VENDÉG

Eufemizmus

Mélyen elkeseredtem a hírre, hogy a kőszívű hatóság nem engedélyezte az oly nemes Fidesz utónév magyarhoni anyakönyveztetését. Azért nem keresztnevet írtam, mert manapság már nem a Szent Keresztségben adják az újszülöttek neveit, hanem az Anyakönyvi Hivatalban – persze nem zárható ki, hogy ezt a kettőt a közeljövőben összevonják… 

Hát eztet meg hogy képzelik, csak úgy megtiltják egy lelkes és rezsimhű Családnak, hogy lánynemű csemetéjüket – a mélységes hódolat és megbecsülés jeléül – az uralkodó párt elnevezésével illessék, örök szégyenbélyeget ütve, múlhatatlan hátrányt szabadítva zsendülő életére?!… A tavaly őszi önkormányzati választások során történt az eset. Hogy konkrétan hol, az hétpecsétes titok, de kötve hiszem, hogy valahol az ország fejlettebb vidékeinek valamelyikén. A kistáji elmaradottság nagyban magyarázná a jóerkölcsbe is ütköző buzgalmat. Az MTA-ból kiműtött Nyelvtudományi Intézet márkanévnek értékelte a nevet, amin nevetnem kell! A Fidesz az én tudatomban sok minden volt már, de márkanév még soha. Arról nem beszélve, hogy ez egy igenis létező név, az adott szó és eskü megtartásának római istennőjét hívják Fidesnek, templomát a Capitolinus dombja dajkálta – de ez sem hatotta meg a bürokratákat, vagy tán nem is tudtak róla. 

Magyarországon köztudottan számos titkos listát vezetnek rólunk, például valamennyi párt ilyenekből dolgozik, minden jogi következmény nélkül. A szóban forgó tudományos intézetben természetesen egy-egy nyilvános férfi és női névlistából lehet nevet választani. Ha egy azokon nem szereplő nevet szeretnénk adni a gyerekünknek, kérelmet kell benyújtanunk az engedélyezése iránt.

Megmondom, én mit tennék. Első körben megpróbálkoznék a Fidel verzióval. Igazán polkorrekt választás lenne, Fidel Castro volt kubai elnök, a Kubai Kommunista Párt harcos főtitkára emelte az egekbe ezt a nevet, de a két világháború között létezett egy Pálffy Fidél nevű szélsőjobboldali politikusunk is. Jó érv, hogy létezik női megfelelője is: Fidélia. Pro secundo: külföldön anyakönyveztetném a csöppséget. Pl. Szlovákiában jegyeztetném be, mint anno Bayer Zsolt a terepjáróját. Menne a szekér, elhihetik. Még ez is jobb annál, mint hogy egyáltalán ne akarnók anyakönyveztetni a gyerekünket. Hogy ilyesmi nem történhet meg? Tele a média azzal: egy dusnoki fiatal família szembement a hatályos törvényekkel, és ők bizony – megkérdőjelezve egyben a Magyar Állam fennhatóságát és felügyeleti jogát – megtagadták gyermekük hivatalos anyakönyveztetését. Mi több, semmilyen együttműködésre nem voltak hajlandóak a Gyermekjóléti Szolgálattal és a hatóságokkal. Amikor emiatt a kisbaba nevelésbe vételére került volna sor, az ilyen célú gyámügyi intézkedéscsoportos ellenállásba ütközött. Végül – másodjára – cirka 30 készenléti rendőr segítségére volt szükség, hogy a csecsemőt nevelésbe vétel céljából szelíd erőszakkal elvegyék a családtól – feltételezhetően csak addig, amíg jobb belátásra nem térnek.

