Április 16,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

LUCA AJTAJA


Kúra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Járvány ide, vírus oda, minket aztán pont nem érdekel! Idén még meg sem fáztunk. Hja kérem, edzettség kérdése! Gyaloglás, favágás, cipekedés stb. „Humor, jókedv, daliás izomzat!” (Sándor György idézet). A biztonság kedvéért azért minden nap bedobunk egy lódarázs nagyságú C vitamint… ez még belefér. Mert amúgy nem szedünk gyógyszert. Soha. Minden betegség úgyis magától múlik el…. Mi meg nem vagyunk betegek. Bár egy kicsit mintha kaparna a torkunk, de ez biztos azért van, mert sok port nyeltünk a pincében tuskó hasogatás meg forgács söprögetés közben…

Este valahogy megkívánjuk a teát. Nemrégen kaptunk egy-egy doboz indiai meg angol „füvet”. Reszelünk bele egy darab friss gyömbért is, mostanában kaptunk rá erre a kis ronda, de igen ízletes csodagumóra. Nyilván a forró italnak köszönhető, hogy nagyon mennénk már lefeküdni… pedig még csak fél tizenegy van. Egy picit még kapar a torkunk, de reggelre kutya bajunk se lesz…

Éjjel fél egy: arra ébredünk, hogy átvágták a torkunkat. Nem kicsit, nagyon. Nyelésről, levegővételről szó sem lehet. De arról se, hogy nekiálljunk teát főzni. Különben is gyulladásra hideg kell. Mert hogy ez csak egy kis torokgyulladás. Szerencsére van hideg szénsavas ásványvizünk, lehajtunk egy vödörnyit, máris jobb. Reggel frissen, majdnem üdén, torokfájás mentesen ébredünk.

Na ugye. Már el is múlt. Igaz, egy kicsit mintha fájna a fejünk. Hát persze, még nem ittunk kávét. Meg mintha levesedne az orrunk is, de kit érdekel. Majd elmúlik. Nem múlik el. De nem vészes. Tegyük csak szépen a dolgunkat. Napközben elszopogatunk egy-két gyógycukorkát, de valahogy jól esne egy kis erős valami is. Torma! Meg fokhagyma! Igaz, hogy büdösek leszünk, mint a kisbíró kapcája, de úgysincs kedvünk emberek közé menni, meg már úgysem érzünk szagokat…

Az esti tea után úgy gondoljuk, hogy nagyon elfáradtunk az egész napos munkában, le kellene feküdni. De valami nem stimmel: megállt az óra? Még csak negyed nyolc? Igen. Na és akkor mi van? Egyszer legalább végignézünk valami filmet, aztán kialusszuk magunkat. Éjjel fél egy: távirányítóval a kezünkben arra ébredünk, hogy tökéletesen kialudtuk magunkat és mellesleg folyik az orrunk.

Nagyon. Nem, nem folyik, vérzik!!!! A tévében meg a Bostoni halottkémek című opusz megy. Milyen stílusos… 😀 Miután egy raklapnyi papírzsepi meg törlőpapír segítségével felitatjuk az ágyunkban keletkezett vértócsákat, tiszta ágyneműt húzunk, betamponáljuk az orrunkat, megiszunk egy liter baromi hideg szénsavas ásványvizet, kilőjük a halottkémeket és megpróbálunk elaludni. Reggelig már csak háromszor ébredünk fel, ebből kétszer a macska riaszt, mert éhen akar halni. Én meg szomjan…

Másnap már kicsit ramatyabbul vagyunk, odáig fajul a helyzet, hogy lázmérésre vetemedünk. Soha nem vagyunk lázasak, most is csak egy szánalmas 37,5-öt produkálunk. Na ugye! Ez nem betegség. Kicsit feldobódunk, jól belakmározunk, bőven csapatjuk a tormát, gyömbért, erős zöldpaprikát, lila- és fokhagymát. De miért köhögünk???????? Az étrendünket haladéktalanul kiegészítjük egy kis fahéjas mézzel… A gyerekek belém tukmálnak valami köhögéscsillapítót is. Csakis az ő kedvükért hajlandó vagyok bevenni. Félénken érdeklődnek, hogy nem kéne-e… Nem!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem megyek orvoshoz, a végén majd kitalálja, hogy beteg vagyok! Egy frászt!

Este újfent korán fekszem, nyilván az előző éjszakai viszontagságok miatt vagyok fáradt. Éjjel fél egy: mi a jó fene ez? Most már mindig ebben az időpontban fogok ébredni ?…. Történetesen nem vérzik az orrom, viszont köhögök, mint állat. Iszom egy vödör ásványvizet. Nem bírok aludni. Tévé bekapcs: Bostoni halottkémek. Anyád! Nincs valami vidámabb? De: Gyilkos elmék, Kaptár, Házibuli Attilával… Maradok a halottkémeknél. Dupla epizód. De jó, valahogy kihúzom reggelig.

Reggel. Még nem is aludtam. Köhögök… C vitamin, köptető, fokhagyma, gyömbér, torma… Hál’ Istennek, a gyomrom még bírja ezt a kombót, sőt, ha beledöglök, akkor is főzök egy csilipaprikás húslevest, de előtte dafkéból megiszom egy doboz jéghideg sört. Fáj ugyan minden mozdulat, de csak nem pusztulok már bele egy főzésbe???? De. Majdnem. Le kell feküdnöm. Délután. Úristen, ez már a vég. Jó, csak ide a nappaliba, egy pár percre. Úgysem tudok aludni. De. A macskával…

Este nyolc óra, tea, gyömbér, torma, orrfolyás, fokhagyma, köhögés, fél egy, halottkémek, köhögés, fáj a fejem, gyilkos elmék, köhögés, orrfolyás, ezredik papírzsepi, háromezredik liter ásványvíz, pisilni kell, fáj a fejem, köhögök, éhes a macska, konkrétan lesz@rom, majd a halottkémek megetetik…

Reggel teljes bénaság, valamint test szerte olyan izomláz, mintha végigcsináltam volna a Cooper tesztet, meg a Vasember próbát. Szerintem olyan kockás lett a hasam, hogy káposztát lehetne gyalulni rajta. Megnézném, de nem hajlik sem a nyakam, sem a hátam, sőt semmilyen testrészem sem. Pedig fel kell kelni… nem megy… nem tudok mozdulni… Dehogynem! Egy fergeteges köhögőroham mindent megold!

Három nap múlva: elfogyott hat kiló gyömbér, két üveg torma, több száz fej fokhagyma, negyven liter tea, tíz karton ásványvíz és nyolc tálca hideg sör, két fazék húsleves, egy füzér dögerős csilipaprika, több raklap papírzsepi és kéztörlő… Kora este Poirot novellákra és Kisvárosi gyilkosságokra alszom el (imádott barátaim, a halottkémek csak éjfél után jönnek megetetni a macskát ….addig ki is alszom magam), a fejem is csak akkor fáj, ha köhögök. Igaz, az izomláz még megvan…

…meg mintha egy kicsit kaparna a torkom….

U.i.: Tudom, hogy betegséggel nem illik viccelődni, főleg ilyen komoly járvány idején. De örökös rettegésben sem „illik” élni. Nevessünk hát egy kicsit, hátha könnyebb lesz … Gálvölgyinek van egy aranyos mondása: „Hálás vagyok, ha valaki megnevettet, sírni magamtól is tudok…” Én ehhez tartom magam… A viccet félretéve, vigyázzunk magunkra és másokra is!

Sági Zsuzsanna

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.