December 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

VENDÉG


A kreált hisztin túl

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon nem akartam megnyilvánulni a Norbis témában (még a barátaim között sem voltam maradéktalanul népszerű a véleményemmel), de most, hogy azt látom, hogy olyan ismerőseim – akik a büdös életben – egy demonstráción sem voltak még jelen, feljelentkeznek a „Kritikus tömeggé hízás közösen, majd szakítás Norbival” elnevezésű eseményre a Kossuth térre (másik 21,2 ezer érdeklődővel/résztvevővel) elkapott a harci ideg.

Norbitól kevés embert ver ki jobban a víz, mint engem, bár korábban a csodálatos autójának valamelyik részét az én pénzemből vehette meg. Aztán a 2014-es választás éjszakáján, amikor a tévé előtt állva, a nagy narancssárga térképre meredve még mindig abban bíztam, hogy az csak valami technikai hiba lehet, akkor Norbi posztolt a Facebookra. Valami ilyesmit: „Szeretettel gratulálok régi-új miniszterelnökünknek! Köszönöm, hogy vele együtt ünnepelhetem meg a győzelmet.” Lokáció: Bálna – Budapest. Akkor hisztériás rohamot kaptam. Vállalhatatlanul káromkodtam, Norbira zúdítottam minden utálatomat és elkeseredésemet. Egy mozdulattal kitöröltem őt az ismerőseim közül, kivágtam az összes Update terméket a kukába (azóta sem vettem semmit), szidtam az összes mimagyart, és közben Kertész Ákost idéztem mantraszerűen, zokogva.

Ám a mostani videót erősen máshogy látom, mint a legtöbben, akik ebben a témában megszólaltak. Norbi nem annyira okos és vadparaszt módon fejezi ki magát, ráadásul erős fogalmi zavarokkal (félárva) tarkítja a mondandóját, ám én értettem mire gondolt. Nem a túlsúlyos nőket ekézte, sem a frissen szült kismamákat. Azokról a nőkről beszélt, akikből körülöttem is fellelhető volt már jó néhány. Olyanokról, akik csinos barátnőként pompáznak 50 kilósan csillogó shortokban a jó fizetésű szerelmeik mellett a kerti partikon, majd egyszercsak átmennek feleségbe. A következő nyáron már, mint szoptatós anyuka vannak jelen plusz húsz kilóval, a rákövetkezőn pedig már egy újabb babával és már plusz harminc kilóval. Zsákruhát hordanak, strandpapucsot, hajuk furcsa, zilált copfban van, és többnyire a férjeiket pattogtatják sértődötten. Egyszerűen “megfeleségesednek”. Kész. Lett férj, szép ház, jó élet, egy gyerek, két gyerek, három gyerek, ami be is biztosítja – szerintük – azt, hogy ez a helyzet az idők végéig így marad. A kinézetüket, a testüket ugyan utálják – és ezzel szinkronban mindenkit, akire még rámegy a csillogós short -, ám felmentik magukat fáradtságra, a gyerekek nevelésére, a háztartás vezetésére vagy a bejárónő eligazítására hivatkozva az alól, hogy változtassanak a kinézetükön. Maximum méregdrága kozmetikusra és fodrászra költenek. Ezzel egyenes arányban megindul a féltékenykedés a férjekre, cirkuszok, jelenetek, feszültség. Van ez a típus. Erről beszélt Norbi.

Nem Tóth Gabiról, aki a „plusz tizenkét kilójával” is tökéletesebb, mint a magyar nők nagyobbik része. Nem is arról az anyukáról, akit már eleve nagyobb méretben ismert meg a férje. Sem nem arról, aki mostanában szült. Sem nem arról, aki valamilyen speciális élethelyzet miatt marad hosszan a terhes testben. Sem nem arról, akit sosem érdekelt, hogy hogy néz ki. Főképpen nem arról a teljesen bugyuta, torz felvetésről, amit Norbi egyik beszélgető partnere beemelt egy számonkérős televíziós beszélgetésbe, hogy mi van a mélyszegénységben élő anyákkal? Vagy azzal, hogy akkor mi lenne, ha kerekesszékbe kerülne a felesége? Micsoda képmutatás az ilyen párhuzam? Atyaég! Hogy lehet ráhúzni ezeket arra, amit Norbi a maga egyszerű, ám sutyerák módján mondani próbált?

Szóval nektek, háborgó, sértett nőknek ott a Kossuth téren üzenem, hogy igaza van Norbinak, le lehet fogyni. Én kétszer híztam harminc kilót, mégis lefogytam. Másodszorra elég keservesen, kínlódva, koplalva. (Nem, nem Update termékekkel.) Ötven éves leszek néhány hónap múlva, de a ruhaméretem akkora, mint a gyerekeim előtt volt. Igaz, ezt nem a férfiak taposták ki belőlem. Magam miatt fogytam le. Magam miatt nézek úgy ki, ahogy. Magam miatt vagyok ápolt. Magam miatt nincs „alvós pólóm”, „otthoni melegítőm”, sem macis mamuszom. Magam miatt. Teljesen mindegy, hogy együtt élek-e éppen valakivel, vagy nem.

És elmondom nektek ott, a téren, hogy a bőr valóban ocsmány módon szétszakad harminc kilós hízás után. Noha még ilyen okból nem láttam férfit kifarolni kapcsolatból, de javaslom, inkább ne hízzatok ennyit! Magatok miatt.

Még egy dolgot üzennék nektek, akik szerintem komoly szövegértési gondokkal küzdötök: a baromi nagy önérzeteteken, sértettségeteken és a kreált hisztin túl a kritikus tömegeteket vessétek majd be valódi társadalmi problémák esetén is! Van pár. Nem tudom, tudjátok-e…

Bolla Rita

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.