Megbocsáthatatlan szokásomhoz híven, a névbotrány kapcsán rögtön asszociálni kezdtem. Eszembe villant, hogy bezzeg egy csomó más, szintúgy borzalmas nevet gond nélkül be lehet jegyeztetni! Megkímélem a nyájas olvasót, hogy még ezeken is elképedjen, akad erre más ok, naponta nem egy. Annak eldöntését, hogy mi volt a botrányos: a névadás megtagadása vagy az, hogy ilyesmi egyáltalán eszébe juthat valakinek, mindenkinek a fantáziájára bízom. Sajátos nevetési igényű felnőttként viszont itt hívom fel a figyelmet, hogy az Orbán az egy utónév is, korlátlanul adható fiúgyermekeknek. Speciel piszok szerencse, hogy ez egy régóta honos név, manapság már a családneveket nem támogatják személynévként. Az Orbán férfinév – beceneve: Orbó, Orbánka, Orbi, – a latin Urbanus névből ered, amelynek jelentése: városi, ill. rendkívül ritka. Érthetetlen módon nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév és A 100 leggazdagabb magyar kiadvány személyiségei között. Örkényben, az Árpád utca 59-es számú ház kerítésébe épülten látható egy hangulatos Szent Orbán-kép. Az örkényiek a helyi védettséget élvező épületet Orbánka névvel illetik. A ma már a város belterületén található építmény régebben az akkori falu és a szántóföldek határán állt. Eleddig összesen nyolc pápa viselte ezt a nevet, úgymint I. Orbán pápa, avagy Szent Orbán, II. Orbán pápa, III. Orbán pápa, IV. Orbán pápa, V. Orbán pápa, VI. Orbán pápa, VII. Orbán pápa és – ki hitte volna? – VIII. Orbán pápa. Létezik egy kilencedik Orbán is, de Ő pápább a Pápánál! Szent Orbán a közhiedelemmel ellentétben nem a pálinkafőzők, hanem a borászok védőszentje. Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át című könyvében megemlít egy Khodzsa Orbán nevű búcsújáró helyet. Dél-Franciaországban. egy komplett település viseli az Orban nevet. A férfinév női párja: Urbána. Mondjuk, a szektacsaládok helyében én megpróbálkoznék az Orbellina, Orbóka, Orbándina, Orbáncfű vagy valami hasonló változattal, hogy az e hazába szerencsétlenségükre lányoknak születettek semmiképp ne maradjanak ki a névadói őrületből.

A legkevésbé sem tartozik ide, de az Orbán név legjelesebb viselője, a Székelyföld első leírója és fotográfusa, az orientalista, az etnográfus, az országgyűlési képviselő, a tudós: a lengyelfalvi születésű „Csont báró” Orbán Balázs – aki leszármazottak nélkül hunyt el –, a családi szájhagyomány szerint rokonságban állt a kézdimárkosfalvi kutyabőrös nemes Orbán családdal, amelyből szeretett Édesanyám, Orbán Adél sarjadzott. Ennél sokkal többet erről én sem tudok, csak azért említettem meg, hogy valami írott nyoma maradjon a szóbeszédnek. Valamint adalékként arra a jelenségre, hogy az orbánpropaganda suttogó verziója a jelenlegi miniszterelnök személyét is származásilag kapcsolatba hozta a jeles székely íróval. (Miközben váltig tagadja, hogy Gulyás Gergely miniszter helyettese, Orbán Balázs, aki a Századvégtől érkezett az államtitkári székbe, és aki a Migrációkutató Intézet főigazgatója is egyben, bármiféle rokoni kapcsolatban állna vele. Talán emlékeznek: ő volt az, aki tavaly egy nem létező cégre fogta az orrfacsaró budai trágyaszagot.) Bennem nem fagyasztja meg a vért az a teljesen nem kizárható lehetőség, hogy valamiféle  nehezen kimutatható rokonságban állok Orbán Viktorral – hisz’ ha (a mende-mondák szerint legalábbis) mindkettőnk családját rokoni kapcsolat fűzi a Szejkefürdőn eltemetett erdélyi világutazóhoz, akkor bennünket ugyebár egymással is rokoni szálak kötnek össze. Én ugyanis azt vallom – a tudomány mai álláspontjával összhangban, hogy minden – a Földön élő – ember genetikailag rokona egymásnak. „A világban minden embernek ugyanaz a génkészlete, csak éppen némelyik génből más-más változatot hordoz (kivéve a genetikailag elvben egyforma egypetéjű ikreket). A kutatók éppen ezeket az eltéréseket, a genetikai változatosságot vizsgálva rajzolták meg az emberiség „családfáját”, és derítettek fényt a másik alapigazságra: minden ma élő ember Afrikából származik.” Úgyhogy, szia, Viki, hello, Emberiség, alkalomadtán összefuthatnánk egy jó pofa sörre!…

