NEHAZUGGY

Vakon soha nem fogjuk látni a valóságot

Lázár Gergő | 2020. Február 4, Kedd | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország lakossága elszegényedett. Mi sem meggyőzőbb bizonyítéka ennek, mint az, hogy szerencsétlen Orbán Viktornak sincs egyetlen félretett lyukas fillérje se. Ebben az országban szinte mindenki szegény, annak ellenére, hogy elviekben hasítunk gazdaságilag, mint a fene. Nos, ez mégis úgy tűnik, hogy nem hatott túlzottan az emberek életére, hiszen máskülönben hogyan lehetne magyarázni azt, hogy a minimálbér mértéke Magyarországon EU-s szinten is az egyik legalacsonyabb? Arról már nem is beszélve, hogy a V4-es országok sorában konkrétan az utolsó. Ami legalábbis meglepő azok után, hogy mi elvileg nem Szlovákiával és Csehországgal, de Ausztriával kívánjuk felvenni a harcot. Felvehetjük ugyan, de sok értelme nincs, hiszen a fél világtól le vagyunk maradva.

Nem elég, hogy a nyugdíjasaink sok esetben az életben maradást az éhenhalástól elválasztó vékony peremen nyomorgnak, de a minimálbérek sem érik el még az uniós átlagot sem. Sőt, nem csak hogy nem érik el, de még csak meg sem közelítik. Vajon mi lehet ennek az oka? Hiszen Orbán nem győzi felsorolni a büszkeségre okot adó jobban teljesítés sarokszámait, mégis több százezren a mai napig azért küzdenek, hogy ne éhezzenek. A hazai minimálbér ugyanis 487 euró, miközben három EU-s országot kivéve mindenhol magasabb ez az összeg. Magyarország már nem olcsóbb, mint a Nyugat, sőt olyan is előfordul, hogy egyes fogyasztási cikkek olcsóbbak tőlünk jóval nyugatabbra is. Akkor mégis mire elég ez a 487 euró? Megmondom én: abszolút semmire sem. A lakbér Budapesten, valamint a nagyobb városokban jócskán megemelkedett, ami a szintén megemelkedett élelmiszerárakkal együtt elviszi a fizetések nagy részét.

A minimálbér akkor mégis mire elegendő? Mire olyan büszke a kormány, ha még azt sem képes elérni, amit még tőlünk keletebbre is elértek? A gazdaság növekszik, a munkanélküliség rekord alacsony szinten van, mégsem jutunk ki a veremből. A kormány ugyanis többek között fizetésemelések helyett látszatberuházásokra és külföldi projektekre költ, miközben a saját szavazóik idehaza éheznek. Azt a pénzt, amiből újjá lehetett volna/lehetne építeni ezt az országot, inkább feléli a magát elitnek képzelő gazdasági élősködők gyülekezete. Az ő jóváhagyásuknak köszönhetően pecsételik meg a jövő generációjának sorsát évtizedekre. Vajon megéri?

Miközben már szinte minden szomszédunk lehagyott bennünket, mi továbbra is itt dagonyázunk a mocsokban, amelyből önszántunkból képtelenek vagyunk kivergődni. Újra és újra megszavazzuk azt az embert, aki elérte, hogy sem a családi pótlék, sem a minimálnyugdíj nem emelkedett az elmúlt években, és a minimálbérek mértéke sem nevezhető túlzottan bíztatónak. Pontosan láthatjuk és tisztában lehetünk már most is a valósággal, mégsem igazán teszünk senkit. Mindenki a saját kis életével van elfoglalva, ami ha elfogadhatóan megy, akkor nem lázad és nem szólal fel a másikért. A kérdés már csak az, hogy az éhbéren tengődők miért hallgatnak? Vajon mitől tartanak? Ennél rosszabb ugyanis csak akkor lehet, ha tovább hallgatnak.

Leköröztek bennünket. Nem csak a mocskos, és állítólag évtizedek óta hanyatló Nyugat került elérhetetlen messzeségbe, de már a keleti szomszédainknak is bottal üthetjük a nyomát. Nincs mire büszkének lennünk, hiszen a kedvező gazdasági körülmények ellenére sem tartunk sehol. Lehet persze, hogy mást harsog a propaganda, azonban elég ha kinyitjuk a szemünket, és máris meglátjuk a valóságot. Elég elutazni az országból egy kis időre, és szembesülünk azzal, hogy Budapest nem ad valós képet Magyarországról. A valós kép megpillantásához el kell hagyni Orbán várának bástyáit, és annak falain túl kell nézni. A valóságot a vidék jelenti, ahol egy karton tejért vagy egy kis tűzifáért már szavazatot adnak-vesznek. A probléma megoldása is csak ott lehetséges. De ameddig szemellenzővel járva elhitetjük magunkkal, hogy valóban Európa részei vagyunk, addig nem fogunk soha előrelépni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!