzájárulást vállalva „beszállt” a tó halállományának fejlesztésébe is.

Ezen idilli kép egészen pontosan addig tartott, amíg az erőművet első alkalommal eladták egy külföldi társaságnak. Röviden, magyarul: privatizálták.

Az új tulajdonos – a szóbeszéd szerint – ugyan fenntartott még egy bizonyos színvonalat, ám ez a korábbiakhoz képest jóval szerényebb volt. Nos, körülbelül eddig a pontig beszélhetünk arról, amit emberarcú szocializmusnak nevezhetünk.

Egy újabb tulajdonosváltást követően aztán nagyot fordult a világ. Új termelő egységek épültek, de sajnos leginkább a természet, az élő környezet kárára, beleértve a tavat és annak állapotát is.

Az egyesület 2019-es elnöki beszámolója megemlíti, hogy az előző évben a Mátrai Erőmű már nem hajtott végre telepítést, ugyanis az olyan változásokon ment át, hogy nem tudtak (?) a tározó tavának telepítésén segíteni. Ezzel egyidőben rég nem látott alacsony vízállás jelentkezett, ugyanis a tó vizét hígitásra használták, hogy egy nagyobb szennyeződéstől megvédje a környezetet. Ilyen értelemben kijelenthető, hogy a tó többé nem a sok tízezer forintot befizető horgászok javát szolgálta.

Ez pedig már egy új minőség, a kapitalista szemléleté, amely felváltotta azokat az évtizedeket, ameddig nem volt szükség hasonló „mutatványokra”, hiszen mintegy magától értetődő volt, hogy védjük, óvjuk a természetet, saját környezetünket. Tanulság nincs, legfeljebb egy naiv elvárás: ha egy tulajdonos képtelen építő kapitalistának lenni (mert azért van ilyen is a világon, valahol a Lajtán túl), akkor a profit hajhászása mellett legalább legyen minimálisan körültekintő.

Mészáros György

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.