VENDÉG

Nemzeti szemétügy

Tudni illik, hogy a köztisztaságról és hulladékgazdálkodásról az önkormányzati törvény egyebek mellett az alábbiak szerint rendelkezik:

13. § (1) A helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen:

5. környezet-egészségügy (köztisztaság, települési környezet tisztaságának biztosítása, rovar- és rágcsálóirtás);

19. hulladékgazdálkodás;

Ezzel szemben nap mint nap kiderül, hogy maga az állam akadályozza e feladatok helyi szintű ellátását, különösen azóta, hogy létrejött az állam által, a mi pénzünkből alapított Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV). 

Köznyelven kukaholding, de én magam hullacégnek hívom. Ezt a céget 2015. december 23-án alapították, valamiért sürgős lehetett még karácsony vagy év vége előtt létrehozni a szemétdíjak beszedésére hivatott céget, amely tevékenység 2016. április 1-től jogosult.

A kukaholding a 2018-as beszámolója szerint mindössze 3 éves tevékenysége során összességében közel 32 milliárdnyi veszteséget halmozott fel. A 2018-as évet a cég már 23,5 milliárdos negatív saját tőkével zárta. Ezt a negatív összeget úgy kell elképzelni, hogy először felélte a teljes, 2015-ben az állam (vagyis mi, adófizetők) által rendelkezésre bocsátott tőkét 5,3 milliárd forintos összegben. Ebből 500 millió a cégbíróságon bejegyzett tőke és további 4,8 milliárd tőketartalékként van kimutatva. Aztán elköltött még több mint 18 milliónyi hitel- és kölcsönpénzt, valamint visszatartott még (és el is költött) némi aprót is azoktól a közszolgáltató cégektől, amelyek magát a szemétszállítást végzik (ez olykor a beszedett szolgáltatási díj harmadát is jelentheti, lásd a fővárost a maga 10 milliárdos hiányával) . 

Ez itt konkrétan úgy történt, hogy az állam apuka adott az 5,3 milliárdos induló tőke fölött még egy 10 milliárd forintos tagi kölcsönt is. Mint tudjuk, kedvenc politikusaink is apukától és a jóbarátoktól kapott kölcsönökből élnek, és ezeket hurcolásszák a vagyonnyilatkozataikban évekig. A tagi kölcsön még 2016-ban keletkezett, akkoriban még 2017-es tervezett visszafizetési kötelezettséggel. De azóta módosult a változás, és 2019. augusztus 2-án közjegyzői eskü alatt a cég vállalta, hogy ezt a 10 milliárd forintot, már talán másodszorra is módosított határidővel, de 2020. március 31-ig becsszó visszafizeti kamatyostul az államnak (illetve hát nekünk, ugye), hogy ne legyen hiány a közpénzekben. 

Kellett még továbbá ehhez a mínuszhoz némi banki hitel is, ami szintén 2016-tól indult előbb csak 2,9 milliárddal, ami 2017-ben 6,6 milliárdra nőtt, aztán 2018 végére elérte a kb. 8,2 milliárd forintot. Na és melyik az a szerencsés bank, amelyik zsebre teheti ennek a kölcsönnek a kamatait? Hát az, amelyikhez Mészáros Lőrincnek semmi köze sincsen, vagyis az MKB. 

Na szóval, ezt a zsozsót sikerült is mind elkölteni, mintha nem is lett volna semmi más bevétele ennek a díszes társaságnak. Vettek mindenféle szoftvereket is, meg leszerződtek „bérszámlázást” és pénzügyi ügyfélszolgálatokat biztosító cégekkel, mert nem bírta a saját személyzet azt a munkát, amire a cég valójában megalakult.

De volt ám bevétel is, mégpedig a három teljes működési év alatt összességében 242 milliárd forint. Miből is? Mint tudjuk, ennek az NHKV Zrt.-nek (a számláikról ismerős lehet a hivatalos név) az a feladat jutott, hogy anélkül, hogy kukázással piszkítaná be a kezét, elegánsan beszedje a szemétdíjakat az egész országban azoktól, akik szemetelnek és akiknek a szemetét a helyi vagy regionális kisebb vagy nagyobb közszolgáltató cégek gyűjtik be. Ott dolgoznak azok a narancsszínbe öltözött (mind fideszes lenne? vagy nem is narancs?) emberek, akik örülnek, hogy megkapják a minimálbért az elvégzett munkájukért, és nem közmunkára szorulnak (igaz, valójában ez is a közért van). 

Ha én jól értettem ezt az egész koncepciót, nagyjából ugyanennyit  kellene aztán a kukaholding kifizessen a közszolgáltatást végző cégeknek, hogy ezáltal megtérítsék a szemét begyűjtésével és elszállításával járó munka költségeit. Vagyis a beszedett díjak tulajdonképpen csak úgy átfolynak ezen a mamut-cégen. 

Igen ám, csak hogy úgy tűnik, a kukaholding nem mindig (és főleg nem a kellő határidőben) volt hajlandó a teljes és ugyanakkor növekvő költségeket megtéríteni a kis helyi, többnyire önkormányzati cégeknek, ezért szokott akadozni olykor a szemétszállítás. Ezek a konkrét munkát végző cégek ugyanis pénz hiányában nem tudják például kifizetni az alkalmazottjaikat, a bérelt szállítási eszközöket vagy pedig a hulladéklerakó helyeken a lerakás és ártalmatlanítás költségeit. Ami azt jelenti, hogy azok egy idő után nem fogadják a begyűjtött szemetet. Így járt például a Zöld-Bicske Kft. is, amely cég 22 településről szállította a szemetet (talán még Felcsútról is). Vagy ott van a főváros, ahol talán már megoldódni látszik, hogy megkapja végre a teljes szolgáltatás értékéből hiányzó 10 milliárdot (egy harmada a teljes összegnek). 

