Február 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem, számunkra jelen pillanatban nincs élet az Európai Unión kívül

A britek kilépése és az, hogy ma mindenki életben van Nagy-Britanniában, azt mutatja, hogy az Európai Unión kívül is van élet.

E gondolat értelmi szerzője Orbán Viktor, aki már korábban is nagy támogatója volt a Brexitnek, hiszen véleménye szerint a független, szuverén államok erősebbek lehetnek az Európai Unió nélkül. Ezen az sem változtat, hogy még ennél is korábban fizetett hirdetésben könyörgött a briteknek, hogy maradjanak. Az viszont, ami az Egyesült Királyságban megörténhetett, számára csak egy álom marad – valószínűleg örökre –, hiszen Magyarországon az emberek többsége Európa- és EU-párti, amely véleményt igen nehéz lenne megváltoztatni. Még őfelségének is. Persze nem lehetetlen, hiszen már sokszorosan bizonyítottuk, hogy minket aztán hülyére lehet venni, minden gond és nehézség nélkül. Az unióból való kilépés azonban idehaza eddig tabutéma volt, nem véletlenül. Több százezren vannak ugyanis olyanok az országhatáron kívül, akik egy esetleges negatív döntés következtében hazautaznának. Nem azért, hogy teljesítsék Orbán álmát, hanem azért, hogy elmondják a véleményüket az üggyel kapcsolatban.

Orbánnak túl nagy veszteség lenne egy esetleges uniós szakítás, hiszen elég csak abba belegondolni, hogy az általa kiépített rendszer alapját az uniós pénzek biztosították, biztosítják. Azok nélkül vélhetően képtelen lenne fenntartani hatalmát, és arra is képtelen lenne, hogy lekenyerezze szavazóit, valamint a rendszert támogató szolgahadsereget. Ugyanakkor az is igaz, hogy amennyi hasznunk van az Európai Unióból, pont annyi kárunk is származik belőle. Mert a csatlakozásnak hála ugyan bármikor szabadon magunk mögött hagyhatunk egy működésképtelen országot, hogy valahol máshol próbáljunk szerencsét, azonban ezzel egyidőben az uniónak köszönhető az is, hogy Orbán Viktor a mai napig szilárdan kapaszkodhat a hatalmába. Már csak ezért sem gondolhatjuk reálisnak, hogy komolyan gondolná, hogy kivezesse az országot Európából. Az is igaz, hogy ha jól belegondolunk, sokszor nem úgy tűnik, mintha jogosan lennénk ennek a közösségnek a részei.

Itt elsősorban nem a kontinensre kell gondolni, még csak nem is az unióra, hanem arra a mentalitásra, ami az európai államok többségét jellemzi. Jogilag ugyan az EU részei vagyunk, az utóbbi időben mégis úgy tűnik, hogy nem igazán tartozunk már oda. Elég ha az ember utazgat egy kicsit a kontinensen, és meglátja miről beszélek. Ahelyett, hogy felzárkóztunk volna a Nyugathoz, egyre inkább eltávolodunk, és a Kelethez csapódunk. Ez alapvetően nem lenne gond, ha a Kelet leginkább nem a fél- és egész diktatúrák földjét jelentené. Mi, itt Magyarországon sokszorosan is bizonyítottuk, hogy nem állunk készen egy működő demokráciára. Nem állunk készen arra, hogy felelős, átgondolt döntéseket hozzunk.

Ha ma nem lennénk az unió tagjai, lehet, hogy ma már nem Orbán Viktornak hívnák az ország miniszterelnökét, de az is szinte biztos, hogy egy a mai látszatdemokrácia helyett egy jóval keményebb, konszolidált diktatúrában élnénk. Az EU bizonyos szintig gátja a szabadságjogok megszüntetésének, noha ez sokak számára még így is édeskevésnek tűnhet. Érdemes azonban belegondolni abba, hogy mi lett volna velünk az elmúlt tíz évben, ha nem tartozunk egy olyan közösséghez, amely legalább elvi szinten őrzi a szabadságjogokat? Elég megnézni Koszovót, amely ugyan Európa része, mégis évekig néztük karba tett kézzel, ahogy halomra mészárolják őket.

Lehet tehát, hogy Orbán szerint az EU-n kívül is van élet, azonban jelen állás szerint számunkra nincs élet azon kívül. Ez jelenti ugyanis – többek között – Orbán korlátait mindenféle diktatúra további kiépítésével szemben. Az igaz ugyan, hogy most is építkezik szorgosan, de ha nem lenne semmiféle korlátja annak, hogy mit tehet meg, és mit nem , akkor jóval előbb köszöntene itt be a Ceaușescu-féle aranykor. Egy esetleges kilépés ígérete vélhetően Orbán uralmának végét jelentené, amivel ő is tisztában lehet. Az internetezés szabadságának korlátozása mellett talán már csak a mozgás szabadságának korlátozása háborítaná fel jobban az embereket. Akkor már nem csak idős férfiak és nők lennének kint az utcán, hanem azok is, akik már szinte évek óta nem hallatják hangjukat. Nem is beszélve arról a több százezer külföldön élő magyarról, aki biztosan nem fogadná el – többek között én sem –, ha egyik napról a másik megpróbálnák elvenni a már meglévő jogait.

Az, hogy mi lesz az Egyesült Királyság sorsa, még a jövő zenéje. Én nem tartozom az optimisták közé, akik szerint akár még jól is kijöhet a Brexitből a szigetország. Szerintem súlyos, az országot évtizedekig akár nyomorba döntő idők következnek, amely kizárólag eme döntésnek köszönhető. A királyság példaként fog szolgálni azok számára, akik a jövőben esetleg azzal a gondolattal kacérkodnának, hogy egyedül, kívül talán jobb lesz. Az unió az európai béke alapja, annak széthullásával búcsút mondhatunk a több mint fél évszázados békés időszaknak. Abban viszont legfeljebb reménykedni merek, hogy ezzel szembesülni fog a többi európai ország is. Még ha ehhez már túl késő is a szigetországnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.