Nyílt levél a NAT készítőitől Madách Imrének és Katona Józsefnek
Kedves Imre és József!
Mi, a Nemzeti Alaptanterv kreálói, sajnálattal közöljük önökkel, hogy a jövő ifjúsága már csak akkor fogja tanulni műveiket, ha önként és dalolva bevonszolja a seggét egy könyvtárba. Ugyanis az a döntésünk született, hogy kihagyjuk önöket nemzetünk dicsőséges alaptantervéből. Uraim! Az idők változnak. Az önök művei már nem nem férnek bele a mi új eszmerendszerünkbe.
Nos, Imre, lássuk először az ön művét. „Az ember tragédiája”. Ne is haragudjon, de a mi tantervünkben nem fordulhat elő, hogy tragédiáról beszéljünk. Itt kérem kizárólag dicsőségről lehet beszélni. A gazdaságunk dübörög, az Unió még tolja a lóvét, melyből csodálatos beruházásokat hozunk létre. Nézzék a rengeteg stadiont, a negyven centis kilátót, a meggazdagodott magyarokat!
Imre! A mi Luciferünk mutatja meg az igazi világot az Ádámoknak. Mi az ő szemével látunk, és az ő elveit követjük. Ellenben az ön Ádámjáról még az sem derült ki igazán, hogy valóban képes-e kereszténynek látszani? Hogy képes-e felülmúlni önmagát a nemzet fellendülése érdekében, és Lucifert követve, keresztény köntösben az emberi faj alfahímjévé válnia. Egyáltalán heteró ez a pali?
Belátjuk, hogy Éva az már más tészta. Ő legalább szereti a tiltott gyümölcsöt és szívesen bűvölné a kobrát. Ha ma élne, talán még a Borkai-filmbe is bekerülhetett volna. Vagy akár helyettes-államtitkár is lehetne.
József! Az ön műve valahogy olyan… hát nem is tudjuk, mi a jó szó rá… fura. Nézzük a címszereplőt. Bánk bán, ugyebár. Nos, mondja meg nekem, hogy miként lehet egy ilyen nevet adni egy címszereplőnek? Bánk. Még ha Horthy lenne, az rendben volna. De akkor sem mint bán, hanem minimum lovastengerész. Ráadásul még megöli a királynét is. Na ez már sok.
Kérem! Mi itt épp egy koronázást szeretnénk elérni, csak az a rohadt Duna az Istenért nem akar befagyni. Hát milyen fényt vetne ez a mi drága Anikónkra?
Aztán itt van ennek a Tiborc nevű parasztnak a siránkozása. Ez is miért nem Lakatos, miért pont Tiborc? Ha már panaszkodik. Csak azt ne mondja, hogy ez is Gyöngyöspatán született! Mert azok most nagyon tudnak panaszkodni. De nézzük csak meg, hogy mit is mond.
Te szánsz nagyúr? óh a magyar se gondol
Már oly sokat velünk, ha a zsebe
Tele van…
Ilyet a mai világban? Hogy nem szánjuk a szegényeket? Hát ki ad nekik 28 500 forintos minimálnyugdíjat? Ki ad nekik 12200 forintos családi pótlékot? És ez lenne a hála? Egyáltalán mi az, hogy a magyar nem gondol velük, ha zsebe tele van? Kérem! Akiknek tele van, azok kemény munkával, Isten segítségével és némi szerencsével jutottak el oda, ahol tartanak. Ha az ön Tiborca is keményen dolgozott volna, nem kellene rinyálnia.
Mellesleg nekünk is van egy Tiborczunk. De az, mint ahogy a többi nertárs is, keményen megdolgozott mindenért, amije van. Tessék megnézni. Évek óta a saját lábán áll. Mondhatni, hogy ő hozta el a fényt az alagút végére. Ami igaz még nem látszik, de idővel látható lesz. Csak meg kell keresnie a megfelelő izzót.
Egy szónak is száz a vége. Önöket lecseréljük Wass Albertre és Nyírő Józsefre. Mert ahogy Kásler miniszter úr is megmondta, az új Nemzeti Alaptanterv „ötvözi a legmodernebb, legeredményesebb nemzetközi pedagógiai gyakorlatot a magyar oktatás hagyományaival és értékeivel, és erősíti a nemzeti identitást”.
És mi addig nyújtózkodunk, ameddig a Takarónk ér. És önök, uraim, már nem férnek a mi Takarónk alá.
Kocsis Lajos
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.