Vagyis a kukaholding, mindamellett hogy elköltötte a saját tőkéjét, elköltötte a tagi kölcsönt és a banki hitelt, még elkölti a beszedett szemétdíjak egy részét is. Így sikerült aztán a három év alatt végül 31 milliárdos veszteséget felhalmozni. 

Kíváncsi voltam, hogy mégis mire mehetnek el ezek a pénzek ahelyett, hogy mondjuk fejlesztési támogatásként odaadták volna a munkát végző közszolgáltató cégeknek. Mert a rezsicsökkentésnek ez bizony következménye: nem jut elegendő pénz karbantartásokra, fejlesztésekre és előbb-utóbb minden lerohad, elrohad (hozzám közeli településen folyamatos pl. a vízhiány csőtörések miatt, mert a vezetékek elrozsdásodtak).

Lassan már mániám elsőre kiszámolni, hogy mennyire jön ki a cégnél az egy főre jutó átlagbér. Erre már a fiamat is megtanítottam: ha állást keres, ez is egy irányadó információ egy adott cég esetében. Persze, hacsak nem mindenki minimálbéren van bejelentve, közben meg több megy zsebbe adózatlanul, mint a bankszámlára nettó bérként (ez sajnos bevett gyakorlat).

A közzétett éves beszámolók részét képezi az ún. kiegészítő melléklet, amely olykor még tartalmazza némi részletezését is az adatoknak, további használható, akár kincset is érő információkat. Jelen esetben szerencsém volt és megtaláltam kimutatva a bérköltséget, külön-külön az alkalmazottakét, a vezetőségét, stb. 

A közölt adatokból kiindulva, számításaim szerint 2016-ban a teljes munkaidős szellemi foglalkozású 48 fő részére 384.975.000 Ft bruttó bért számoltak el, így 668.359 Ft/fő havi átlagbér jött ki. Egyébként kb. ez az az összeg, ahol a három gyerekesek már teljes mértékben érvényesíthetik a havi 99 ezer forintos családi kedvezményt. Ezen felül 33.140.000 Ft volt az egyéb juttatások elszámolt összege, ez további közel 700.000 forintos éves összeg/fő (ez lehet pl. cafeteria és egyéb nyalánkságok).

2017-2018-ban kissé visszafogottnak tűnik a bérköltség, mindkét évben 133 fő szellemi alkalmazottal számolva. Így 2017-ben már csak 583.506 Ft, míg 2018-ban 535.143 forintos átlagbér mutatható ki. Az egyéb személyi juttatások (cafeteria?) éves szintű átlagösszege mindkét évben 457 ezer forint körül volt. Ezeket az összegeket azért szembe állítanám azzal a havi átlag minimálbérrel, amennyiért a kétkezi munkások a konkrét munkát végzik. 

Kis kitérő még a könyvvizsgáló megállapításaira: a 2017-es és 2018-as beszámolókról a könyvvizsgáló korlátozott véleményt adott ki. 

A 2017-es korlátozott könyvvizsgálói vélemény hét pontban foglalja össze a hiányosságokat, rámutatva arra, hogy mi minden nincs rendben a cég gazdálkodásában és működésében: átláthatatlan, ellentmondásos szabályozások vagy szabályozatlanság, pontatlanságok, hibás elszámolási- és egyéb hibalehetőségek, miegyebek. Ráadásul a 2017-es közzétett mérlegadatokra valójában kb. 20 milliárdos korrekciót kellett alkalmazni, aminek következtében a már amúgy is negatív saját tőke helyzete ennyivel még tovább romlott. A saját tőke rendezése 2019-ben elviekben terítékre került, ami azt jelenti, hogy az állam feltőkésíti még a céget további több mint 26 milliárd forinttal, hogy „a Társaság a jövőben is fenn tudja tartani működését”. Természetesen ezt is a mi pénzünkből! Ha utánaszámolunk, akkor eddig 31,5 milliárd forint adófizetői pénz lett bepumpálva ebbe a cégbe tőkeként, vagyis a három év veszteségét teljes mértékben mi fizettük. Ezen felül kérdés, hogy a 10 milliós tagi kölcsönt az államnak és a 8 milliós banki hitelt az MKB-nak valóban vissza tudja-e fizetni a kukaholding, vagy az is beolvad a további veszteségekbe, és majd azt is lenullázza az állam a mi pénzünkből? Akkor már 50 milliárdnál járunk. Mire is?

2018 végén (ami valójában 2019 vége volt, mivel a beszámolót jókora késéssel, csak 2019. december 19-én tették közzé  – ez a késés amúgy évente rendszeres a május 31-i határidőhöz képest) pedig a könyvvizsgálói vélemény szerint még nem lehetett bizonyossággal kijelenteni, hogy mennyi is összességében a vevőkövetelés, vagyis a beszedetlen szemétdíjak összege. 

Gondoljunk azért csak bele! Magyarországon a háztartások száma tudtommal meghaladja a négymilliót. Ehhez még hozzájön kb. 100 ezer gazdálkodó szervezet, akiknek szintén számlázni kell. Minimum ennyi ügyfelet kell nyilvántartani és ennyitől kell beszedni a szemétdíjakat. Milyen pihentagyú, bárgyúképű találta ki ezt az egészet, gondolván, hogy jobban fog működni, mint a helyben jól bejáratott kisebb-nagyobb önkormányzati cégek, azzal együtt, hogy ennyi adatot előbb át kellett venni, becsatornázni a milliárdokból újonnan kialakítandó rendszerbe?! 

Nem csodálkozom azon, hogy hatalmas a káosz. Nemzeti kupleráj. Borkai lájkolja ezt.

Róza néni

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább