NEHAZUGGY

Csenget majd a postás?

Horn Anna | 2020. Január 22, Szerda | 18:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,651,771 forint, még hiányzik 348,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A spanyol posta dolgozókat készül felvenni. Kézbesítőket, hivatalokban dolgozókat, és másokat. Összesen 4 500 munkahellyel kapcsolatban írtak ki pályázatot.

Most jön a lényeg: 166 000 ezer jelentkezett ezekre az állásokra. Vagyis kb. minden huszonhetedik jelentkezőnek van esélye arra, hogy tutifix állami munkahelyre tegyen szert.

Ijesztő. Nem az utóbbi, hanem az, milyen sokan jelentkeztek. Őszintén szólva először találkozom ilyen nyíltan bevallott munkaéhséggel – vagy a biztonság keresésének szindrómája lehet? Fogalmam sincs, mennyi a valódi fizetése egy spanyol kézbesítőnek, vagy ügyfélszolgálatosnak. Ami statisztikákat találtam, azok szerint az évi bruttó keresete egy alacsony beosztású postai dolgozónak évi 20 ezer euró körül van, ami havi bruttó 1 600, nettó pedig cca 1 200 euró.

A postai főnökség évi átlagjövedelme 33 000 pénz, ami nettó 2 800 euró, szintektől függően plusz, természetesen.

Ennyit a számokról, amelyek egészen biztosan közel vannak a valósághoz, és csak érdekességből említettem ezeket. Ami miatt fontosnak tartom megemlíteni a témát, az a következő.

Spanyolország belső társadalmi élete sokkal bonyolultabb, mint Magyarországé. A sokféle nemzetiség, a nagyon különböző gazdasági és egyéb adottságokkal rendelkező tartomány, a rengeteg kicsi, helyi érdekeket képviselő párt és csoportosulás – mindez ahhoz vezet, hogy nagyon nehéz kormányozni egy ilyen országot. Főképpen akkor, ha több évtizedes konfliktusok vannak a baszkokkal, katalánokkal, például.

Négy év alatt négyszer voltak parlamenti választások az országban, patt-helyzethez és ügyvezető kormányok szerencsétlenségéhez vezetve. Ennek a jogi szempontból lehetetlennek helyzetnek vetett véget a három hete megalakult baloldali kormány – centiken, vagyis 1-2 szavazaton múlott a beiktatása, amely csak a második fordulóban sikerült.

Azóta is folyamatosan támadja az új koalíciót a szélsőjobb, a polgári párt, a szinte nem létező centristák – hazaárulónak, ország tönkretevőinek, szeparatistákkal paktálóknak nevezve azt a kormányt, amelynek már ügyvezető időszakában sikerült megértenie – a többi rengeteg probléma között -, hogy a postai szolgáltatás, mint olyan, egy ország ütőere. Még ma is. Nem az elmúlt három hétben pattant ki a fejükből, hogy baj van a postával, és hogy azt meg kell oldani.

Saját tapasztalatom szerint a postahivatalokban a 6-8 ablakban jelenleg legfeljebb 2-3 ember dolgozik. Az irodánkba két-három hetente változó emberek hozzák évek óta a nem kevés levelet, a házban, ahol lakom pedig rengetegszer előfordul, hogy a sok szomszédos épület leveleit is a ládák tetején hagyja az a postás, aki szinte mindig más – mert már két kis kézikocsival közlekedik, annyi mindent kell kézbesítenie. Több levelem egyszerűen eltűnt az elmúlt évek alatt, ha nem ajánlottan vagy tértivevénnyel lettek feladva. Magyarországról egy küldeményt – ami, ugye, mindenképpen papírral kísért valami – volt, hogy három hét múlva kaptam meg, de olyan is volt, hogy valamiért visszaküldték sok hét után a feladónak.

Ma körülbelül az a hozzáállás a postai szolgáltatásokhoz ebben az országban, hogy az katasztrofális. Időnként tényleg az, ezért is nagyon időszerű ennek a – szerintem -alapszolgáltatásnak a megjavítása.

Jöhet a slusszpoén. A spanyol parlamentbe néhány hónapja az ötödik legnagyobb frakcióként bekerült szélsőjobboldali VOX párt képviselője habzó szájjal közölte, hogy a szocik azonnal a sajátjaikat akarják pozícióba juttatni.

A postai dolgozók felvételének első lépése: az egész országban ugyanabban az időben írásbeli vizsgát kell tennie mind a 166 ezer jelentkezőnek. A további fordulókban – több szakemberből álló – bizottságok döntenek majd a felvételről. Hogy kik hozzák meg a végső döntést, lehet-e fellebbezni menet közben bármi ellen – ki van találva, nem untatok ezzel senkit, csak annyit mondok, semmilyen köze sincs bármiféle pártérdekhez. Gondolom, ha ismerőst talál valaki a bizottságból a jelentkezők között, felé hajlik majd a szavazata – vagy ellene, ha utálja.

A jelenségre kaptam fel a fejem. Arra, hogy van az a politika, amely a legkisebb jóból is a leglehetetlenebb következtetést tudja levonni – ami a saját érdekeit sem szolgálja, egyébként. Mire jó a VOX-nak, ha meg akar akadályozni egy, az ország minden lakosának jobb szolgáltatást nyújtó fejlesztést? Semmire.

Legfeljebb arra, hogy lejáratni, kisebbíteni, támadni tudjon – bárkit és bármit, és azt hangoztassa, hogy ők mennyivel jobban megoldanának mindent. Mert ők a mindent tudók, a nemzetmentők, a valódi spanyol érdekeket képviselő eszme birtokosai.

Ismerős valahonnan? Bizony, nekem is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!