Február 20,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Lesz ez még rosszabb is

Hosszú évek óta állok egyre nagyobb értetlenséggel mindazon dolgok előtt, amelyeket Magyarországon szinte naponta nyom le a torkunkon az ország vezetése, a nagyon magabiztos arcátlan hatalom. A fejemben az értetlenség, a szívemben a reménytelenség, a lelkemben az elkeseredettség uralkodik.

Minden nap elmondjuk, számtalan helyen, hogy ennél lejjebb már aligha van, a közállapotainkat illetően. Azt is tudjuk, talán fel is fogjuk, hogy nemzedékek életére fog kihatni az a rombolás, amit a FIDESZ-pestis okoz az országnak. Még sincs változás, a néhány pusztába kiáltott szó pont annyit ér, mint a konkrét kérdésekben kinyilvánított szakemberi vélemény – semmit.

Életünk szinte minden területét érintik a csalások, visszaélések, a lakosság hülyének nézése és semmibe vétele, az otromba, az érintettek érdekeit lábbal tipró intézkedések. Akkor sincs változás, mert nem állunk ki nemhogy egymásért, de már saját magunkért sem. Tíz év alatt egyszer lebegett a levegőben az országos sztrájk megszervezésének ígérete, és abból sem lett még csak egy bolhaméretű esemény sem. (Hiába, nem vagyunk Hong Kong, még csak Albánia sem…) A szakszervezetek – vagy ami maradt belőlük – vagy nem tesznek semmit, vagy egymással „küzdenek”, vagy egyszerűen hagyják magukat megvásárolni.

Egy kézen meg lehet számolni, hány olyan minisztere volt az országnak az elmúlt tíz évben, akiket valóban szakembernek lehet tekinteni az adott területen. Sem tehetségre, sem hozzáértésre nincs szükség a NER-ben ahhoz, hogy bárkit belepottyantsanak egy bársonyszékbe vagy egyéb vezető pozícióba. Egyetlen dolog kell hozzá – feltétlen engedelmesség, no meg a parancsok végrehajtása. Mindegy, milyen baromság pattan ki egyesek beteg agyából, lesznek, akik zokszó nélkül nekilátnak a „feladat” végrehajtásának. Sem a szakemberek véleményét nem veszik figyelembe, sem a várható következményekkel nem számolnak, sem a halkan elnyögdécselt tiltakozások nem számítanak, csak a szentnek vélt cél, bármi legyen is az.

Szerintem a cél az ország lerablása, az istenáldotta nép lebutítása, a „haza” magas ívből való lesajnálása. (Már attól is rosszul vagyok, hogy a szájukra merik venni ezt a szót.)

„Nem maradnak örökké…” – mondta a minap az egyik rokonom. Az ő életének egynegyedében már „maradtak”, és ahogy 2018-ban meg lett „ígérve”, most már évtizedekig mozdíthatatlanok lesznek. Ez utóbbira azért ne tessék mérget venni!

Amiért mindenről – ezredszer talán –  beszélni akarok, az egy tanulmány, amely a napokban jelent meg, akadémiai és pénzügyi szakemberek nagyon alapos és szerteágazó munkája. A kiadvány címe Munkaerőpiaci tükör 2018.  Nem állítom, hogy könnyen és gyorsan olvasható mű, viszont mellbevágó, azt garantálom.

Csak a legfontosabb megállapítások lényegét idézem belőle.

Évek óta mondják az oktatáshoz értő szakemberek, hogy a 2010 után a közoktatásban bevezetett reformok rengeteg kárt okoztak, és ezt most közgazdászok számokkal és grafikonokkal is bizonyították. Legutóbbi csodája ennek a romboló gépezetnek az új NAT, amelyről olyan sokan és sokat írtak már, hogy én most nem teszem meg.

Maradok a rengeteg kárnál, amit elszenvedett eddig és fog a jövőben is a magyar közoktatás. Mert mindannyiunkat érint, akkor is, ha nem igazán akarunk belegondolni. Az utánunk jövő korosztályok tanításánál és nevelésénél – szerintem – nemigen lehet fontosabb feladata egy államnak. Talán csak az egészségügy, amely a ma élők életét hivatott megvédeni a bajoktól. Nem véletlenül törekszik egyre több ország arra, hogy jóléti társadalommá váljon. Annak eléréséhez nélkülözhetetlen a korszerű tudás, a fejlett köz- és egyéb oktatás. Ezzel nem lehet nem tisztában lenni, mint ahogy az is egyértelmű, hogy ha valamiről tényekkel, számokkal lehet bizonyítani, hogy pocsék vagy használhatatlan, akkor az az is.

Azon sem kell sokat lamentálni, miért halad a korszerű oktatással pontosan ellenkező irányban a mai magyar pártállamkormány. Mert csicskákra, bólogató jánosokra, „Parancs, értettem!”  katonákra van szükségük. Ahogy ma sem a szakértelem „tarol”,  úgy a jövőben se legyen esélye. Ahogy ma sem kell a tájékozott, gondolkodó nép, úgy holnap se legyenek olyanok, akik megkérdőjelezhetnének bármit, amit a hatalom tesz vagy mond. Ahogy most is kiválóan el lehet evickélni választások alkalmával egy kis ócsó krumplival, ajándék makarónival, úgy a jövőben is érje be a nagyérdemű közönség a morzsákkal, amiket négyévente nekik szórnak. Csipegetnek, éldegélnek, többre ne is legyen szükségük. (Jóléti állam… az. Kinek a luxus, kinek a nyomor, átlagban, ha ügyes a statisztika,  kijön valami.)

Ha ezt is hagyjuk, mint annyi mindent az elmúlt tíz évben, akkor valóban évtizedekig hatalmon maradnak. Ha azt is hagyjuk, hogy megnyomorítsák – agyilag mindenképpen – az utánunk jövőket – legyenek a mi családunk vagy mások gyerekei – hogyan nézünk majd egyszer azoknak a szemébe, akik mégis képesek lesznek, magyar  oktatás ide vagy oda, hogy felfogják, mit művelt ez a rendszer az életükkel és a lehetőségeikkel?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.