NEHAZUGGY

Ismét, sokadszorra is Iványi Gábor a példája az emberségnek

Lázár Gergő | 2020. Január 23, Csütörtök | 9:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A gyöngyöspatai romák kártérítésének ügye bejárta az országos sajtót az elmúlt napokban. Nem ok nélkül persze, noha ezt most újra kivesézni nem szeretném. Vélhetően a legtöbben tájékozottak a témában, ahol is Orbán Viktor a jogerős bírósági döntést felülírva adta ki parancsba: márpedig egyetlen petákot sem kaphatnak a hátrányosan megkülönböztetett egykori cigány tanulók. Már-már királyként uralkodva ezen az országon, egyszerűen az lesz, amit ő parancsba ad. Természetesen a döntés nem ad-hock jelleggel született, biztosan egy jól átgondolt kampánystratégia ez, ahol a cigányság mellett a rabokat is a céltáblájukra tűzték. Orbán politikai hasznot remél abból, hogy újabb társadalmi csoportoknak ment neki nyíltan – a „börtönbiznisz” megállítása már országos kampányvideóben is szerepel – ami még akár visszafelé is elsülhet.

Na de amiért mégis belekezdtem ebbe a cikkbe, az nem más, mint Iványi Gábor petíciója, ahol tiltakozásra szólít fel, a a gyöngyöspatai roma közösséget ért politikai támadás ellen. Ebben persze semmi meglepő sincs, mint ahogy abban sem, hogy megint a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) volt az egyetlen olyan vallási közösség, amely felszólalt a gyűlölet ellen. Hol van ilyenkor a keresztény egyház? Na és a zsidóság, esetleg a reformátusok? Őket nem zavarja az a tény, hogy a miniszterek elnöke nyiltan ment szembe egy társadalmi csoporttal és nézett semmibe egy jogerős bírósági ítéletet? Pont az ilyenek miatt tart ma ott az egyházak népszerűsége, ahol. Amikor egyetlen, magát kereszténynek nevező csoport, vagy vezető sem áll ki egy egyértelmű igazságtalansággal szemben, akkor nem nagyon van miről beszélni.

Az egyházak sokadszorra bizonyították be azt, hogy a saját érdekeiken kívül kevés olyan dolog van, ami valóban érdekli őket. Ha támogatásokról van szó azonnal tartják a markukat, de ha arról lenne szó, hogy fel kéne szólalni egy társadalmi csoport védelmében, akkor némák maradnak. Nem kifizetődő számukra, hogy kenyéradójukkal szembeforduljanak. Mi lenne ugyanis, ha nem érkeznének többé az állami milliárdok foci stadionra és templomokra? Mi lenne, ha Orbán úgy döntene, mégsem támogatja a hazai egyházak gusztustalan meggazdagodsátá? Nem kockáztatnak hát ezek a csoportok, inkább méla kussban várják ki, hogy mi lesz a történet vége.

Eközben Iványi Gábor – azon hívő emberek egyike Magyarországon, akire valóban fel lehet nézni és példaként lehet állítani – ismét megmutatta, hogy számára fontosabb az emberség, mint az állami támogatások. Megmutatta, hogy vannak még olyanok ebben az országban, akik felszólalnak ha igazságtalansággal szembesülnek. A legszomorúbb az egészben az, hogy Iványi már igen régóta meglehetősen egyedül van. Mint ahogy szinte mindenkit magára hagytunk már ebben az országban, aki fel mert szólalni az igazságtalansággal szemben, a változásért. Mindenki sütögeti a saját pecsenyéjét, ameddig egyszer csak nem kerül sor rá is.

Követeljük, hogy a tizennégy évvel ezelőtt (és azóta folyamatosan) hátrányosan megkülönböztetett tanulók kapják meg a számukra jogosan megítélt kártérítést abban a formában, ahogy ezt a bíróság elrendelte. Orbán Viktor miniszterelnök az egész ország és a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt etnikai indíttatású konfliktushelyzetnek nevezte, hogy az érintettek „munka nélkül” jutnak hozzá jelentős összeghez, miközben a helyi lakosság rendes tagjai keményen küzdenek. Ezért a hamis, sértő, az együtt élő közösségek békéjét felborító fellépése miatt követeljük, hogy kövesse meg a megbántottakat, és levonva a megfelelő politikai következtetést, mondjon le miniszterelnöki tisztségéről.

Majd így zárta mondandóját (a teljes petíciót itt olvashatják)

Magyarországon helyre kell állítani a jogállamiságot! Magyarországon tisztességesen kell kezelni a közpénzeket! Magyarországon tisztelni kell a jogállamiság intézményeit és az eljárás rendjét! Aki erre nem hajlandó, annak távoznia kell a közéletből vagy el kell szenvednie az ezekért járó büntetést! Magyarországon helyre kell állítani a társadalmi békét és közbizalmat!

Iványi nem állít semmi olyat, ami egyébként nem lenne igaz, de persze ez nem jelenti azt, hogy bármi is teljesülni fog abból, amit jogosan elvár. Ma Magyarország egy olyan állam, ahol a miniszterelnök bütetlenül fordulhat szembe egy teljes társadalmi csoporttal, hiszen alig vannak olyanok, akik ez ellen felemelnék a hangjukat. Addig azonban él a remény, ameddig olyan emberek is élnek ebben az országban, mint Iványi Gábor.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!