Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Kaleidoszkóp


Orbán naplója

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelt Naplóm!

Írhattam volna „kedves naplóm”-at is, de én mindenkinek megadom a tiszteletet, akinek jár. A naplómnak jár, mert az nem pofázik vissza.

Történelmi jelentőségű nap volt ez a mai. Nehézkes volt az ébredés, mert a baloldali médiafölény megint lerúgta a vesémet, de mi magyarok harcos nemzet vagyunk: ha lerúgják az egyik vesénket, mi bátran odatartjuk a másikat is. Azt írta az ellenség újságja, hogy fordítva ülünk a dakota lovon, a szolgáink meg két fél dísztökkel produkálják a lódobogást. Turulszárnyfesztávolságnyira vannak lemaradva az igazságtól, mert mi már rég átnyergeltünk kipcsak lovakra és azokkal húzzuk Európa zászlóshajójának gazdasági motorját. Követhetetlen számukra a szédítő pávatánc, de én nem lankadhatok. De nem volt több idő a rossz nyelvekkel foglalkozni, kihúztam a gatyámat Nárcisz kutya szájából, föltettem a nemzeti szemüvegemet, mert az nem csak öltöztet, hanem én mindig azon keresztül nézek mindent, és már készen is álltam, hogy elinduljak a csatába.

Az utazás némi izgalommal járt, félő volt, hogy Brüsszel helyett véletlenül megint Strasbourgban landolok, kínos dolog, ha az ember eltéveszti, hogy merre tart.

Ma ismét megmutattunk Európának, sőt az egész világnak, hogy a magyarokkal nem lehet packázni, mi nem rejtőzünk a nemzeti összetartozás függönye mögé, megvédjük magunkat a fenyegetéstől és harcolunk akár a láthatatlan ellenséggel is. Főleg azzal.

Büszkeségre ad okot, hogy Brüsszelben ma megint mindenki úgy fütyült, ahogy én táncoltam!

Elmondtuk, hogy nálunk jogállam van, mert az állam én vagyok és nekem mindenhez (is) jogom van.

Magyarországon szólásszabadság van, mindenki azt mond, amit akarunk. (Konok Péter)

A korrupcióról is kérdeztek, ami számunkra érthetetlen, hiszen a korrupció az, amikor mások lopnak, de mi arra nagyon figyelünk, hogy rajtunk kívül senki ne jusson hozzá semmilyen forráshoz.

A gazdaságpolitikában és költségvetési kérdésben még nincs egyetértés közöttünk, de Matolcsy már keresi a legkedvezőbb Grabovoj számkombinációkat, hogy Magyarország is bemutathassa a számait. Nem hagyhatjuk, hogy tisztességtelen eljárással a gazdagabb országok több forráshoz jussanak. Én ugyan elégedett vagyok a fizetésemmel, de az udvartartásomat folyamatosan hízlalnom kell, arra pedig nem futja a megtakarításaimból. Puritán módon élek, megtakarításom nincs is, hiszen a takarítás az asszonyok dolga, én pedig nőügyekkel nem foglalkozom.

A szomszéd bezzeg olyan gazdag, hogy a szeme alatti táskákat bőröndökké kellett alakítani, de még így sem fér el ott az összes pénze. Nem irigykedem, mert régi barátok vagyunk, de nem várhatom, hogy ő segítsen ki a bajban, keményen keccsöl ő is a napi betevőért.

Így újra megvívjuk szabadságharcunkat Brüsszellel és az Unióval, nem engedjük, hogy egy tollvonással elbánjanak velünk, saját fegyverünket fordítva ellenünk, hiszen a golyóstollat is mimagyarok adtuk a világnak, ha akarnánk, bármikor visszavehetnénk, de nem vagyunk mi tollvajok.

Hiába kaptunk sárga lapot, nem hátrálunk meg, mi a kispadról önfelfüggesztett állapotban is tudunk dirigálni, és akár nemzetközi kézjelekkel is kifejezhetjük nemtetszésünket, de mi úriemberek vagyok, így ilyesmire nem vetemednék. Legalábbis amíg haza nem érek.

Fárasztó nap volt ez, lassan be is fejezem, mert a körmömre ég a gyertya, de kénytelen vagyok ezt használni naplóíráshoz, pocsék itt a világítás, mióta a vejem izzót cserélt.

Alvás előtt elengedhetetlen még egy gyors ima a házioltár előtt.