Egyet névről azért külön szót ejtenék, amely nem az a pfúj!-olós kategória; nem is értem, miért éppen most jutott eszembe. Az Eufémia, ez a görög eredetű női név suhant át kósza gondolataimon, jelentése: szerencsét kívánó, jó hírnévnek örvendő. Egy magyar hercegnő, I. Béla leánya, morva hercegné, valamint egy magyar királyné, Könyves Kálmán felesége is viselték ezt a patinás nevet. E a névről aztán óhatatlanul az eufemizmus (magyarul: szépítő kifejezés) jutott eszembe, amely köztudottan olyan megfogalmazás, amely az eredeti fogalom sértő, túl szókimondó jellegét enyhíti egy olyan behelyettesítő kifejezéssel, amely kevésbé bántó. A görög eu (’jól’) és phémi (’beszél’) elemekből származik. Ellentéte a kakofemizmus: a használható semleges kifejezés helyett durvább kifejezés alkalmazása. Nem vagyok az utóbbi fogalom gyakorlásának híve sem az élőbeszédben, sem az újságírásban, annál inkább a tárgyszerűségé, a valósághűségé. A Wikipédia – amelyhez kétség esetén vagy pusztán önellenőrzés okán gyakran folyamodom, és amelyből a fentebbi  meghatározásokat is ollóztam – azt is írja: „az eufemizmus nem keverendő össze egy adott, köznyelvben tabunak számító fogalom olyan szleng szinonimáival, amelyekből hiányzik az eufemizmus lényege, a szépítő szándék (pl. vagina > kéjbarlang, pina, puna, luk, vágás; hímvessző > bőrös virsli, répa, dákó, farok, bráner)”. Na most így estefelé meditálván a világ zajló és gyakorta sajgó dolgain, szabadjon csendben megkérdeznem az anonim szerzőtől: tényleg semmi más elokvens példa nem villant az agyába, szócikke átabotában szerzése közben?! Az 1772 és 2000 közötti időszak magyarul publikált szókészlete 600 000 uszkve 800 000 szó – ezek szűréséből állítják össze a 18 kötetesre tervezett A magyar nyelv nagyszótára 110 ezer szavas anyagát –, szóval a rengeteg címszó és párját ritkító nyelvi gazdagságunk adtán semmi szalonképesebb példa nem adódott alkotói magányában?!…

Ennyi fárasztó kacskaringó után már csak röviden merem megfogalmazni azt, amire valójában fel szerettem volna hívni a figyelmet. Nem csak a messzeség vagy az idő tud megszépítő lenni… Mi magunk is, de különösen a politikai szféra hajlamos olyan fogalmazásokkal leírni valamit, ami elfedi a lényeget. Ágyúgolyó-találat érte a dédapádat Isonzónál? Elesett szegény…. (Mintha csak megbotlott volna…) Rákban, kínok között fetrengve halt meg, mert nem tellett hatásos fájdalomcsillapítóra? Örökre lehunyta szemét… Mai híradás: „Két holtteste találtak egy pilisszántói vikendházban”. „Bűncselekmény gyanúja nem merült fel…” Megfagytak, (…ez itt a káromkodás helye…!) 2020-ban, Magyarországon! Mert nem volt se pénzük, se jártányi erejük, hogy begyújthassanak! Miért kell folyton mellébeszélni, sumákolni, elhallgatni a lényegi tartalmat?

De nézzük a Maros utcai volt zsidó kórház falán elhelyezett emléktáblát… „zsidóságunk vértanúi lettek…” Nem, kérem! Az oroszok által már körülzárt Budapesten nyilas pribékek egy elvakult, kiugrott minorita pap, Kun páter vezetésével orvul kirabolták és meggyilkolták a védtelen betegeket és a személyzetet egyaránt! 44 nőt és 40 férfit! Áldozatul estek? A kalapom esik áldozatul az időjárásnak, ha a szél a folyóba fújja!… Ez expressis verbis tömegmészárlás volt! Mikor tanuljuk meg nevükön nevezni a történéseket? Miért leplezzük el a bűnöket?

Abban az alternatív világban élve, amelyet ránk kényszerítenek, ideje lenne megszerkeszteni és kiadni egy értelmező kézikönyvet: a Fidesz – Magyar szótárt. Néhány ajánlásom:

keresztény szabadság = orbánista elnyomás

illiberális demokrácia = autokrácia, önkényuralom

emlékezetpolitika = történelemhamisítás

közmédia= propagandagyár

baloldali médiatúlsúly = kivéreztetett szabad sajtó

miniszterelnöki megbízottak, tanácsadók = mihaszna csókosok

végkielégítés, szabadságmegváltás = hallgatási pénz

közbeszerzés = etető vályú

TAO-pénz = védelmi pénz

adó= pofátlan sarc 

EU = mézes köcsög!

Áder János = Köztársasági Elnök.

Ez utóbbit persze a Humorzóna című külön fejezetbe javasolnám.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább