NEHAZUGGY

Cigányok. Már csak ez hiányzott!

Tóth Ilona | 2020. Január 26, Vasárnap | 17:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vége a nyugalmunknak, cigányok, még csak ez hiányzott! Mesélte Ida néni, az új lakók szomszédja: olyan lett a ház, mint egy méhkas, mert az emberek csak csíptek és csíptek. Jóska és Gizi háta mögött mocskolódtak – kik-ki vérmérséklete és rasszizmusa foka szerint. Különösen egy fiatalember fokozta a hangulatot, benne jó néhány nagyfröccsel. Nem a hangulatban benne, hanem a fickóban. Ordenáré módon próbálta hergelni az amúgy hergelésre kapható férfiakat és nőket.

Ida néni nem szólt semmit. Már napok teltek el, amikor valaki kopogott az ajtaján. A Jóska szomszéd volt. Ida néni onnan tudta, hogy Jóska, mert József bemutatkozott. Azt is mondta, hogy felesége Gizella, a Gizi; és ők mostantól ott laknak a középső lakásban. Ida néni vette a szomszéd lapot, és annyit mondott, hogy érezzék jól magukat.

Hanem a Jóska csak nem akart elmenni, toporgott, gyűjtötte a bátorságot, és amikor már olyan bátor lett, mint egy oroszlán bébi, Ida néni is észrevette, és még jobban erősítette Jóskát. Megszólalt, és elmondta, hogy kedves Ida néni szomszéd, mi nem bírunk csukott ajtó mögött, bezárva élni, és ha nem haragszik meg a kedves Ida néni, délelőttönként, amikor a Gizi főz, nyitva hagynák a kicsi, de praktikus lakásuk bejárati ajtaját. Kedves Ida néni csak annyit mondott a bátor Jóskának: jól van, tegyenek úgy!

Úgy is tettek. Szag- és illatfelhő lepte el a napokat meg a lakók orrát. Az első emeleten rendre nyílt az ajtó, és recsegte valaki, hogy már megint k*rva büdös van, mit főznek ezek a cigányok, patkányt? Ajtó becsapva. Saját bűzében maradt a hőzöngő. Ida néni csak sistergést, klopfolást, habverést meg némi televíziós dadogást hallott. Gizi át- átadott neki lángost, pogácsát; ha a Jóskája hozott halat a tóról, abból is kapott kóstolót Ida néni. Pedig… Tizenkettő és egy óra között jöttek vagy négyen-öten. Enni. Ida néni abból gondolta, hogy enni, mert zörögtek a kanalak, villák; meg az egyél, nem ízlik, kérsz még, finom – hangfoszlányokból.

Folytak a napok, mint a víz, amikor Gizi mosogatott. Utána az ajtó becsukódott Ida néni szomszédjában egészen másnap reggelig. A lépcsőházban lakók közül még mindig többen ragaszkodtak megváltoztathatatlan előítéleteikhez: nem köszöntek; vissza sem a cigány házaspárnak, nem mentek be velük együtt az ajtón. Fintorogtak.

Amikor először hallatszott ki Ida néni szomszédjából ordibálás, csúnya beszéd, csapkodás, már-már az őrjöngésig artikulátlan hangok, meglepődött. Nem tartott tíz percnél tovább, aztán nem lábujjhegyen és nem ragasztott szájjal rohant el a fiatalember. Ida néni vette bátorságát a sokadik csetepaté után, és megtámasztotta a szomszéd nyitott ajtajának félfáját. Jóska rögtön átlátta a szokatlan helyzetet: a fiam, a négy közül ő a fehér bárány, mondta. Ida néni rögtön lefordította magának a megjegyzést: feketék között egy kilógó fehér ember. Jó. A gyerek, aki apa is, nem találta helyét az életben: pénz és pénz, mindig azért kellettek a szülei. Folyton a világ legjobb üzletét kötötte meg, aztán bukta el. Amúgy jó gyerek volt. Gizus már nem bírta, és ebből lett a zajos parádé minden alkalommal. A lakók minden alkalommal meg is jegyezték: Megmondtuk.

Ida néni nem tudott tanácsot adni, nem is akart, mert akkor el kellett volna mesélnie, hogy miért él ő egyedül, miért nem látogatja senki. Hogyan dobta el őt a lánya egy szélhámosért cserébe. Majd mindig egy újabb és újabb simlisbe bukott bele. Szerelmileg.

Azon a napon delegáció ment Jóska és Gizi lakásához. Nem a szeretetszolgálat küldötteiként támadták meg a házaspárt. Az történt, hogy hajnalban valaki szétverte a kaputelefont meg kitörte a ház bejárati ajtajának jó vastag üvegét. Az a valaki pedig nem lehetett más, mint a Gizuséktól kirohanó, üvöltöző meg brutális fiatalember. A Jóskáék fia.

Túl hangosra sikerült a párbeszéd a vádlók és a vádlottak között. Ida néni hallott minden rohadt, büdös meg naplopó jelzőt, aztán kiment a folyosói összehozott bírósági tárgyalásra. Annyit mondott halkan a lépcsőházi parasztoknak, legyenek csendesebben, mert a Laci gyerek nagyon lázas, két napja nála fekszik tüdőgyulladással a kisszobában, amíg Jóska úréknál nem végez a festő mester. A Laci gyerek eljött otthonról a szüleihez, hogy ne fertőzze meg a kislányát abban az egy szobába, ahol laknak. A festés miatt Ida néni hívta magához gyógyulni. Lehet, hogy cserébe a sok finom ételért, vagy csak úgy felfogva a helyzet komolyságát, emberségből.

Csodák csodájára a legrasszistább fiatalember nem volt a delegáció tagja. Nem. Két nap múlva kiderült, ő rongálta, verte szét a kaputelefont és a bejárati ajtót – részegen ezt az egyszerű, de nem a legfinomabb módját választotta a bejutásnak. A házfelügyelő tett feljelentést ismeretlen tettes ellen. Hamar lebukott a fickó, mert az üvegszilánkok még akkor is benne álltak a kezében, amikor a rendőrök vették szárnyaik alá.

A felbőszült delegáció egyetlen tagja sem kért bocsánatot Jóskától és Gizitől. Az eset óta köszöntek nekik és a patkányfőzős vénasszony sem nyitotta ki többet az ajtaját a lépcsőházban terjedő kajaszag miatt. A Laci gyerek meggyógyult, és továbbra is meg-megjelent pénzért a szüleinél. Nem nagyon csendesen sosem.

Ida néni pedig a maga szófukarságával megbeszélte Jóska és Gizi szomszéddal, hogy soha nem örültek még ennyire egy tüdőgyulladásnak, mint azon a napon. Ez lett a cigány házaspár becsületének az ára.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!