December 26,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A fontos kérdésekkel nem törődik senki?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Index ismételten leleplező cikket jelentetett meg a Borkai-ügy hátteréről. Ezúttal szerencsére nem mentek bele értelmetlen találgatásokba és a legfontosabb nem az volt, hogy mégis ki, vagy kik lehetnek az Ördög Ügyvédje blog mögött, hanem az, hogy mégis mi állt a Borkai videó hátterében. Mint azt egyébként sejteni lehetett, a Fidesz, annak élén Orbán Viktorral pontosan tudta, hogy valaki videóval rendelkezik arról, amit Borkai művelt az Adrián. Úgy vélem senki sem gondolta, hogy erről ne tudott volna pontosan szinte mindenki a párton belül. Hogy akkor mégis hogyan jutottunk el oda, hogy kikerült a videó, valamint a hozzá kapcsolódó korrupciós vádak? Úgy, hogy a Fidesz elszámolta magát, a hatalom birtokasaiként úgy gondolták bármit megúszhatnak. Azt is, hogy a nagyon keresztény, nagyon demokrata párt egyik polgármestere adóforintokból kurvázik egy yachton. Úgy gondolták ez is belefér, hiszen ez Borkai magánügye.

Nem volt az, nagyon nem. Borkai ugyanis nem egy magánember, hanem egy olyan közszereplő, aki az adófizetők pénzéből él és a polgármesteri pozíciójánál fogva előjogai vannak más halandókkal szemben. Nem az a hír, hogy Borkai megcsalta a feleségét, gyermekei anyját, hanem az, hogy ezt úgy tette meg, mintha misem történt volna. Még a videó kiszivárogtatását követően sem gondolta azt, hogy itt bármi probléma lenne, komolyan hitte, hogy ez még belefér. Hogy végül volt-e kokain a hajón vagy sem, az sajnos nem derült ki, az viszont, hogy korrupciós ügyek tucatjairól beszélhetünk a volt polgármester kapcsán, az egészen biztos, mégsem hallani arról, hogy az ügyészség nagy erőkkel nyomozna az elkövetők után. Vajon miért nem? Elég egyértelműen ők is pontosan tudtak ezekről az ügyekről, de nyomozás nem indulhatott, hiszen az ő kutyájuk kölyke.

Az Index cikkéből azonban jól látható, hogy az egész történetben a legfontosabb az, hogy kiderüljön ki volt a zsaroló. Nem az, hogy mik az elkövetett bűnök, hány milliárd forinttal károsították meg az adófizetőket, vagy hogy pontosan kik érintettek a csalásban és vesztegetésben. Az Audi ügyében a mai napig méla kuss van. Úgy tűnik, nem érdeke az senkinek, hogy napfényre kerüljön az igazság. Borkai háttérbe szorul, a már általa – segítséggel – kiépített maffirendszert valamelyik haver átveszi és a választások után gondtalanul tovább folytatják azt, amit Borkaiék megkezdtek. Felelnie vélhetően majd senkinek nem kell ezért az egészért, legalábbis az elkövetők köréből szinte biztosan nem. Az egyedüli ember, vagy emberek, akinek izgulnia kell, az a felvételeket kiszivárogtató és az ügyekre a figyelmet terelő Ördög Ügyvédje.

Sem az ügyészséget, sem pedig a politikai vezetést nem hozza lázba az, hogy Borkaiék mit csináltak Győrben, hiszen azzal korábban is pontosan tisztában voltak. De az sem érdekli a nyomozókat, ha a Fidesznek alvilági kapcsolatai vannak, amelyről az Index is beszámolt – csak kérdem, ezeket az elemeket miért nem leplezik le, ahelyett hogy ilyen kedélyesen elbeszélgetnek velük? – és vélhetően a teljes közvélemény tud. Kubatov és körei gond nélkül teszik amit tesznek, a rendőrségnek nincsenek kérdései. Hogy ez Pintér Sándor személyes kérése-e, vagy egyszerűen a rendőrség nem akarja beleütni olyanba az orrát, amihez úgy érzi nincs köze, azt nem tudni. Az is meglepő, hogy Kubatov pontosan tisztában volt azzal, hogy mikor és mi fog kikerülni az Ördög Ügyvédje blogra. Erre mégis hogyan volt képes? Hiszen ha ezeket tudta, azt is tudta, hogy ki a blog üzemeltetője, tehát megtehette volna, hogy leállítja, mégsem tette.

Borkai szabad kezet kapott a saját ügye rendezésére, ami nem úgy végződött, ahogy azt szerették volna. A Fidesz hibázott, aminek eredménye az önkormányzati választásokon is nagyszerűen nyomonkövethető. Az egész ügyből mégis az a leginkább vérforraló, hogy az újságírók többségét az érdekli, hogy mi a szexvideó háttere, nem pedig az, hogy milyen bűnöket követtek el Borkaiék. Nekünk nincsenek kapcsolataink ahhoz, hogy ennek utánamenjünk, de mint azt a példa mutatja, az Indexnek megvannak azok a kapcsolatai, amikkel az ügy egy része biztosan felgöngyölíthető. Hogy ez rizikós? Az bizony, de nem pont ez lenne a feladata egy országos hírportálnak? Mert nagyszerű, hogy egyre több derül ki arról, hogy hogyan és kitől került a videófelvétel az Ördög Ügyvédje bloghoz, azonban azt nem kellene elfeljteni, hogy ez a videó a legkevésbé érdekes az egészben, hiszen a valódi bűntények nem a hajón történtek.

A Borkai-ügy egy lavinát kellett volna, hogy elindítson, ehelyett a hallgatás falába ütköztünk. Arra persze jó volt a botrány, hogy a Fidesz megmutassa, képes hibázni, majd ezt követően újabb és újabb hibákat elkövetni, azonban ezzel nem elégedhetünk meg. Mi történt a budapesti kerületek egykori ügyeinek kiteregetésével? Mi történt az I. kerület önkormányzati ingatlanainak ügyével? Miért nem hallani arról, hogy csontvázak tucatjai hullanak ki a szekrényekből? Miért ez a nagy hallgatás? Abban nem bízhatunk, hogy egy blog fogja megoldani egy egész ország problémáit, nekünk, valamint megválasztott képviselőinknek kellene valamit tenniük azért, hogy ez az ország egy jobb hely legyen. Sajnos ismét túl nagy a csend.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.