Október 27,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Idehaza és odahaza

A legaljának a legalja alatt hatszáz méterrel is van élet. Erre a természettudományos megfigyelésre ma reggel tettem szert, amikor óvatlanul beleolvastam a Magyar Nemzetre átkeresztelt Magyar Időkbe, és nehezen hittem a saját szememnek. A cikk alján ezt olvastam: A szerző újságíró, Nagyvárad. A Nagyváradon élő szerző fontosnak érezte egy kicsit széthinteni a gyűlölet exportált magját, holott igazán nem szorulunk behozatalra, sőt, jó kormányunk kimondottan termel ebből kivitelre is.

Évek óta megfordulok itthoni, partiumi hagyományőrző rendezvényen, ahol elkötelezett baráti társaságok, egyesületek az egykori huszár-, hajdú- és kuruchagyományokat éltetik határon innen és túl. Jó találkozási lehetőséget, kapcsolatépítést, közösségi élményt kínálnak ezek az együttlétek, ahol bárki, bárhonnan jön, magyarként, testvérként van jelen.

Eddig a romantikus könnyfakasztás, innen a költő ráfordul arra a vezérmotívumra, ami a cikket megíratta vele, és ami miatt az egyik fideszes gyáregység tálalta fel az értő közönségének. Igaz, ezen az alapon az Erdélyi Naplóban is nyugodtan megjelenhetett volna a cikk, azt is mi fizetjük. Vagyis a Fidesz nevű kormány a mi adónkból fizeti. Tehát mi fizetjük. Annyi a különbség, hogy az Erdélyi Napló ezt jelzi az impresszumban. Natehát, ez a derék erdélyi hazafi inkább a Magyar Nemzetben tárta fel magvas gondolatait. Ezen gondolatok nem arról szólnak, hogy ő szeret huszárosat, hajdúsat  és kurucosat játszani, ezért eljárkál az ilyen eseményekre. Ez csak a lényeget elfedő csomagolás, mert a lényeg az: a DK-s sunyi gecik ne merészeljenek oda menni, mert ő (a szerző) már hallott olyanról, hogy ezek az aljas DK-s szavazók beöltöznek huszárnak, hajdúnak, kurucnak, esznek-isznak a hagyományos erdélyi vendégszeretettel visszaélve, együtt dalolnak a többiekkel – a többiek nyilvánvalóan mind jó hazafiak -, aztán hazamennek a saját országukba és szavaznak a Fletóra. Vagy indulnak az önkormányzati választásokon a DK színeiben. Így zárul a nagyszerű cikk:

Kedves DK-s kétfelé sántikálók, komolyan gondoljátok? Tényleg nem ég a képetek, amikor Gyurcsány Fletó soros gyűlöletbeszédét hallgatjátok az úgynevezett románokról, az ingyenélő, a Fideszt túlszerető erdélyi magyarokról, aztán pedig másnap veszitek a huszárzubbonyt, a kurucegyenruhát és hozzájuk a pléhpofát, és szépen somolyogva elmentek a „románokhoz” jól érezni magatokat és enni-inni egy jót? Mégis milyen emberek vagytok ti, kedves Erdélybe járó és közben a habzó szájú Gyurcsányra sunyin leszavazó magyarok?

Én nem vagyok DK-s, még csak szimpatizáns sem vagyok. Soha nem voltam, valószínűleg nem is leszek. Ennek ellenére például nekem is igen régóta teli van a tököm azzal, amit Orbán művel. Emeli ugyanakkor a fenti gyűlölködés fényét az a tény, hogy a szerző nem csupán újságíró, hanem egyúttal református lelkipásztor is. Mindeme minőségében tiltogatja ki Erdélyből azokat, akik szerinte DK-sok, bár ismét jelzem, egyáltalán nem kell ahhoz DK-snak lenni, hogy az embert bőszítse az Erdélyben elfecsérelt pénz, miközben Magyarországon sokkal égetőbb problémákat kellene megoldani azokból az adóforintokból, mint valamelyik erdélyi plébánia csicsásítása. Jelzem, ugyanez igaz egy magyarországi plébánia csicsásítására is. Ez a cikkből a kedvenc mondatom:

Nincs semmi kifogásom, ha a Gyurcsány-párt követői is jól érzik magukat a hagyományok éltetésében. Odahaza.

