NEHAZUGGY

Ne legyen igazam

Lázár Gergő | 2020. Január 21, Kedd | 10:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Január elsejével Horvátország vette át az EU soros elnökségi posztját Finnországtól. Az Orbán számára nem túl kedves fél évet így egy olyan fél év fogja követni, ahol kevés ellenállásra számíthat. Persze nem feltétlen kellen, hogy ez így legyen, azonban ha megnézzük, hogy milyen felfogás szerint védik a horvát-boszniai határt, akkor rögtön Orbán Magyarországa sejlik fel a szemünk előtt. Horvátország azon dolgozik, hogy csatlakozhasson a schengeni övezethez, ezzel gazdaságát fellenditve. A cél olyannyira fontos, hogy lényegében bármit megtesznek azért, hogy bizonytsák Brüsszelnek, ők képesek megállítani a menekülteket a határon. Ha nem is, akkor is úgy tesznek mintha, ami annyit jelent, hogy a már bőven horvát területen tartózkodó menekülteket egyszerűen átviszik boszniába Van aki persze nem megy magától, ezért akár erőszakot is alkalmaznak, sőt, a fegyverhasználat sem ritka.

A horvát elnökségtől tehát túl sok jót nem érdemes várni, hiszen pontosan tudhajta a kormány, hogy ha nem segékedznek túlzottan a hetes cikkely szerinti eljárás lebonyolításában, akkor Orbán megfizeti a szivességet és biztosan egyik legnagyobb szószólója lesz annak, hogy a horvátok a schengeni övezet tagjai legyenek minnél hamarabb. Horvátország persze nyiltan soha nem fogja kimondani, hogy nem érdeke az, ha az Orbán-kormány büntetést kap a jogállam lerombolásáért, azért a sorok közül kiolvasható mit is akarnak:

A mi álláspontunk az, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás lényege nem a szankciók kivetése azoknál az országoknál, ahol hiányosságok vannak. Mi azt szeretnénk, ha ezek a hiányosságok megszűnnének, és ha a tiszteleten és párbeszéden alapuló kölcsönösen elfogadható megoldásokat találnánk. Ez alapvető fontosságú lenne az európai egység megtartása érdekében. – Bruno Lopandic, a horvát elnökség szóvivője.

Hányszor hallottuk már ezeket a szavakat? Párbeszédre van szükség, nem szankciók kivetésére. Nem, a büdös francot nem. Mégis kinek sikerült eddig párbeszéddel rávennie bármire is Orbánt? Segitett a párbeszéd a CEU elzavarásakor? Esetleg az MTA kinyírásakor? Na és a hajléktalanság betiltásakor? Segitett a lószart. Az ilyen, teljesen értelmetlen magyarázkodás mellett egyszerűen már nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen 10 millióan isszák meg a levét annak, hogy az EU egyes országainak egyszerűen nem érdeke az, hogy valaha is jogállam legyen Magyarországon. A lengyelekkel jóban vagyunk, mert nekik is van saját bejáratú diktatúrájuk, a németek sem mernek hozzányúlni Orbánhoz, mert fontos számukra gazdasági szempontból. Egyszerűen évek óti nézi az EU tátott szájjal azt, hogy Orbán az EU kellős közepén kialaktott egy olyan rendszert, amelynek alapjait az ellopott uniós pénzek teremtik meg.

Ameddig a finneket végre valóban érdekelte az ország sorsa – az elmúlt fél évben két meghallgatást is tartott a jogállamiság ügyében – addig a horvátok vélhetően ismét a szőnyeg alá söprik a problémát. Igy tesz majd a Néppárt is, amely képtelen a három napkeleti bölccsel dülőre jutni arról, hogy vajon kizárják-e már végre a Fideszt a pártcsaládból vagy sem. A három bölcs ember nem tud egyezségre jutni, ezért a döntés továbbra sem született még meg, amely egyes információk szerint lehet, hogy csak áprilisra lesz meg. Addig Orbán ha akarja 10x is kiléphet, amivel ismét ő kerül ki győztesen a párbajból.

Egyszerűen hihetetlen, hogy szinte minden a kormány igényeinek megfelelően alakul, mivel mindenki a saját kis pecsenyéjét sütögeti, ahelyett, hogy globálisan gondolkodna. Idehaza mondjuk Orbán egyre nagyobb gondba kerül, ami még érdekes eredményeket hozhat 2022-ben, azonban ha az EU addig nem áll a sarkára, akkor szinte hiábavaló a még gondolkodni képes magyarok kiállása, hiszen a pénzügyi hátteret egyértelműen Brüsszel adja. Szankciók kivetése nélkül pedig olyan pénzügyi előnyben marad Orbán, amivel szinte bárkit gond nélkül le tud járatni, ismételten a saját kampányát erősítve. Egyre inkább úgy tűnik, hogy ismét magunkra maradtunk. Az európai politika túl bürökratikus ahhoz, hogy valaki – a finneknek azért jár a köszönet – komolyan meg is fizessen a bűneiért. Ha az nem lépett még túl egy határt, amit Orbán művel, akkor lényegében szinte bármi elfogadható az EU-n belül. De ne legyen igazam és a horvát soros elnökség cáfoljon rá a károgásomra. Én leszek az első, aki bocsánatot kér, ha az itt leírtak nem fogják megállni a helyüket fél év múlva.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!