Képzelt interjú Győr új polgármesterével, Dézsi Csaba Andrással. De lehetne akár valóságos is. Azzal az emberrel, aki miatt megint törvényt módosítanak, hogy ő több lábon állhasson.
– Jó napot kívánok, doktor úr!
– Jó napot, én már polgármester vagyok!
– Rendben, doktor polgármester úr.
– Most gúnyolódik?
– Hogyan is merném? Győr vezetőjével, egy kardiológussal? Rendben van a szíve?
– Rendben, tökéletesen, főleg, amióta a városomért dobog.
– Konkrétan kiért, Dézsi úr?
– Mindenkiért, az egész városért.
– Önért meg a Kövér László tesz meg mindent.
– Ezt hogyan érti?
– Ő a törvény egyik legfőbb őre a Polttal együtt.
– …és?
– Bajban lehet most. Vagy a közért közpénzen muzsikál, vagy közpénzen gyógyít. A törvény szerint. De majd Kövér kihúzza a passzust, hogy ne legyen vagy-vagy.
– Mind a kettőt vállalom.
– Nem lehet. Ezt nem tudta, mielőtt elindult a polgármesteri székért?
– Sok mindent nem tudtam, de bíztam a pártban, Orbánban. Mindent meg lehet oldani, hogy az emberekért dolgozhassak, hogy tovább épüljön édes városom meg az orbáni Magyarország.
– Á, orvosok nem lehetnek polgármesterek.
– Mi a kérdés? Borkai barátom sem lehetett volna városvezető, de az előrelátó, megbízható, értünk aggódó Orbán-kormány alkotmányt módosított miatta.
– Igen, a lex Borkai, akiből aztán lett szex Borkai. Jó kis példa egy kis korrupcióval megtűzdelve. Nem?
– Magánügy.
– Erkölcsös dolog lenne újra, ön miatt is jogszabályt átírni?
– Miért ne? Aki dolgozik, azért tegyenek meg mindent.
– Hogyan gondolja? Délelőtt polgármester, délután orvos, vagy fordítva? Vagy a betegek a városházára is mehetnek rendelésre; a győri állampolgároknak pedig a kórházban tart fogadóórát?
– Miért ne? Egy vérből vagyunk.
– Már bocsánat, Győrben százezernél többen élnek, nem a Kukutyim tanya. A feladat egész embert kíván.
– Egészen az övék vagyok. Hol itt, hol ott. Szabadidőmben gyógyítok.
– A fideszes vezetőknek nem szokott szabadideje lenni, még az évi rendes szabadságukat sem tudják kivenni. Nagy a teher rajtuk. Polgármesterként megengedné, hogy a hivatalban dolgozó munkatársai egyszer csak felálljanak a székükből, mert várja őket a másik állásuk?
– Azt ugyan nem. A szabály, az szabály, és mindenkire vonatkozik, különben kirúgás lenne a vége.
– Csak önre nem vonatkozik? Mi a baj, Dézsi úr, anyagi gondjai vannak?
– Kinek nincsenek?
– Tudnék neveket sorolni. Ajánlanám valamelyik pénzintézetet vagy a Szijjártó Pétert, őt is mindig a rokonai segítik, hogy luxusban éljen. Új terepjáróra lenne szüksége?
– Lehetne, de tudja, a papagájaim etetése is nagyon sokba kerül. Gondozni kell a luxusszárnyasaim üvegházát is.
– Ez is magánügy, nem? Én is ismerek luxuspapagájokat. Két lábon járnak, és bár eredetileg nem tollasok, de tíz év alatt megtollasodtak. Közpénzből. Mindig azt recsegik, amit a Főmadár hallani akar. A bevételei nem fedezik a madarai jólétét sem?
– Éjjel-nappal dolgoznom kell.
– Mesekönyvet is írt, négyezerért árulja. Nem fogy a Gerzson és Panka kalandjai? Tudja, amelyiket a kórházban hatalmas falfreskóval reklámozza kedves feleségével. Más közintézményben is kiteszi majd, hiszen ön lesz a város fura ura? Doktor úr, megkínálna egy rágótablettával? Kicsit fáradt vagyok, de öt-hatezer forintért nem tudom megvenni a készítményét. A győrieknek jutányos áron adja?
– Ugyan, miért adnám? Én nem üzletelek senkivel, legyenek rám büszkék.
– Elég sok lábon áll.
– Igen, ezt értékelték bennem a győriek, szüksége van az országnak innovatív, sokoldalú, okos emberekre, a magamfajtáért megéri törvényt módosítani is. Velem jól jár édes hazám.
– Ezen nem csodálkozom, meg is értem. Az ön gondolkodása jobboldali, de ön tudja a legjobban, hogy az embereknek a szíve a baloldalon dobog. Mindenkié. Ez azért nagy lehetőség az élethez. Haha, ön egy zseni, doktor polgármester úr.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.