Ezek szerint a szerző is tisztában van azzal, hogy Románia és Magyarország két különböző ország. A romániai magyaroknak jár a magyar adófizetők pénze és jár az a jog, hogy egy másik ország polgáraként beleavatkozzanak a magyarországi választásokba, hogy egy másik országban élve dönthessenek arról, hogy Magyarországon, az itt élő emberekre milyen törvények vonatkozzanak, milyen pártok kerüljenek a parlamentbe, melyik párt alakítson kormányt. Azonban romániai magyarként bőszíti az, ha egy magyarországi magyar Erdélybe megy, már persze akkor, ha az a magyar itthon nem a Fideszt támogatja. Ha van egészen átlátszó, beteges, képmutató viselkedés, ez annak ékes példája.

Orbán nem csak a mi adóforintjainkat hurcolja át a határon, hanem azt a nacionalista gyűlölködést, azt az engesztelhetetlen sérelempolitizálást is, ami mérgezőbb, mint a kolera. Ha van valami, ami iszonyatosan sokat árt az erdélyi magyar és romániai román, valamint az erdélyi magyar és a magyarországi magyar  emberek viszonyán, az Orbán Viktor politikája. Az erdélyi magyar pártok nagy része már régen nem az erdélyi magyarok érdekében politizál, hanem a Fidesz érdekében. Mert a Fidesz adja a pénzt, ahogy a Fidesz tartja el és egyben irányítja is az erdélyi magyar sajtó döntő részét. És nem lehet eléggé hangsúlyozni: a magyarországi adófizetők pénzéből teszi ezt.

Ezért aztán kedves erdélyi felháborodott embertársaink szellemi állapota nem járhat a csúcson akkor, amikor kijelentik: ők ott, Romániában, Erdélyben vannak otthon, mi pedig itt, Magyarországon, azonban nekik onnan jogukban áll beleszólni olyasmikbe, amik aztán rájuk nézve nem kötelezőek, az ő életüket nem befolyásolják, mindeközben jogot formálnak arra, hogy eldöntsék: ki mehet Magyarországról Erdélybe vendégségbe vagy éppen huszárosat játszani.

A cikk szerzője akkor, amikor esetleg fizetést kap valamelyik erdélyi laptól az írásaiért, netán az egyháza támogatást kap a magyar államtól, azt a pénzt minden magyar állampolgártól kapja. Még a DK-s szavazóktól is. Továbbá amennyiben ezeket a hagyományőrző szeánszokat netán támogatja a Fidesz valamelyik fedőszervén keresztül magyar adóforintokkal, abban a pénzben is benne van a DK-sok (nem éppen önkéntes) befizetése, ahogy az MSZP-s, LMP-s, Jobbikos, Momentumos szavazók adóforintjai is. Lehet nyugodtan nem kedvelni bármelyik pártot vagy politikust, de az ilyen lábszagú, Orbán Viktor szellentésében fürdőző uszító irományokat lehet, hogy nem itt kellene a küszöbre hányni. Hanem mondjuk odahaza.

Magam is szánalmasnak és mélységesen megvetendőnek tartottam és tartom ma is a 20 millió románnal való riogatást. Azonban ki merem jelenteni: soha, senki olyan pusztítást nem végzett a romániai magyarok önérdekérvényesítő képességében, soha annyi kárt nem tett a román-magyar és a magyar-magyar viszonyban, mint Orbán Viktor és bandája. Erre rá fognak jönni az erdélyi magyarok is, de akkor már nagyon nehezen lesz helyrehozható ez a rombolás. Elég baj az mindkét országnak.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!